Kategória: Ontopic

Azt hiszem PrezLee fejében valami nagy tévedés van 😀 Valahogy azt gondolja magáról, hogy ő cukorból van, mert amikor esik az eső nem akar kimenni. Apukám ment a kertbe krumplit kiásni és kérdeztem ha nem-e viszi magával az ebedlit, még mozogjon egyet. Nem akart menni. Kénytelen voltam pórázt aggatni rá, és úgy kellett elvinni a kertig. Ami ugye 10 lépés távolságra van a háztól. Olyan balfék módjára állt, mint valami kis szerencsétlen, hogy jaj most igazán ki kell mennem az esőbe??? De komolyan?

Tisztára lökött, mert a pocsolyát amúgy imádja. Na nem annyira mint Győző, mert ő egyenesen belefekszik és ott lebzsel… Az esővel ő sem a legjobb barát azonban.

Ismét eltűnt az égről a nagy fűtőtest és most hideg van. Érzem, hogy értelmes megállapítás, nem tudom ha más észrevette e: nem süt a nap, globálisan hirtelen lehűlés tapasztalható. Fordítva is igaz…

PrezLee összekucorodva alszik, Győző valahol kiterülve “napozik”. Neki most kezd eljönni az “ideje”, mert aki télen is fetrengve alszik a hóban ugye az elég jó bundával rendelkezik.

Történni semmi extra nem történik, csak rövid sétákra megyünk, mert ilyen időben van kedve a csodának órákat baktatni. A minap voltunk szénát forgatni, de abból se lesz semmi… mert két napig megint csak esett az eső. Még csak esélye sincs felszáradni a dolgoknak, nemhogy a szénának megszáradni.

Amikor PrezLee kölyök volt mind reméltem, hogy a fékproblémái megoldódnak. Mint kiderült, tévedtem, mert most is olyan hebehurgya, hogy néha nem tud megállni. Ma reggel kivittem őket a dolgukat elvégezni, és PrezLee nekifogott rohangálni mint valami idióta. Erre a fajta rohanásra más szót nem találok, mert a kerge birka az túl lightos, más szó meg nem jut eszembe. Csak rohant, hörgött, meg szökkent és egyszer csak nézem, hú ez nem lesz jó, vajon merre ugorjak, mert a nagy rohanásban nem veszi figyelembe a távolságokat, kimondotta veszélyesen közel húz el az ember mellett. Van amikor látszik rajta, képtelen eldönteni, most kikerüljön, vagy megálljon… Na ilyenkor utolsó pillanatban akar mégis megállni, de nem sikerül így az embernek ütközik.

És amikor majd negyven kiló nekimegy az ember lábának, na ott elég nagy az esély a földre huppanáshoz. Jobbik esetben persze. Mert amilyen boldogtalan, még komolyabb sérüléseket is okozhat.

Vajon létezik e dobermann szerviz? El kéne vigyem beállítani rajta a fékeket…

Ma nagyot röhögtem PrezLee uraságon. Nem szép tőlem ugyebár, de ezt nem lehetett másképp kibírni. Amennyiben megint eszembe jut, elkezdek ismét kuncogni magamban.

Mióta “nagygazdák” lettünk, nagyon komolyan vettük ezen feladatunkat. (Ja a csürkék be vannak zárva… sőt Kokó a kakas megtanulta, hogy vagy bemegy a ketrecébe vagy éjjel háromkor zajlatjuk…. okos kakas, üüüüügyes). Szóval a nagy komolyságban mivel ma nem esett az eső hát vettük a pórázt füttyentettünk a két ebnek, sajnos a harmadikat nem tudtuk vinni mert bolond szegény, majd elindultunk a földekre. Mint valami Jókai vagy Mikszáth regényben, mentünk mentünk mendegéltünk meg ballagtunk. Végül odaértünk, már csak természetesen, hiszen nem volt éppen olyan messze…

Ott meg azt tapasztaltuk, hogy az ám biza nagy bajok vannak a szénával… mert a fránya globális felmelegítő, aka. (also known as) NAP őkegyelme nem volt képes felmelegíteni és szépen megszárítani a szénát. Ahogy kissé megfigyeltük a dolgokat, hát elméletileg még “menthető”, ha nem esik az eső ma meg holnap ha süt a nap is… és ha megforgatjuk.

