Leszokás a zacskó evésről

Egy időbe rengeteg gondot okozott nekem ezen lökött barna dobermann zacskó evési mániája. Vittem fel a hegyre, és akárhogy vigyáztam, és a többi kutyással szedtük össze, mégis mindig akadt valami zacskó szétdobálva, amit természetesen a kutyám volt olyan szemfüles, hogy megkapott és azonnal le is nyelt.

Jesszusom, a hajamat tépkedtem, mert annyira tehetetlen voltam ezzel a gondal szemben: mire odamentem már rég lenyelte, ha nem mentem oda, akkor is lenyelte, ha hívtam elszaladt és lenyelte, ha elszaladtam előle, szaladt utánam és lenyelte. A kacsa a nokkedlit nem volt képes olyan sebességgel lenyelni mint ez a kutya a nylon zacskót! Aztán nesze neked gazda, lessed, ha a “végtermékek” között található-e nylon zacskó… és ha kornyadozni kezd netán ökegyelme akkor rohanj vele orvoshoz.

Nem tudtam, hogyan szoktassam le és azt hiszem nem is lehet. Mindenféle trükköket bevetettem, de általában szörnyen ideges lettem és igyekeztem megdobni valamivel… általában a póráz volt kéznél, a láncos nyakörvel, csörgött az, ha éppen elkaptam….

Egy idő után már tartott a dologtól na meg a kiabálásomtól is, a viselkedést is “elkülönítettük” a többitől és rájött, hogy nem pontozom ha zacskót eszik… Ezután már egyszerűbb volt… 😀 Mivel elárulta magát mikor szándékozott “rosszat” tenni… így volt esélyem még mielőtt hozzá nyúlt volna rászólni meg elindulni szélsebesen feléje, mire eliramodott még mielőtt felkapta volna.

Végül el is felejtettem beszámolni, hogy PrezLee sikeresen leszokott a zacskó evésről, néha még ember sz@rt nyal be, de azt is ritkán, na és ha ahhoz is közeledik, már messziről látom miben sántikáll… elég rászólni, hogy tűnés onnan és már nem is nyúl hozzá.

Valahol tudtam, hogy civilizált kutya lesz belőle egy napon, egyre csak civilizálódik, de hogy mikorra fejeződik be arra nincs garancia. Végül is azt hiszem nem fog ez a folyamat befejeződni 😀 és jól is van így, mert akkor tényleg unalmas lenne…

Minden vélemény számít!