Kategória: Ontopic

Jelentem a két hétig tartó éhségsztrájk után PrezLee megint a régi. Mostanság estefele kap enni, a nagy melegekre való tekintettel… bár most ez nem releváns mert megint két hete esik az eső. De alapjáraton úgy 8 után kapja meg a napi kajáját és az utóbbi időben nem egyszer dobtam ki. Mert őkegyelme megszagolta, ott né egy fél maréknyit unottan megevett, majd abbahagyta az egészet.  A kajás tálját se cipelte sehova, ezzel jelezvén, hogy mennyire éhes. Az egyetlen amit csinált, hogy a balkonra kitett forró kaját szorgalmasan őrizte. Ott feküdt a balkon ajtó előtt mint valami kis éhenkórász, majd mikor a kaja a tányérjába került nem kellett többet.

Pár napja azonban hallom, hogy kongatja a fazekat. Megfogja, becipeli a szobába, ledobja, és ha senki se figyel rá, akkor megint megfogja, megint ledobja.

Ja… és persze mikor éhes, akkor eszébe jut a létezésem. Itt ücsörög mellettem, annak ellenére, hogy egész nap rám se néz.  Hehe mégiscsak jó vagyok én is valamire a szemében 😀 A kis tekergő majma!

PrezLeenél hamarosan futómű cserét kell eszközöljek ha így folytatja. Ha bal oldalt van húz jobbra, ha jobb oldalt van, húz balra. És mindez akkor történik, amikor séta közben megfeledkezek a kontrollról, mondjuk épp beszélgetünk és nem maximálisan az ebre figyelek. Nos ekkor ő elindul és hol a jobb oldalon akar megszagolni valamit, hol a bal oldalon megjelölni egy fát. Ennek következtében néha majdnem hasra esek benne. Ezért gondoltam egy futómű csere lehet jól jönne.

Vagy mások hallgassanak a jó tanácsra és ne akarják minden áron megtanítani az ebet, hogy menjen jobb és bal oldalon is…

Miután sikeresen elhülyítettem PrezLee-t a lézer mutatóval, sikerült egy kétévessel is végigjátszanom ugyanezt:D.

Van egy icike picike elemlámpánk, ami a kulcs csomóra van akasztva. A minap levittem a kutyát pisilni és nagyon sötét volt az udvaron. Amíg megkaptam a kulcsot meg társai bekapcsoltam az elemlámpát és véletlen megérintettem a “lézer” gombocskát is. Azt a piros pöttyöt ugyebár. Eszembe jutott az a sok videó a macskákkal, amelyek követik a lézert és gondoltam megpróbálom a kutyával is.

Működött! PrezLee elkezdte követni a piros pöttyöt, meg akarta fogni 😀 Természetesen a kisördög a vállamon továbbra is azt sugallta, hogy ehe ezzel jól le lehet fárasztani őkegyelmét, és rohantattam az udvaron fel meg le 😀

Szombaton este barátoknál voltunk, ahol egy kétéves fiúcska volt az “áldozat”. Neki is megmutattam a piros pöttyöt és biztattam, hogy csapja le. Persze hogy tetszett neki a játék, végül azon vettük észre magunk, hogy rohangál a gyerek a szekrény sor előtt, hogy megfogja és lecsapja a piros pöttyöt 😀

Nem elég, hogy 12kor megsétáltatott, az iccaka is okozott kellemetlenségeket. Nagyon rosszul aludtam, jobban mondva inkább nem aludtam és csavartam fel a lepedőt. Kint zuhogott, de az ablakokat nyitva hagytam egy kis friss levegő érdekében. A balkon ajtó is nyitva van, de megelőzendő, hogy PrezLee kimenjen üvöltözni éjszaka például, az ajtóban 2 szék álldogál.

Már nagyon ott voltam, hogy az álommanónak véglegesen sikerül elvágnia a filmet, jó sokat nyiszitelte mire ide jutottam, és ekkor PrezLee úgy gondolta ideje megmutatni milyen szemfüles éjjeli őrszem ő, mert nagy robajjal kezdett el rohanni egyik szobán át, a másikon is, meg az óperenciás tengeren is túl, egészen a balkon ajtóig, hogy ott a székek mögül megugasson valami hangot. Természetesen a rohanás alatt valami félelmetes hörgő-morgó, torokból jövő ugatással kevert “megeszlek te disznó” típusú hangok hagyták el a torkát, amitől a szorgosan tevékenykedő álom manó förtelmesen megijedt és elrohant messzire. Szinte dührohamosan ébredtem meg, szálltam ki az ágyból, indultam el én is az óperenciás tengeren túlra, megszidtam az ebet, hogy teljesen elment az a kevés esze ami nem is volt, dúlva fúlva becsuktam a balkon ajtót, majd tovább morogva visszajöttem a “lakosztályba”, és még egy órát virrasztottam.

Kellett nekem őrző védő kutya… Akkor meg ne kommentáljak ha éppen úgy gondolja itt a kellő pillanat és biza ő megvéd 😀 😀 😀 ( csak hagyjon aludni, védjen csendben a csodába!)

Tegnap úgy alakultak a dolgok, hogy nem volt meg a hagyományos délutáni séta. Túl későn értünk haza, elintézte a dolgait de a kíváncsisága ugye nem volt kielégítve. Sokszor éreztem már úgy, hogy PrezLee azért szeret sétálni, hogy megnézze mi a helyzet a környéken, “elolvassa” a friss híreket a fákról, ki merre járt, mikor és miért.

Kicsit később akartunk menni sétálni, de erre elkezdett zuhogni az eső. Na jó, séta project félretéve, gondoltam csak kibírja, nem olyan katasztrófa.

Aha… na megmutatta nekünk éjjel 12kor, hogy ki az úr a házban. És történetesen NEM MI voltunk azok. Levittem pisilni, de nem akart semmit se csinálni. Visszahoztam, de nem nyugodott le, hanem szinte sipítozva jött ment a lakásban, mint akinek juj de nagyon kell kimennie. Egyikünktől ment a másikhoz, jelezte hogy “nagyon baj van” menjünk már.. Persze kint esett az eső. Előszedtem valami esőkabátnak nevezhető holmikat a szekrényből, magunkra aggattuk, persze rövidnadrág és strandpapucs volt rajtunk, PrezLeere póráz és uccu neki sétálni…

A “kedves meglepetés” részéről akkor volt, amikor csak mentünk mentünk mendegéltünk és egyetlen oszlopot se akart lepisilni sem. Csak menni akart, itt ott megszagolta a “híreket”, majd tovább mint valami kerge majom, hegyes fülekkel, kihúzva magát peckesen lépegetve és azt hiszem nagyon büszke volt a nyomában baktató két balekra amivel rendelkezik….

😀 Tiszta szerencse, hogy PrezLee olyan lökött és bolondos maradt! Na nem annyira mint volt kölyök korában, de azért maradt benne hülyeség kiló számra.

Tegnap takarítottunk és a kezembe akadt egy billentyűzet doboz. Elkezdtem rohanni vele a házban, PrezLee utánam, majd elvette és én rohantam utána. Mindezt addig “műveltük” amíg cafatokba szedtük az egész karton dobozt. Hiába na, nemnormális ebnek nemnormális a gazdája, mert végül magamnak okoztam gondot, ugyanis a karton darabokat össze is kellett szedni.

Továbbá még szórakoztunk egyet a görkorival, amit felpróbáltam a lakásban persze, PrezLee meg bekattant, nekifogott szökkeni meg örvendeni, hogy irgum meg burgum most aztán menjünk már. Nem felejtette el, hogy azzal együtt sportoltunk!