Hónap: 2008 november

A vacsora csata az kétféle… az egyik csata az igazából vacsora hiszti… kopogjam le fába, ennek a kutyának olyan étvágya van mintha állandóan éheztetve lenne. Leteszem a kajás tálat elé, azonnal “nekiszökik” és semmi perc  alatt bevágja. Néha az a sanda gyanúm támad, hogy túlságosan hevesen eszik… akkor is ugyanaz a kajálási sebesség ha teszek rá valami fincsit, vagy ha csak a sima  “pasztillákat” kapja… ha falun vagyunk és ott a “konkurencia” (Győző) akkor igyekszik megkétszerezni a kajálási sebességét, és reméli hogy tálcserekor (ezt mindig megcsinálják!!!… vagyis mind a ketten megeszik a 89% a kajának, majd egy kicsit hagynak az alján és következik a tálcsere… nehogy a másik finomabbat egyen!!!) a másik tányérjában kicsivel több maradt… amit felzabálhat ő.

Szerintem ők ketten amíg zabálnak azon agyalnak, hogy vajon miért habzsolja olyan nagyon a másik… bizti finomabb mint az enyém… na eszek még egy icipicit majd szaladok és megnézem… más magyarázatom nincs.

Visszatérve a vacsora hisztire, mert az a gyanúm elkalandoztam egy kicsit… a vacsora hiszti minden este lejátszódik. PrezLee nyafog, sírdogál és ha a tálja véletlenül nincs a helyén (jó magasba) akkor behozza nekem… és a földre dobja, majd méltatlankodva néz és “sípol”… olyan nincs, hogy vársz.. meg mindjárt… vagyis az ő szótárába nincs… nálam igenis van, és mindig egy picit várnia kell… nehogy má…

Végül együtt beszaladunk a kajás zsákhoz, persze ilyenkor tánclépésben jön mellettem és borzasztóan szófogadó lesz… kész angyal… Kap egy vitamint is, amiért képes végrehajtani az ülsz, fekszik, ülsz fekszik pacsit csacsit … vagyis akármit csak kapja már meg, majd a kis veder kajával “kitáncolunk” a konyhába… Ekkor “megfőzőm” neki az ételt avagy a tálkájába öntöm a pirulákat és adagolok hozzá egy kis vizet majd megint jön egy pindurka gyakorlat… az ülsz és vársz … ezután jön a zaba, majd az elégedett kutya…

Igen ám de van a másik vacsora csata.. amikor én szeretnék valamit enni. És lévén értelmes lény, megint mindig akar valamit… az én kajámat akarja persze. Mert teljesen mindegy mit eszek, az mindig finomabb mint az övé. És az is mindegy hogy annyit evett mint egy malac… ő akkor is az éhhalál szélén van olyankor ha én eszek…

Szerencsére “kiegyeztünk”… az utolsó falat az övé. Amit akkor kap meg, amikor befejeztem az evést. Ezt már kivárja… és amilyen pimasz vagyok én is, még akkor is jóízűen tudok enni amikor PrezLee kb 2 méterre ül tőlem, CSENDBEN szenved… és olyan 20 centis nyál csíkokat ereszt meg a pofija jobb és bal oldalán… Na nem, nem olyan fából faragtak, hogy ettől megessen a szívem az éhenkórászon… csak nézze és csurdogáljon a nyála… nem kap és pont. Majd az utolsó falatot!!!

Végül is ismét igaznak bizonyult az a mondás: Zsák a foltját mindig megtalálja 😀

PrezLee lökött, heves és néha agyament… a nagyobb baj meg nem is ez lenne, hanem, hogy a mostani séták még világosban kezdődnek, de alig félóra múlva teljesen sötét lesz. Emiatt nem szoktunk a gödörbe tanyázni, hanem “köröket” járunk a fellegváron. Ezzel minden rendben is lenne, mert a hátsónk biza oda fagyna, ugyanis a gödörben pár fokkal hidegebb és nedvesebb is a levegő.

