Egyedül három órát…

Vasárnap este szülinapi összejövetelre voltunk hivatalosak, és annak ellenére, hogy Garden-Party-nak nevezték ezt, mégsem vihettem magammal a kisördögöt. Nem azért mert valakinek ezzel problémája lett volna, hanem az oltások miatt… Jövő hétfőn kapja meg az ismétlést, és utána is még egy darabig kell várni az immunizációra, nos emiatt nem akartam kockáztatni.

Fél 8-ra voltunk hivatalosak, természetesen háromnegyed nyolckor még zuhanyoztunk, és 8 körül el voltunk készülve. De PrezLee éppen akkor kezdett el játszani, alig volt álmos, és tudtam, hogy ha egyből otthagyom akkor amíg vissza nem érünk egyhuzamban ordítani fog. Gondoltam egyet és nagyot, felmásztam a galériába, ahol ugye éjszaka szoktunk aludni, és hagytam tevékenykedni a helyén.

Egy olyan 10 perc után lecsendesedett és el is szundizott. Nem is vártam többet, felkaptam magamra a maradék ruhákat és kimentem a lakásból.

Szerencsére közel volt a “buli”, így egy olyan jó óra-másfél után a párom elsétált cigit venni, és befülelt az udvarra – egy enyhe nyöszörgés hallatszott, de nem kétségbeesett sírás, és úgy voltunk megegyezve, hogy ha nyugis akkor nem teszünk semmit, hagyjuk hogy szokja a magányt.

Kb 12 óra fele értem haza, ébren volt, semmi kárt nem tett a lakásban (még 😀 ) csendben volt, ellenben amikor meglátott olyan öröm üdvözlésbe tört, hogy majd ledöntött a lábamról. Amolyan látszott rajta, hogy azelőtt sírhatott, mert most nem tudott betelni velem.  Nagyon sajnáltam, hogy nem lehet megmagyarázni neki, az elmenetelek csak rövid ideig tartanak.

Minden esetre neki kell fogjak gyakorolni vele azt, hogy bezárva marad néha néha. Mert mindig lesz olyan eset, hogy el kell mennem és nem tudom vinni magammal.

Hozzászólás