Meglepő….

Meglepő az utóbbi egy két napban tapasztalt engedelmessége a herceg úrfinak…Mind ráncolom a homlokom és keresem a miérteket, mert valami trukknek csak kell lennie, valamit mesterkedik, mert nem lehet, hogy benőjön a feje lágya… A mesékben már nem hiszek rég, és ha PrezLeeről van szó, akkor soha nem lehet letenni a csatabárdot…

Az történik, hogy mondom neki… ülsz, erre mi történik? Leül. Az esetek 85%-ban elsőre, és csak icipicit tétovázva. De amint mondom máris kezdi mozgatni a hátsó felét lefele, aztán megadja magát és lezuttyan…Szóval gyanús és fölöttébb furcsa, hogy nem kell “megharcolnom az igazamért”.

Másik példa…a fürdetés az eléggé macera szokott lenni. De nem a fürdetés maga, hanem a kádba juttatás. Mert a kádba csak akkor szeret bemenni mikor tudja, nem szándékozom megfürdetni. Ha fürdetési szándékkal hívom be a fürdő szobába akkor menekül. Néha azért gondolkozom, hogy furcsa… furcsa, hogy tudja mit szándékozom csinálni, és nagyon ritka, hogy eltévessze.. eddig nem is igen történt meg 😛

Szóval, tegnap, a mai menetelre tekintettel fürdés mottóval a fürdőszobába rendeltem zebet. Húzodott persze, de fürdőszoba ajtó becsukva, nyakörv megfogva és mondom neki. Hopp be… Most ide egy felhúzott szemöldökű csodálkozó szmájli illik, mert kérem PrezLee első két lába máris a kádba volt és … nem tiltakozott eszeveszetten mint máskor.

Mi a fene lesz tán nem fog “megjavulni”??? Aztán állhatok és gondolkozhatok, hogyan ronthatom el ismét.

Ja … reggel felkeltem, becsomagolni, azóta egyhuzamban izgul. Nyafog, áll mellettem, nem tudom levakarni, egy fél lépésre se tágít tőlem. 😀

Vendégségbe készülünk

Hű ha nagy buli van kilátásban, na nem olyan nagy, de PrezLeenek biztos nagy, hiszen elmegyünk nemsokára a városból, egy másik városba, addig autózunk ugye egy nagyot amit imád, és tele van izgalmas dolgokkal, mert a közepén meg fogunk állni egy kicsit, hogy mozogjon a drága, majd odaérünk, és idegen lakásban leszünk, na és főleg, hogy holnap jövünk csak haza… És még lesznek ott emberek, meg irgum meg burgum és bevallom kezdek hülyére izgulni, hogy mennyire lesz “kegyetlen” ez a hétvége.

Ilyenkor válik érthetővé a milliónyi izével felszerelt kismamák aggodalma, hogy minden legyen náluk… Ugyanis ez a bolond kutya is egy táskányi cuccot igényel. Sőt… Mert kell a pokróca, az lesz a kocsiba leterítve, illetve azon fog aludni ott. És jó, ha ott is “helyre lehet küldeni”. Aztán két tál, egyik víznek, másik kajának. Aztán kaja, 2 napra most csak “pirulát” vagyis száraztápot viszek neki, az is egy zacskónyi. Na és a kis könyvecskéje legyen nálam, zacsik, meg a piros rugós divájsz ha netán valahova oda kel rögzíteni adott időpontban.  Még gondolkozom, de azt hiszem az utazáshoz ennyi elég lesz… Ja tettem még hasmenés elleni pirulát neki.. víz szerencsére van ott is..

Szóval 😀 kíváncsi vagyok mi és hogy fog alakulni…

Uff….

Na ilyen rég nem történt. Ma reggel felébredtem, és baleset várt. A drága ebem bepisilt. Na ez nem jó dolog, kicsit sem az, de ez van, megtörtént és akár ilyenekre is kell számítani. Eszembe jutott Tedi kutyám, ő szegény a vége fele beteg volt, gyógyszerezve, attól pisilt be a vége fele.

Persze vannak dolgok amik bosszantanak… az, hogy ha valami egyéb kell neki, akkor annyit tud hisztizni, hogy a hullákat is kikergeti a sírjukból. Azért ilyen hülye hasonlat mert Halloween környékén vagyunk ugye 😀 … és most csak nagy maflaként bepisilt. Mert kérem egy vak hangot nem hallottam erről a problémájáról.  Ugyanakkor bosszantó, hogy késő este vittem ki, volt alkalma és ideje pisilni… biztos benyakalt megint egy nagy halom vizet mohóságában, oszt nekem elfelejtett szólni, hogy pisilnie kell.

Irgum burgum…

Hiszti

A napokban beszámoltam arról, hogy sikerült bőrig áztatnia illetve iszonyat felhúznia. Valamiféle dacckorszakot élünk át megint, mert ahogy ide a zöldbe viszem egyből rákezd a cirkuszolásra. Körbe rohangál, hörög, morog, ugat, és a fejére van írva, mindezt azért csinálja, hogy felbosszantson. És sikerült is neki egy két alkalommal…

Végül kaptam egy két tippet és változtattam a hozzáállásomon. Valami 2 perc alatt hagyta abba a hisztit és nagyon nem értette, hogy ami eddig ment, az most miért nem működik.  Amikor rákezdett az ugrabugrára, kb a következő videón látható stílusban…