Na de mielőtt még tovább haladnánk, hadd mondjam el, hogy a kaszálóra való bemenetel valami ágakkal van eltorlaszolva az állatoktól. Persze ez nem akadály egy PrezLee és egy Győző méretű ebnek, hiszen alig volt fél méternyi az egész. Nos átlép a párom, majd szökken Győző, majd indul PrezLee de olyan nagy elánnal, hogy sutty a másik oldalon hatalmasat puffan… majdnem felborítja Győzőt is, meg a páromat is… Közben én meg majdnem leesek a torlasz másik oldalán, persze a röhögéstől.

Jó… visszafele menet már óvatosabb az eb, ügyesen szökken minden rendben van. De ugye visszajöttünk a házig, elvettük a villákat, majd megint visszamentünk szénát forgatni. Ekkor következett a második kamikaze dobermann epizód. Ugyanis PrezLee megint nagyon ugrabugra volt, és most meg fejjel neki ugrott a páromnak… Egyszerűen NEM LÁTTA, hogy ott van, de az utolsó pillanatban mégis észrevette, elfordította a fejét, majd a veséje környékén landolt, onnan szerencséjére lábra esett, majd elkezdett vadul körözni, rohanni és valahogy olyan “pasi módra” el akarta terelni a figyelmet a “maflaságáról”.

Időnként PrezLee átvállt Yodába. Ez a Yoda mód. Ilyenkor a füleit Yoda módon kétfelé csapja, a képére valami átszellemült valami ül és persze kötelező módon mellettünk kell legyen és főleg HOZZÁNK érjen. Legalább a kezemhez, de még jobb ha a fejét teheti ránk. Mindegy, valamelyikünkre.

Fotó: innen

nem a legjobb a felvétel, de még próbálkozom. A fülein látszik a “yoda” mód.

Nézze meg az ember meg irgum burgum és társai, mert felmegy a cukrom és a lovak közé csapok! Minden fonákul van ezekben a napokban. Kezdve azzal, hogy egy okos ötlet miatt víz nélkül maradtunk még mindig. Mert Gyuri, a szomszéd okoskodott, hogy ő biza megbeszélte, és jönnek holnap ám, mindenfélével beszerelik a vizet. Na aztán nem jöttek. Szerencsére vannak “bekáp” megoldások, valamiféle víz van, persze mosdótálas nosztalgiázás, meg vidám élet a falusi élet.

Reméltem, hogy a “szabadságolás” alatt jó nagyokat fogunk tudni sétálni a dombokon az ebekkel, na persze ebből se lett semmi, ma is esett az eső egész nap. Meg borús, szomorú idő volt. A csodába vele is.

Na aztán PrezLee néha nekifogott “énekelni”, mert ő egy multitalentum, már éneklő kutyának is lehet nevezni. Ilyenkor fekszik a helyén és fura hangokat enged ki magából. Hallani kellett volna amikor egy idő után kimondottan csúfságból mi ketten is rázendítettünk… kórus volt kérem szépen…

Na meg még aztánabb kimentünk a szobából gazdaságot rendezni, állatokat etetni, főzni nagyon finomat, mire meg visszajöttem, PrezLee uraság az ágyon feküdt…. Leteremteni se kellett, mert ahogy meglátott kotródott. Kellett nekem nem is olyan rég pont arról mesélni milyen rendes egy ebem van, nem mászik az ágyra… Na igen, otthon nem mászik mert nincs igazi ágy amire mászatna…

Már későre járt, minden állatot elrendeztünk, kecskét fejtünk, tyúkék már rég alusznak, jelen esetben bezárva a helyükre, ahogy rendes gazdának illik, kutyáék megetetve, megsétáltatva, persze csak a sarokig, meg amolyan na gyorsan intézzétek mert esik és utálatos kint alapon. Jövök a szobába és tessék, itt egy “vendég” tartózkodik: Győző elvtárs gondolta ő is benéz mi van a szobába.

Konklúzió: nincsenek otthon a főnökék, borul fel a rend.

Egyetlen reklamációm van: nem ilyen időt rendeltem, nem érdekel, valaki intézkedjen és adja vissza a napot. Hideg van, fázom és nem akarok még telet látni. Brrrr. Hol a panaszkönyv??