Akaratos majom :d

Tegnap úgy alakultak a dolgok, hogy nem volt meg a hagyományos délutáni séta. Túl későn értünk haza, elintézte a dolgait de a kíváncsisága ugye nem volt kielégítve. Sokszor éreztem már úgy, hogy PrezLee azért szeret sétálni, hogy megnézze mi a helyzet a környéken, “elolvassa” a friss híreket a fákról, ki merre járt, mikor és miért.

Kicsit később akartunk menni sétálni, de erre elkezdett zuhogni az eső. Na jó, séta project félretéve, gondoltam csak kibírja, nem olyan katasztrófa.

Aha… na megmutatta nekünk éjjel 12kor, hogy ki az úr a házban. És történetesen NEM MI voltunk azok. Levittem pisilni, de nem akart semmit se csinálni. Visszahoztam, de nem nyugodott le, hanem szinte sipítozva jött ment a lakásban, mint akinek juj de nagyon kell kimennie. Egyikünktől ment a másikhoz, jelezte hogy “nagyon baj van” menjünk már.. Persze kint esett az eső. Előszedtem valami esőkabátnak nevezhető holmikat a szekrényből, magunkra aggattuk, persze rövidnadrág és strandpapucs volt rajtunk, PrezLeere póráz és uccu neki sétálni…

A “kedves meglepetés” részéről akkor volt, amikor csak mentünk mentünk mendegéltünk és egyetlen oszlopot se akart lepisilni sem. Csak menni akart, itt ott megszagolta a “híreket”, majd tovább mint valami kerge majom, hegyes fülekkel, kihúzva magát peckesen lépegetve és azt hiszem nagyon büszke volt a nyomában baktató két balekra amivel rendelkezik….

Leave a Reply