Meglepő az utóbbi egy két napban tapasztalt engedelmessége a herceg úrfinak…Mind ráncolom a homlokom és keresem a miérteket, mert valami trukknek csak kell lennie, valamit mesterkedik, mert nem lehet, hogy benőjön a feje lágya… A mesékben már nem hiszek rég, és ha PrezLeeről van szó, akkor soha nem lehet letenni a csatabárdot…
Az történik, hogy mondom neki… ülsz, erre mi történik? Leül. Az esetek 85%-ban elsőre, és csak icipicit tétovázva. De amint mondom máris kezdi mozgatni a hátsó felét lefele, aztán megadja magát és lezuttyan…Szóval gyanús és fölöttébb furcsa, hogy nem kell “megharcolnom az igazamért”.
Másik példa…a fürdetés az eléggé macera szokott lenni. De nem a fürdetés maga, hanem a kádba juttatás. Mert a kádba csak akkor szeret bemenni mikor tudja, nem szándékozom megfürdetni. Ha fürdetési szándékkal hívom be a fürdő szobába akkor menekül. Néha azért gondolkozom, hogy furcsa… furcsa, hogy tudja mit szándékozom csinálni, és nagyon ritka, hogy eltévessze.. eddig nem is igen történt meg 😛
Szóval, tegnap, a mai menetelre tekintettel fürdés mottóval a fürdőszobába rendeltem zebet. Húzodott persze, de fürdőszoba ajtó becsukva, nyakörv megfogva és mondom neki. Hopp be… Most ide egy felhúzott szemöldökű csodálkozó szmájli illik, mert kérem PrezLee első két lába máris a kádba volt és … nem tiltakozott eszeveszetten mint máskor.
Mi a fene lesz tán nem fog “megjavulni”??? Aztán állhatok és gondolkozhatok, hogyan ronthatom el ismét.
Ja … reggel felkeltem, becsomagolni, azóta egyhuzamban izgul. Nyafog, áll mellettem, nem tudom levakarni, egy fél lépésre se tágít tőlem. 😀