Kamikaze Dobermann

Ma nagyot röhögtem PrezLee uraságon. Nem szép tőlem ugyebár, de ezt nem lehetett másképp kibírni. Amennyiben megint eszembe jut, elkezdek ismét kuncogni magamban.

Mióta “nagygazdák” lettünk, nagyon komolyan vettük ezen feladatunkat. (Ja a csürkék be vannak zárva… sőt Kokó a kakas megtanulta, hogy vagy bemegy a ketrecébe vagy éjjel háromkor zajlatjuk…. okos kakas, üüüüügyes). Szóval a nagy komolyságban mivel ma nem esett az eső hát vettük a pórázt füttyentettünk a két ebnek, sajnos a harmadikat nem tudtuk vinni mert bolond szegény, majd elindultunk a földekre. Mint valami Jókai vagy Mikszáth regényben, mentünk mentünk mendegéltünk meg ballagtunk. Végül odaértünk, már csak természetesen, hiszen nem volt éppen olyan messze…

Ott meg azt tapasztaltuk, hogy az ám biza nagy bajok vannak a szénával… mert a fránya globális felmelegítő, aka. (also known as) NAP őkegyelme nem volt képes felmelegíteni és szépen megszárítani a szénát. Ahogy kissé megfigyeltük a dolgokat, hát elméletileg még “menthető”, ha nem esik az eső ma meg holnap ha süt a nap is… és ha megforgatjuk.

Na de mielőtt még tovább haladnánk, hadd mondjam el, hogy a kaszálóra való bemenetel valami ágakkal van eltorlaszolva az állatoktól. Persze ez nem akadály egy PrezLee és egy Győző méretű ebnek, hiszen alig volt fél méternyi az egész. Nos átlép a párom, majd szökken Győző, majd indul PrezLee de olyan nagy elánnal, hogy sutty a másik oldalon hatalmasat puffan… majdnem felborítja Győzőt is, meg a páromat is… Közben én meg majdnem leesek a torlasz másik oldalán, persze a röhögéstől.

Jó… visszafele menet már óvatosabb az eb, ügyesen szökken minden rendben van. De ugye visszajöttünk a házig, elvettük a villákat, majd megint visszamentünk szénát forgatni. Ekkor következett a második kamikaze dobermann epizód. Ugyanis PrezLee megint nagyon ugrabugra volt, és most meg fejjel neki ugrott a páromnak… Egyszerűen NEM LÁTTA, hogy ott van, de az utolsó pillanatban mégis észrevette, elfordította a fejét, majd a veséje környékén landolt, onnan szerencséjére lábra esett, majd elkezdett vadul körözni, rohanni és valahogy olyan “pasi módra” el akarta terelni a figyelmet a “maflaságáról”.

Leave a Reply