Őz

Azon gondolkoztunk a tegnap, hogy vajon mit kevertek a dobermann fajtába. Arra kellett rájönnünk, hogy valószínűleg valami génmanipuláció történt, amikor a dobermannokat először “gyártották”, mert ennyi hasonlatosság egy macska, egy őz és egy kutya között másképp nem valósulhat meg.

Azt, hogy PrezLee egy macska, már mindenki tudja. Hogy nagyon macska, azt csak mi a család. Néha már idegesítő, mert nem lehet levakarni, nem akar odébb menni, föltétélen ő is ott kell legyen “középen”.

Az őzségéről már kevesebb lehetőségünk van megbizonyosodni, lévén az utóbbi időben az őzek nagyon ritkán járnak városon. Most, hogy falun vagyunk azonban volt alkalmunk összehasonlítani PrezLeet egy őzzel és biza az őz majdhogynem elszégyellte magát  és szinte összetévesztette PrezLee-t a nagy vadászt valami kollégával…

Történt ugyanis, hogy elmentünk szénát gyűjteni. Délután fele, három ebbel. Győző valahol henyélt, őt jóformán kifárasztotta az oda vezető út, meg hogy eljátszódtak a bányászt és valami gödröket ástak. PrezLee még nem hagyta abba a földben való turkálást, amikor egyszer csak látunk egy őzet átszökni a sövényen. PrezLee is felfigyelt, majd hirtelen minden utolsó cseppnyi vadász vér felhördült benne és elindult “elkapni a vadat”. Nem sok sikerrel, ugyanis az őz ment jobbra, ő meg hirtelen zavarában pont ellenkező irányba indult el. Aztán hirtelen észbe kapott, hogy hoppá ebből nem lesz őzgerinc.. és hirtelen irányt változtatott és sipirc az őz után.

Tiszta vicces nézni, ahogyan minden inában megfeszül, remeg az izgalomtól és “soha nem hallott” enyhén nyafogásra hasonlító hangokat hallatva mint egy veszett rohan a vad után. Persze a vad ezzel szembe meg kecsesen szökken és a távolság egyre jobban nő. Na ilyenkor PrezLee nagyon begurul és még hangosabban, még feszültebben próbálja utol érni, de mivel ez nem jön össze, hát egy idő után visszafordul.

Azért mégsem rest, mert nagyon büszkén jön, és mintha a kis pofijára volna írva, hogy “ha nem tudtam megfogni, nem baj, legalább jól elkergettem”… Ugye nem maradhat ő a “pácba”.

Ezzel szemben Győző, a nyugalom megtestesítője, felemelte a fejét és valami okos bölcs módjára csámcsogott egyet mintha azt mondana: Eeh… fiatalság bolondság. Pedig PrezLee az “öreg” 😀