.. hátat fordítottam neki és elindultam. Kezembe volt egy csipogós iz, mondtam neki a parancsot, hogy “gyere”, csipogtattam, majd mentem tovább, pár lépés után ismét, gyere, csipogtam, mentem tovább. Kezdetben mintha minden második ugatása és morgolódása mögé tette volna a kérdőjeleket, hogy héééé mit csinálsz, akkor én miért hisztizek ha te elmész, majd mindegyik után, majd végül abbahagyta és jött megnézni a csipogós izét… Hát ekkor megdicsértem, majd elkezdtünk szaladni egy kicsit. Többet nem jutott eszébe hisztizni aznap…

Érdekesek ezek az ebek minden esetre 😀

Nyugodt élet…

Ma éreztem úgy igazán, hogy mennyire “nyugodt” életem lenne PrezLee nélkül. És azért idézőjelben, mert inkább dög unalmasnak lehetne nevezni … mert mégis kinek van olyan jó dolga, hogy dolgozik, dolgozik, majd jön a hisztis ebe és akar valamit? Heh? Keveseknek! Vagy például ellopja az olajat… és a helyére viszi megdézsmálás céljából? Húh beleborzongtam, hogy azért télleg, mennyire a mindennapi rutinok része lett az, hogy ő van és létezik, és persze akaratoskodik és bosszant 😀 .

Nem mondom, mert tényleg jól esett ez a hétvége, hogy nem kellett gondját viseljem. És, hogy csak hétfő délután hoztam haza, de hazajött, a helyén feküdt és biza odamentem jól megsimizni meg úgy elnézem, hogy a hétvégi kalandokba masszívan belefáradva kinyúlva alszik, és csak elmosolyodom magamban, hogy “de jó, hogy vagy”.

Miután a Tedi kutyám elpusztult, azt hittem soha nem lesz másik kutyám. És nagyon komolyan gondoltam. Csak az tudja aki veszített el kutyát, hogy mennyire fájdalmas dolog tud lenni. Mennyire megszokja az ember. Sokakat hallok, hogy “jaj annyira fájt, hogy elpusztult, hogy soha nem akarom még egyszer átélni”… igen ám… de ezzel el van felejtve akkor az a rengeteg sok pozitív amit nyújtanak azok az évek alatt amíg mellettünk vannak? Hát az a sok emlék amiről hetekig egyhuzamban  lehet mesélni?

Volt egy mondás ami úgy kezdődött, hogy “kutya nélkül lehet élni”.. hozzáfűzném, hogy kutyával sokkal viccesebb az egész 😀

Holnap ismét kezdjük a szokásos bakóladásainkat, a sétákat és de jól van ez így!!!

Még fiatal, és minden bizonnyal rengeteg hülyeségben lesz még részünk… de azt már tudom, hogy egyetlen percet nem akarok kutya nélküli életet élni. Mert minél jobban szeretem PrezLee uraság bolondosságait, annál jobban szeretem benne Tedit is. Mert igazán neki köszönhetem, hogy mégiscsak úgy döntöttem, akarok kutyát. Ha ő nem lett volna, most biztos PrezLee se lenne.

Torda CAC, 24.10.2009

Hühh … kezdjem tán az elejétől. Már rég nem voltam semmiféle ilyen kutyás megmozduláson, és még mindig nem tudom eldönteni, hogy vigyem-e PrezLeet kutyakiállításra. Gondoltam, elmegyek, részt veszek mint külső megfigyelő, aztán ha rám tör a hirtelen vágy, hogy mutogassam az ebem és nézegessék a szakértők mi a jó, mi a standard és mi nem, akkor benevezek a november 14-15. megtartandó kolozsvári kutyakiállításra… ha nem akkor meg 😀 láttam én egy halom szép ebet, fotóztam és rájöttem, hogy nem akarom vinni …

Kezdődött azzal, hogy 7 órakor ébresztettek… majd 10kor felébredtem nagy nehezen. A gonosz dolog az volt, hogy pénteken én kivittem PrezLee uraságot falura, mert készültem menni, de mikor reggel kinéztem a fejemből és megláttam milyen az idő, hát biza én befordultam és aludtam még egy sort.

10-kor azonban kinyitottam a szemeim és hű de gyorsan elkészültem, mert fantasztikus idő volt kint. Jó, elértem Tordára, a stadionhoz, erre úgyanaz a Dejavú fogadott mint tavaly… A stadionnál én voltam, na és valami fiatalemberek készültek menni focizni. Vicces mi? Hát nem volt az… végül a másik oldalon, egy icipicit odébb, A “Pelicanul” strandnál látok egy nagy rakás autót… Persze a kiállítás ott volt, végül megkaptam én is.

Hát, voltak néhányan, volt egy pár kutya is, na persze számszerűleg nem tudom mennyi, és nem hasonlítható össze egy kolozsvári kutyakiállítással például.  De ahhoz képest elég sokan voltak.  Eredményeket természetesen nem tudok, ez a szakértők dolga, hogy figyeljenek rá, de…. hoztam néhány fotót.

És jaj jaj jaj újból ismét és még mindig úgy beszerelmesedtem, hogy jaj csak na, meg irgum burgum, meg hogyismondjam!!!  Volt ott 2 Bull Terrier akiket meg is simizhattam, sőt az egyik leányzó mindenképpen szerette volna közelebbről megismerni a fotógépem és annak a lencsevédő kupakját… Annyira szimpatikus, helyes és szuper kutyák ezek, hogy ha adták volna azonnal felkapom és hazaviszem őket. Persze mint kiderült, hogy látásból tegezem a gazdikat 😀 Szóval most már csak a kertes ház szükségeltetik és meglesz KrumpLee is 😀

Következzenek a fényképek… véletlenszerű válogatás.