Szép lassan megszokja a helyet…

PrezLee uraság szép lassan megszokja az új helyet. Na meg az új módit kocsikázás terén…

Voltunk elmenve a boltba PrezLee nélkül és mivel az nincs közel, egy jó órát volt egyedül itthon. Aránylag békésen várt mikor hazajöttünk, nem volt különösebben izgatott. A szomszéd kislánnyal egészen jól összebarátkoztak, ma egy nagyon édes jelenet volt.. PrezLee mint egy kis földesúr, kifeküdt az udvar közepére egy kis ponkra, keresztbe tette a lábát és onnan nézett szerte szét magasba emelt fejjel. A kislány meg odament mellé és egy másik föld csomóra telepedett és mint egy egyiptomi kis rabszolga simogatta a kutya fejét az meg méltóságteljesen fogadta. Amúgy nagyon jól elvannak a gyerekkel, természetesen szigorú felügyelet alatt…  ugyanis nem PrezLeevel van a baj, hanem a gyerekkel, aki nem érti mikor mit is jelez a kutya és a múltkor amikor éhes volt próbált játszani vele. Így kapott egy figyelmeztető morgást, de semmiképpen nem akarom, hogy akár idáig is fajuljanak a dolgok. Inkább tanítom a gyereket mikor nem szabad közelednie a kutyához. Például ha kaja ideje van, akkor a gyereknek le kell ülnie a kb 3-4 méterre levő padra és ott megvárnia amíg megette. Ha észrevettem PrezLee-n, hogy kezd megfeszülni megint eltanácsoltam egy időre a kutyát a gyerektől. Sőt olyan is volt amikor két gyerek “kínozta”, hogy a kutyát szépen “megbüntettem” és beküldtem a sarokba. Avagy beengedtem a házba és ő rögtön elfoglalta a helyét az asztal alatt. Ami ugyebár sarok, csak épp a gyerekek karmai közül kimentve volt és nem megbüntetve, de csak így lehetett elérni, hogy békét hagyjanak neki.

Arról nem is beszélve, hogy már mindenki bőre alá becsúszott a hízelgésével, még apóst is meg anyóst is megszédítette, mikor erre jártak még valami ismerős házaspárral egyetemben, szinte extázisba került a kutya a sok simogatástól. Végül nem bírt leállni és csak pörgött mint egy kis kelekótya, erélyesen helyre kellett küldenem.

A szomszédba látogatás alkalmával találkozunk 2-3 “ellenséggel”, van egy elég méretes kutya is közöttük, de csak egyszer szaglászták meg egymást fél méterről azóta kb 3 méter a távolság amit következetesen betartanak. Egyik az utca egyik oldalán, a másik a másikon megy és “mond” morgolódik, de tettlegességre még nem került a dolog. Igazándiból egyedül Győzővel akart összeverekedni, de az is lecsillapodott, amikor hazalátogattunk. Amíg szomszédolok, kint vár a kapu előtt, elnéz egy két közeli bokorig, de aránylag a ház előtt megvár. Szekerekkel nem bajlódik, de a múltkor egy olyan tíz tagú tehén csorda ment el mellettünk és egyik “hölgy” túl közel jött.. Na azt igen rondán megugatta de amúgy csak kicsit kergeti őket amikor a ház előtti zöldön legelésznek, de azt is játékból csupán.

Egyelőre kint alszik, csak vagy 2 éjszaka engedtem be, mert nagyon hideg volt, ugatni ugat, de jóval kevesebbet mint első napokban.

Befejezés képen pár dobermannos idézet:

A dog can hear sounds 250 yards away. A Doberman can ignore you from any distance.

(source)

The basenji is the only dog that cannot bark. The Doberman makes up for the basenji.

Did you know that dogs can learn up to 50 words of any human language? A Doberman can ignore all of them.

The dog is generally considered the first domesticated animal. The human is generally considered the first animal domesticated by a Doberman.

Aludtunk!

Három hét után végre aludtunk mi is egy kiadósat éjszaka. Ugatott PrezLee egy adagot, nem ült teljesen csendbe, de úgy látszik szép lassan megszokja az itteni hangokat, zajokat és nem zavartatja magát minden kis piti semmiségért. Tök vicces ahogyan kell vinni sétálni, mert hiába a hatalmas udvar, az udvar előtt még egy hatalmas szabad tér ahova nyugodtan mehetne bóklászni, ő nem hajlandó egyedül menni sehova, csak ha megyünk mi is vele.

A tegnap előtt egy öreg bácsit ijesztett majdnem halálra… elmentünk a falu egyik vége fele tekeregni egyet. A kutya szabadon volt, hisz szinte sehol senki, amúgy meg nem érdeklődik az emberek iránt, a kutyák is el voltak mind húzódva valahova az árnyékba. Egy adott pillanatban PrezLee is kezdte keresni az árnyékosabb helyeket és egy elhagyott ház udvarára vonult be. Ennek 2 oldali kerítése hiányzott, kettő megvolt. Csakhogy PrezLee nem jött vissza kerülni, hanem a hátsó oldalon indult el hozzánk vissza vezető utat keresni, ez pedig a következő szomszéd hátul nyitott kapuja volt, mert egyszer csak felfedeztük a kutyánkat a következő ház udvarán. A bácsi egy hordót tologatott és szinte dermedten állt meg, amikor a saját udvarán egy termetes bestia vágtatott végig… majd nem találva itt se kifele vezető utat, ismét visszavágtatott ott ahol érkezett, a bácsi meg mint a rajzfilmekbe csak nézte mi történik. Végül megértette, hogy “eltévedt” ebről van szó, majd kiabáltunk mi is, hogy ne féljen tőle, nem bánt senkit, mire nevetni kezdett az egész eseten és megmutatta hol nyissuk ki a kaput. Így kiszabadítottuk volna PrezLeet a kalamajkából… ha meg nem lát egy macskát az udvaron, amit muszáj volt kicsit megkergetnie… Hát azt hiszem elég hamar elfut a hírünk a faluban a “bestiáról”…