Kategória: Ontopic

Ez a két kutya, PrezLee a barna dobermann és Győző a Szentbernáthegyi olyan egymással mint két rossz gyermek… Ha egyik eszik, a másiknak is azonnal abból kell. Ha a másik valamivel elkezd játszani, akkor egyiknek is pont az kell. Néha amikor nem vagyunk szemfülesek átrohannak egyik a másik táljához, de csak azért, mert a másiké biztos finomabb…Győző lesi PrezLeet, és tanulja el a hülyeségeit. Eddig komótosan ment ki Győző a kapun, most pár napja versenyeznek ki menjen ki először.

Ma azonban Győzike csúcs volt 😀 Mivel szépen sütött a nap és már rég nem volt ilyen, kitettem PrezLeenek egy pokrócot a napra. Tudom, hogy szeret napozni, de képes állva aludni, mert ő kérem úri legény, nem fekszik a kövezetre… Hogy is gondoltam ugyebár??? Ő csak a pokrócra fekszik, másképp áll és dülöngél. Ahogy kiterítettem, azonnal le is feküdt. Elvolt vagy két órát, majd elment a kertbe (beszökött persze) nézelődni, gondolom megszámolta az érett paradicsomokat… és mit tesz  erre Győző??? Végigheveredett a PrezLee pokrócán!

Tette mindezt egy olyan kutya, aki TÉLEN, nagyon sok minuszba, kiterülve fekszik és látszik rajta, hogy épp csak nincs NAGYON melege… Nyáron meg mindenféle hűvös helyeket keres, pocsolyába fekszik bele meg minden, csakhogy ne legyen melege… Erre PONT a pokrócon kellett neki elheverednie, nehogy felfázzon a veséje gondolom :)))

😀

Mondom én, olyan ez a kettő mint két lökött kölyök…

Tegnap alig ettek az ebek, még egy adag megmaradt reggelre is. Aztán napközben főleg PrezLee uraság még kapott falatokat, mert hogy is lehetne nem adni neki??? Hiszen olyan drága! Úgy tud kunyerálni, kuncsorogni a falatért, hogy kiesik az ember kezéből! De ma este a szokásos időben nem kaptak enni. Néha kell egy két böjt nap is. Csakhogy az ő biológiai órája jelzi, hogy enni kéne…

És akkor jön könyörögni. Ha nem megy, akkor hisztizni. Mivel az se megy megint finomabbra veszi és bújuk. Ha egyik nem figyel rá, akkor megy a másikhoz. Ha az is teszi magát, hogy nem veszi észre, akkor fogja a pokrócát és nekifogja cibálni, mert tudja, hogy ezzel sikerül felhívnia magára a figyelmet… ha mégsem akkor következik az éneklés 😀

Na ezt hallani kellene! Fekszik eléggé suta pózicióba és wáwáwáwáááááwáááwááá hangokat hallat. Nem ugatás, hanem nyafogás formába. Majd kontrázik rá wájwájwájwáj. Semmi reakció még mindig…  vagyis van, mert munka közben úgy röhögünk rajta, hogy csak na. De nem nézünk rá, nem szólunk hozzá… Mert ha mégis ránézek kacagva akkor kezdődik előröl. Jön a fejét a kezemre támasztja, és “elolvadok úgy szeretlek” szemekkel néz… csak kapna valamit enni 😀

Hát nem fog … Annál jobb étvággyal fog enni holnap! Úgyis rengeteget zabál, mert itt falun van konkurencia…

Csúcs azért milyen jól egyezik a két kan kutya! Ott né 2 havonta egyszer összekapnak, de legtöbbször az is elkerülhető ha jól odafigyel az ember. Mert csak a kaja körül vitáznak. Ha külön “légtérben” kapnak enni, és miután befejezték az evést elvesszük a táljaikat. Így nincs vita közöttük.

Nem tudom mi van az állatok fejében, de mindegyik szereti itt nálunk. Ugye még mindig falun vagyunk és egy ideig még maradunk 😀 Remélem csodaszép ősz lesz, mert akkor nagyon szuper itt lenni. Ha sár van akkor már kissé kellemetlenebb, ha esik az eső, akkor meg tök mindegy hol van az ember. Akkor talán itt jobb, hiszen csak kiengedjük az ebeket, elrohannak a sarokig, pisi, kaki és sipirc be a házba vagy ha nem tetszik a program lehet téblábolni az udvaron.

