Csendes családi hétvége volt ismét, a legjobb a dologban, hogy ilyenkor kicsit felszabadulok a “kutyagondok” terhe alól. Már csak azért is, mert PrezLee nem engem nyaggat reggeltől estig hanem Győzőt, vagy éppen Balázst… Komolyan mondom, agyilag pihentető, hogy egész nap az udvaron rohangál. Szombaton az okosodás után egyenesen kijöttünk. Vagy 4 órát kint tartozkodtak az ebzetek az udvaron, cibálták egymást, valami báránybőrt loptak és szétszedték, majd megint egymásnak estek… Délutánra az udvar úgy nézett ki, mintha tele lenne döglött kismacskákkal, pedig csak szétszórt báránybőr darabbok voltak mindenhol. A pár órás játék után következett egy kis pihenés majd ugyanott folytatták ahol elkezdték.
Reggel a sétát elintézte édesapám, így simán aludthattam 11 óráig… De jó volt! Majd eljátszottam egy kicsit az energiatakarékos konyhatündért… mármint végigolvastam néhány receptet, de addig nem jutottam, hogy mindezt komolyan vegyem 😀 Persze segítettem anyukámnak megsűtni a húst, megmelegíteni a körítést, de kb ezzel kifújt minden konyhatündérkedésem…
Délután sétálni készültünk, de végül nem mentem sétálni, hanem kipucoltam a kocsit kivül belül mert igencsak ráfért a drágaságra. Amíg kocsit mostam, addig PrezLee, Győző, Balázs meg volt sétáltatva anyukámék által… szép nagy karmolással az oldalán érkezett vissza a kutyám, de majd elmúlik… gondolom Balázs okozta neki játék közben…
Hétre hivatalos voltam vendégségbe, így fél 5 körül elindultunk hazafele. Igen ám, de még jóformán ki se értem a faluból, amikor látom, hogy az úton iszonyatosan hosszú sor féklámpa látszik… gondoltam egyet és nagyot és a kerülő útra tértem. Hát “döbbenten” tapasztaltam, hogy az út legrosszabb szakasza meg van javitva! Mármint lehetett száguldozni és közben nótázni az “autó egy szerpentinen-t”, jó hangosan, és rettenetesen falcsul persze…
Végül hamarabb hazaértem ezen az úton mintha a röviden jöttem volna, mert szinte 2 autó volt csak előttem… végül Bács környékén itt is felgyültek a kocsik, de a “dugó” folyamatosan haladt és nem kellett állni.
Kicsit izgultam, hogy mit fog csinálni a rosszcsontom azalatt a pár óra alatt amíg nem leszek itthon, de szerencsére a kiadós hétvégi fárasztás nagyon is hatásosnak bizonyult, mert bár 12 után értem haza, és csodák csodájára SEMMI kár nem fogadott itthon! Vagyis PrezLee nagyon ügyesen végigaludta a távollétemet! Ez aztán az ügyesség!