Édesapám megkért, hogy húzzam ki a kocsit az udvarról, amíg megfordítja a másikat. Mivel PrezLee minden lében kanál, és mindenhol jelen akar lenni, főként az ilyen csoportos tevékenységekben, és persze a “segítőkészsége” nem ismer határokat, azonnal ugrik ahogy valaki megmozdul… gondoltam a legbiztonságosabb hely neki, ha szépen beül a kocsiba és ott várja meg a tevékenység befejezését. Nagyon jól gondoltam, mert PrezLee imád az autóban akár csak ülni is, így csak az ajtót kellett kinyissam, azonnal beszállt és elhelyezkedett a “nagy” útra. Kivittem a kocsit az udvarról, kinyitottam az ablakot, PrezLee meg ott maradt, még csak nem is akaródzott neki kimászni. Megfordítottuk a másik autót (tologatni kellett ugye, mert most van javítva) majd visszatolattam a kocsival az eredeti helyére. Kinyitottam neki az ajtót, de ekkor se akart kiszállni hiszen a nagy “kirándulás” ideje alatt PrezLee már kényelembe is helyezkedett, és szinte elaludt… az egész egy olyan 5 perces művelet volt csak… Miután a kocsi a helyére került, egy olyan fél perces bamba nézéssel adta tudatomra, hogy nem erre számított és nehogy már neki el kéne hagyni a kocsit… Végül látta, hogy indulok a kapu fele, azt hitte sétálni megyünk, így kipattant a kocsiból. Szegény feje megint csalódott, mert bezártam a kaput, majd bezártam a kocsit is- de cserébe elmentünk a forrásig vízért.