Na de visszatérve arra, hogy a mi szobánk külön bejáratú. Az udvarról lehet bejönni és mint veszem észre minden állat előszeretettel akar ide bejönni vagy tanyázik az ajtó előtt. Az egyik az Győző, aki éjszakaként itt őriz házat mélységesen horkolva, majd ha hall valamit ugyancsak itt kezd neki hosszasan és jó hangosan ugatni.

PrezLee persze a herceg, ő ki be jön, nyitja az ajtót, itt van a puha pokróca, ellenben éjszaka a házban alszik. Reggel általában meglátogat, ha netán nem zárjuk az ajtót, beront, majd minden örömével nekünk ront és hozzánk bújik. Van, hogy szépen a helyére fekszik majd elterül, de van, hogy jön megy és nincs nyugta.

Kokó, a kakas is időnként benéz. Pimaszul és hívatlanul természetesen. Még szerencsére a kecskék az istállóban vannak, mert felébrednénk reggel, hogy a képünkbe mekegnek…

A házőrző dobermann kérem nem játék! Nagyon komolyan veszi a feladatát és képes hevesen megugatni illetve megmorogni a nem létező képzeletbeli ellenséget is, ezennel a békésen dolgozó emberek nyugalmát rettenetesen megzavarva. Igen, ez PrezLee. Kicsit túl komolyan veszi a feladatát, de azt hiszem inkább csak megjátssza magát.

Ma két kislány ment felfele az úton. Épp kinéztem, PrezLee akkor ébredt fel mély napozó álomból és meglátta a gyerekeket. A gyerekek is meglátták PrezLeet. Köztük persze volt egy kerítés is. A gyerekek ahogy mentek felfelé mind néztek hátrafelé, gondolom féltek nehogy kimenjen. És közben kissé látszott rajtuk, hogy félnek is valamennyire.

Ez a komisz dög meg azonnal kapcsolt, hogy ő az úr a terepen és direkt ment megijeszteni a gyerekeket. Na nem nagyon, de olyan kis hülye gyerekként eljátszotta, hogy “itt én vagyok az úr”… Nekifogott ugatni, kettőt szökkent és utána vigyorgó pofival jött felém és vette tudomásul, hogy biza a gazdi látta a nagy hőstettet. Persze kicsit megdorgáltam, hogy ejnye meg bejnye, ezt is elkönyvelte mint valami pozitív visszajelzést majd méltóságteljesen visszafeküdt a pokrócra.

Valami tíz percig nyugodtak voltunk majd ismét lejátszódott ugyanaz a jelenet. Most valami szekér ment el, azt kellett megugatni.

Végül annyira belejött, hogy önként kirohant tíz percenként, ugatott kettőt, majd mint aki jól végezte dolgát elégedettel feküdt vissza a helyére.

Látszik, hogy Győző igazi falusi kutya 😀 Őt ezek a “normális ház körüli zajok” kicsit sem izgatják, ő csendben alszik valami árnyékos helyen 😀

Jelentem elkezdődött a vénasszonyok nyara és azt is, hogy amennyire jó idő van a fene fog hazamenni a városba! Már két hete kint vagyunk falun és köszönjük szépen remekül vagyunk. PrezLee már nagyon megszokta a falusi életet…valljam be, nekem is sokkal de sokkal jobban tetszik az a csend és az a nyugalom ami itt van. Bár vannak “zavaró tényezők”, és a helyzeten úgy látszik az sem segít, hogy megígértük neki már többször is, hogy levesbe kerül…

Kokóval van egy kis reklamációnk, ő lévén az “udvar legszebb”‘ kakasa. Mondjuk ezt a címet nem olyan nehéz elérni, főként abban az esetben, ha ő az egyetlen kakas… Ezek szerint PrezLee is az udvar legszebb dobermannja és Győző, na ő a “mama kicsi kincse” és ettől fogva még szebb mint bármelyik más udvari szentbernáthegyi… Persze ő is egyedül reprezentálja a fajtáját de jelen esetben ez mellékes…