A probléma ott kezdődik, hogy PrezLee elindul és a behívással vannak gondok… ilyenkor alkalmi süket lesz és ha akar visszajön, ha nem akar akkor nem jön… szóval teszi magát, hogy nem érti, nem hallja mit mondtam neki… emiatt a néhány stratégiai ponton biza meg kell kössem mert kiszaladhat az utcára, vagy éppenséggel a játszótér mellett haladunk el, ahol fiatalok ücsörögnek még azokban az órákban…

Ma nagyon de nagyon felhúzott… azt hiszem életemben nem voltam ilyen dühös rá, és most már szánom bánom, de vissza nem csinálhatom… jól megráncigáltam ökelmét, mert amit művelt az egyszerűen elszakította a cérnát!!! Vagyis megkötöttem, hogy haladjunk át az úton és kerüljünk beljebb a “vadonba” erre elkezdett rángatni, ráncigálni mintha ő sétáltatna engem… Egyszer visszahúztam, 2x, 3x, 5x na valahol a 10x visszahúzás sokkal erélyesebbre sikeredett a kelletnél… szinte röppent egyet a kuty… de ha valaki azt hiszi, hogy ezzel elértem valamit… hát nem, mert kb 3 percit nem tartott a “fegyelmezés” és ismét meghúzott… szerencsére attól, hogy ki is ordítottam magamat, majd berekedtem, illetve visszarángattam el is szállt a mérgem…

Nah ez van… Jó, hogy olyan fafejű, hogy ennek a kutyának semmi se megy a “lelkére”… megrázza magát és tovább folytatja a hülyeséget… Még egy bizonyítéka annak, hogy nagyon jó választás volt… Jó megérzés, és azok a huncut szemek igenis jelentettek valamit: már akkor látszott mekkora egy trógerrel lesz dolgom…

Most ismét szent a béke, DE ez így nem mehet tovább… elhatároztam, hogy beszerzek neki egy ledes nyakörvet… láttam is az interweben… és nem is olyan drága. Csak juttassak valami pénzt a paypal-omra és máris megrendelem… Ha el is jön 😀 nekünk (mármint PrezLeenek) lesz a legszebb ledes nyakörve az egész fellegváron!!!

Csendes családi hétvége volt ismét, a legjobb a dologban, hogy ilyenkor kicsit felszabadulok a “kutyagondok” terhe alól. Már csak azért is, mert PrezLee nem engem nyaggat reggeltől estig hanem Győzőt, vagy éppen Balázst… Komolyan mondom, agyilag pihentető, hogy egész nap az udvaron rohangál. Szombaton az okosodás után egyenesen kijöttünk. Vagy 4 órát kint tartozkodtak az ebzetek az udvaron, cibálták egymást, valami báránybőrt loptak és szétszedték, majd megint egymásnak estek… Délutánra az udvar úgy nézett ki, mintha tele lenne döglött kismacskákkal, pedig csak szétszórt báránybőr darabbok voltak mindenhol. A pár órás játék után következett egy kis pihenés majd ugyanott folytatták ahol elkezdték.

Reggel a sétát elintézte édesapám, így simán aludthattam 11 óráig… De jó volt! Majd eljátszottam egy kicsit az energiatakarékos konyhatündért… mármint végigolvastam néhány receptet, de addig nem jutottam, hogy mindezt komolyan vegyem 😀 Persze segítettem anyukámnak megsűtni a húst, megmelegíteni a körítést, de kb ezzel kifújt minden konyhatündérkedésem…

Délután sétálni készültünk, de végül nem mentem sétálni, hanem kipucoltam a kocsit kivül belül mert igencsak ráfért a drágaságra. Amíg kocsit mostam, addig PrezLee, Győző, Balázs meg volt sétáltatva anyukámék által… szép nagy karmolással az oldalán érkezett vissza a kutyám, de majd elmúlik… gondolom Balázs okozta neki játék közben…

Hétre hivatalos voltam vendégségbe, így fél 5 körül elindultunk hazafele. Igen ám, de még jóformán ki se értem a faluból, amikor látom, hogy az úton iszonyatosan hosszú sor féklámpa látszik… gondoltam egyet és nagyot és a kerülő útra tértem. Hát “döbbenten” tapasztaltam, hogy az út legrosszabb szakasza meg van javitva! Mármint lehetett száguldozni és közben nótázni az “autó egy szerpentinen-t”, jó hangosan, és rettenetesen falcsul persze…

Végül hamarabb hazaértem ezen az úton mintha a röviden jöttem volna, mert szinte 2 autó volt csak előttem… végül Bács környékén itt is felgyültek a kocsik, de a “dugó” folyamatosan haladt és nem kellett állni.

Kicsit izgultam, hogy mit fog csinálni a rosszcsontom azalatt a pár óra alatt amíg nem leszek itthon, de szerencsére a kiadós hétvégi fárasztás nagyon is hatásosnak bizonyult, mert bár 12 után értem haza, és csodák csodájára SEMMI kár nem fogadott itthon! Vagyis PrezLee nagyon ügyesen végigaludta a távollétemet! Ez aztán az ügyesség!

Igazán figyelemre méltó Dog Dancing video egy Border Collie-val

Ügyes!

Dog Dancing Video