Vannak dolgok…

… amelyeket hihetetlenül hamar felfog, és vannak mások amelyek mintha nem akarnának bemenni a fülén 😀

Azt hiszem sok jutalomfalatozást fog kelleni végezzek vele, erre nagyon könnyen reagál, imádja a hasát.

Amiket könnyen megtanult: az ülsz, ez semmi perc alatt ment neki, szinte azonnal felfogta, hogy mi az amit akarok tőle. A fekszik is megy néha néha, de hát még alig gyakoroltuk. Az engedd is kezd logikussá válni, néha néha elengedi szépen a rongyit, máskor csak elég az állához érnem. A kajára is gyönyörűen vár. Ül előtte, és pár másodpercet vár.

A pórázzal nem akar megbékélni még… ha megkötöm és hívom esze ágában sincs jönni. Ha egy icipicit meghúzom és biztatom, akkor az eredmény az lesz, hogy lefekszik…. Ha valamerre akar menni és visszatartja a póráz akkor veszekedni kezd. Finoman visszahúzom, egyszer, kétszer, 10x és képes 11x is elindulni arra amerre akar.

Ha netán összeszidom, akkor sokszor “veszekszik” :D, például rászolok amiért rágni akarja a kanapé szélét, megpróbálja jó sokszor, mutatok neki valami egyéb játékot, érdeklődést mutat, majd hirtelen megy vissza a kanapéhoz… mielőtt hozzáérne, rászólok, hogy pfuj… na ekkor jön a veszekedés… Amolyan… DE NEKEM AZ KELL típusú gyermek-viselkedésre hasonlít.

Nagyon kitartó… a napokba valami kutyakekszet eszegetett, de pont egy kanális fölött az udvaron… persze, hogy beejtette a felét. Kb egy negyedórán át próbálta kiszedni és iparkodott rendesen.

Leave a Reply