Szóval, Kokó ez a pimasz kakas szokott nekünk figurázni. Éjszaka a ketrecben alszik, ellenben reggel ki van engedve és szabadon téblábol az udvaron. Néha PrezLee teszi magát, hogy megkergeti, de bántani nem bántja egyik kutya sem. Mind a hárman tudják, hogy ő is a “családhoz tartozik”. Amit PrezLee is meg Győző is művel az a kakas heccelése. Szökkennek egyet felé, majd röhögnek (látszik a képükön, hogy élvezik a kakas bosszantásával járó rikácsolást). Mert ugye az felszökik, nekifog kárálni meg rohangálni szárnycsapkodva és méltatlankodva…

Na de Kokó sem rest, mert reggel megbosszulja magát, csak a baj, hogy nem a kutyákon, hanem történetesen rajtunk. Ide jön a szoba ajtaja elé, de abból az irányból, ahonnan soha semmit nem kapott, csak valószínűleg tudja, hogy itt vagyunk és hangosan nekifog kukorékolni majd várja a hatást…

Az, hogy netán az udvar másik részén kezdene hangoskodni, azt egyszerű tyúklogikával gondolkodva is megérteném. Mert ott is van ablaka a szobánknak, ellenben ott van ajtaja a konyhának, ahonnan őkegyelme Kokó úr vagy elvtárs… kap kaját. Tehát mondjuk ha ott volna, nem is csodálkoznék, miért kukorékol. De nem. Ő átcaplat az udvaron és közvetlen az ajtó előtt pofázik.

Ez egy kicsit kellemetlen, mert bár falun “nyaralunk”, vagy inkább csak “őszülünk” az időjárás viszonyokat nézve, de esténként eléggé elhúzódik a munka.

Persze reggel nem kéne korán kelni hiszen apukám korán kell és elmegy az ebekkel, de Kokó úgy gondolja nem illik későig aludni és inkább biztosra akar menni és felébreszt…

Azon gondolkoztunk a tegnap, hogy vajon mit kevertek a dobermann fajtába. Arra kellett rájönnünk, hogy valószínűleg valami génmanipuláció történt, amikor a dobermannokat először “gyártották”, mert ennyi hasonlatosság egy macska, egy őz és egy kutya között másképp nem valósulhat meg.

Azt, hogy PrezLee egy macska, már mindenki tudja. Hogy nagyon macska, azt csak mi a család. Néha már idegesítő, mert nem lehet levakarni, nem akar odébb menni, föltétélen ő is ott kell legyen “középen”.

Az őzségéről már kevesebb lehetőségünk van megbizonyosodni, lévén az utóbbi időben az őzek nagyon ritkán járnak városon. Most, hogy falun vagyunk azonban volt alkalmunk összehasonlítani PrezLeet egy őzzel és biza az őz majdhogynem elszégyellte magát  és szinte összetévesztette PrezLee-t a nagy vadászt valami kollégával…

Történt ugyanis, hogy elmentünk szénát gyűjteni. Délután fele, három ebbel. Győző valahol henyélt, őt jóformán kifárasztotta az oda vezető út, meg hogy eljátszódtak a bányászt és valami gödröket ástak. PrezLee még nem hagyta abba a földben való turkálást, amikor egyszer csak látunk egy őzet átszökni a sövényen. PrezLee is felfigyelt, majd hirtelen minden utolsó cseppnyi vadász vér felhördült benne és elindult “elkapni a vadat”. Nem sok sikerrel, ugyanis az őz ment jobbra, ő meg hirtelen zavarában pont ellenkező irányba indult el. Aztán hirtelen észbe kapott, hogy hoppá ebből nem lesz őzgerinc.. és hirtelen irányt változtatott és sipirc az őz után.

Tiszta vicces nézni, ahogyan minden inában megfeszül, remeg az izgalomtól és “soha nem hallott” enyhén nyafogásra hasonlító hangokat hallatva mint egy veszett rohan a vad után. Persze a vad ezzel szembe meg kecsesen szökken és a távolság egyre jobban nő. Na ilyenkor PrezLee nagyon begurul és még hangosabban, még feszültebben próbálja utol érni, de mivel ez nem jön össze, hát egy idő után visszafordul.

Azért mégsem rest, mert nagyon büszkén jön, és mintha a kis pofijára volna írva, hogy “ha nem tudtam megfogni, nem baj, legalább jól elkergettem”… Ugye nem maradhat ő a “pácba”.

Ezzel szemben Győző, a nyugalom megtestesítője, felemelte a fejét és valami okos bölcs módjára csámcsogott egyet mintha azt mondana: Eeh… fiatalság bolondság. Pedig PrezLee az “öreg” 😀