A legjobb barátnőmnek pár hónapos a kisfia. Már ezer éve nem találkoztunk, ő ugye egy ideje babázott, én dolgoztam meg kutyáztam, nem jöttek össze a dolgok. De már mióta megvan a kutya beszéltük, hogy kéne rendezzünk közös sétát. Persze a fia még kicsike, hogy szokja a kutyákat, de azért a kutyának se árt ha lát közelről egy élő, izgő mozgó kisembert… Erre meglepetés.. mert két kocsis baba jelent meg a “randin”. Persze az egész találka nagyon óvatosan kezdődőt, hiszen én se volt honnan tudjam, hogyan fogja lereagálni a kutya a két kocsiba ülő és gügyögő apróságot… Az első percekben is nagyon rendesen viselkedett, jó nagyot csóvált a fenekén, de nem szökdösött és a felnőtteket sem akarta agyonszeretni … majd elindultunk, babakocsi balról, babakocsi jobbról, középen PrezLee pórázon és még csak meg se akarta szagolni a piciket. Nézte őket, de úgy mint aki ezek mellett nőtt fel…
Kicsit felbátorodtunk mindannyian, előszedtem a rózsaszín majmot (direkt vittem magammal) és nekifogtunk játszani a kutyával. Vagyis dobtam neki a játékot, ő hozta vissza. Egyszer sem akart odamenni a picikhez, szaglászni vagy komolyabban érdeklődni. Visszahozta egy párszor a majmot, majd egy rövidet játszott egy kutyával, megint visszakerült a kocsi mellé, majd lefeküdt eléjük. Igazából nem attól féltem, hogy letámadná, vagy zsákmányként kezelné a piciket, hanem attól, hogy megpróbálná szokása szerint azokat is hevesen üdvözölni… és azért azokkal a mancsokkal… meg a hegyes fogakkal juj…
Mindenesetre megbeszéltük, hogy még többször fogunk találkozni. Úgy látszik jót tett a szomszéd gyerekek hangoskodása, mert amikor az egyik kis ember nekifogott sírni még csak fel se kapta a fejét az erős hangra.
A babás séta után mi egy kicsit tovább mentünk, ahol előjött a kis ördög is, sajnos már nem voltak más kutyák arra, így engem szemelt ki “áldozatul”… mindenesetre elől hátul, nyakig sáros lettem.
Kissé néztek az emberek az utcán 😀 de hát most ez van, jó hogy van mosógép…
Ellenben aminek örvendek, hogy a behívás egyelőre csak félig működik, de legalább félig! És megtörtént az is, hogy elmentek emberek mellettünk, és nem akart mindegyikhez odarohanni és lehetőleg szájon nyalni vagy legalább icipicit felugrálni… Mentek el kocogók is, igaz olyankor a rettenetes rózsaszínnel csipogtattam egy nagyot majd játékra hívtam, hogy eltereljem róla a figyelmét, és sikeres volt az akcióm, csak úgy toporgott, hogy adjam oda a majmot.
Aztán dobáltam neki egy párszor, de egy idő után megunta 😀 ekkor meg szaladhattam én utána. PrezLee meg utánam, és bár én kikerültem a pocsolyákat őkegyelme teljes gőzzel átvágtatott rajta. A vicces az volt, hogy a sár inkább rajtam látszott, ő még itt ott bemászott a fűbe és alig volt koszos… röhöghetett a negyed város rajtam, vagy csodálkozhatott.
Sajnos a tündér oldalárol nem készült fotó… a fotógépet itthon hagytam, minden akkum üres volt és az első adag se telt fel. De készítettem fotót a nadrágomról, hogy megmaradjon mennyire összesározott…
