Hónap: 2008 november

Legtöbb esetben a kutya hülye viselkedése miatt a gazdája a hibás… ma volt egy eset egy németjuhásszal…

Felértünk a fellegvárra, a németjuhász már a gödörben tartozkodott… nem akartam direkt oda menni, mert még nem láttam a kutyát azelőtt… nem tudtam kiféle miféle. Igen ám de a kutya felszökött a gödör oldalára, arra amerre mi voltunk mert meglátta PrezLee-t. Mire felért, hát én is elengedtem a kutyát ne legyen ebből gond… a két kutya megszagolta egymást, forogtak egy sort körbe körbe és elkezdtek játszani!!! Vagyis minden a legnagyobb rendben volt. Nem akarták megenni egymást.

Hát ha már igy áll a bál fogtam magamat és “leköltöztem” én is a gödörbe, kutyástól. A gazdája, egy néni, azonnal elkezdett sápítozni… na nem amiért oda mentem, (gondolom azért engem is elküldött a francba és a fenébe) hanem a kutyájára… formálisan látszott az eben, hogy egyre jobban túrázodik fel… mármint a németjuhász. Még mindig mondom a nőnek, hagyja őket, ne is szóljon hozzájuk, mert elintézik maguk között… NEM ő még csak azért is előszedett egy labdát (marha…), hogy azzal csalogassa a kutyáját magához. És igen a kutya odament… valamennyire, de az is tette az alkalmi süketet mint PrezLee szokta… majd a labda miatt majdnem összekapott a két kutya… PrezLee érdeklődött a játék után, a másik meg védte… egy labdabolond kutyánál ez teljesen normális reakció…

De nem lett még mindig semmi… a két kutya elkezdett szaladni egymás után… JÁTÉKBÓL… a nőci meg mind nem hagyott békét a sajátjának… mind próbálta csititgatni, de ezzel nem azt érte el amit szeretett volna… a kutya egyre bőszebb lett, ejsze itt a gazdi megvéd alapon és majdnem nekiszökött PrezLeenek… végül mégsem lett semmi komoly, mert a néni megfogta a kutyáját és elhúzott a pi…….roscsizmába. És váltig állítom, hogy ha nem pofázik bele, nem tutujgatja az ebét, hanem simán hagyja őket, még csak rájuk se néz, rájuk se szól akkor SEMMI az égvilágon nem történik… De ez a frász és félsz, hogy Jaj nehogy történjen pont ez okozza… igenis baj fog történni… Na legközelebb kikerülőm ezt a kutyát… és nem a kutya miatt, hanem a gazdája miatt…

Még merje azt mondani valaki, hogy drága ebem nem éhenkórász! Ma egy egész tál kaját kapott vacsorára… és mikor én vacsoráztam ismét nyálazott nekem mint az eszeveszett! Miután befejeztem kapott 3 szelet csóré kenyeret és úgy ette meg mint aki egy hete nem kapott enni…a fene se érti, mitől éppen ennyire éhes állandóan… mert soványnak nem sovány, sőt, most, hogy egy picit emeltem az adagját, mert úgy tűnt kezd csontosodni a lelkem mintha visszatette volna magára pár nap alatt a hiányzó dolgokat… és mégis akármikor, szinte akármit képes megenni…

Mindig csodálattal néztem azokra az emberekre, akik feláldozzák szinte mindenüket, hogy egy egy állatot megmentsenek. Tiszteletre méltó a tevékenykedésük és a hozzáállásuk a témához. Valamikor bennem is lázasan dolgozott a “tenni valamit ezekért a szerencsétlenül járt ebekért”… nekifogtam és keresgéltem, hogy legalább ebben a városban hol vannak menhelyek, honnan lehet információkat szerezni… persze az én hozzáállásom nem volt megfelelő… mert keveset tettem az ügyért, és amikor az interneten keresgélve egyetlen helyi menhelynek, állatvédő szervezetnek sem találtam meg az elérhetőségét, akkor bennem is megcsappant az egész tenni akarás…

Előbb utóbb rájöttem, hogy az egész világot nem menthetem meg… és az egyetlen megmenteni való az  saját magam… vagyis soha ne kerüljek olyan helyzetbe, hogy egy általam befogadott kutyát ilyesmire kényszerítsek. Én így akarom megmenteni a világot… egyelőre. És tisztelem mindazokat akik többet tesznek érte.

Éppen ezért ez egy felhívás mindazoknak, akik valahol kolozsváron, romániában látnak megmentésre szoruló dobermannokat! Keressék fel bátra a Dobermann Fajta mentéssel foglalkozó magyarországi és németországi szervezetet is… amennyiben tudnak biztosan fognak segíteni. És még egy cím, ahol a fórum található

Nem ígérnek ők sem sokat, mivel, hogy a távolságok miatt nem ígérhetnek… de már az is biztató, hogy megpróbálnak tenni valamit.

Azt hiszem ezen gondolatomat már egyszer régebben kifejtettem… mármint, hogy minden mennyire relativ. Tegnap “találkoztam” Busterrel, a boxer barátommal. Aranyos ez a nagyfejű, szortyogó, hortyogó kutya. Nagy feje, nagy szemei vannak és örökké morcosnak tűnik a  képe. Még akkor is ha közben jókedvű, játszik. Tegnap amikor megláttam az első dolog ami eszembe jutott, hogy de kicsi ez a kutya!!! Pedig NEM kicsi. Normális boxer méret, normális boxer fejjel… de megszoktam PrezLee uraságot. És PrezLee a mindennapokban a “normális” kutyaméret. Pedig az a gyanum, hogy mások szemében PrezLee nagy kutya, egyesek szerint egyenesen hatalmas… pedig mondom én… becs szóra nem nagy, hanem pont jó. Pont akkora amekkorának mindennap látom.

Mégis mikor olyan kutyákkal találkozom, amelyek valamikor “normális” nagyságúnak tűntek, vagy egyenesen nagynak, és most PrezLeehez képest “kimondottan” kicsik akkor ez a relativitás mindig eszembe jut… hogy végül is PrezLee csak ahhoz képest nagy vagy kicsi, hogy kihez, mihez hasonlítom 😀

Az irodai székemnek vannak olyan csavareltakaró dugói. Ezeket PrezLee azt hiszem már aznap, hogy felfedezte az irodaszéket meglelte a széken és szépen sorban kiszedegette őket. Kezdetben volt a harc, miszerint a dugók menetrendszerűen visszakerültek a helyükre, de őkegyelme nem hagyta magát, állandóan kiszedte őket onnan. Ekkor meguntam és minden dugót amit szépen sorban találtam meg a földön, elkezdtem gyűjteni. Majd elraktároztam az íróasztalomon. Meg is feledkeztem a dugókról, a szék “működéséhez” nem voltak alapfeltétel, mignem egy nap takarítás közben megtaláltam őket. Mivel az utolsó dugózástól eltelt pár hónap, gondoltam szépen csendben visszateszem őket a helyükre, és PrezLee már észre se fogja venni, hogy ott vannak… Már rég nem piszkálta a széket, tehát a logikai okfejtésem igencsak elfogadhatónak bizonyult.

Vissza is dugdostam a dugókat a helyükre, mind az egészet, de a csoda nem tartott többet mint három nap… nem vettem figyelembe ezt a törvényszerűséget (mármint, hogy minden csoda csak három napig tart) és ma már elkezdtem felfedezni a dugókat a földön!

Mit is bizonyit ez? Hát, hogy PrezLee nem hülye… ha eccer neki ott nem tetszettek azok a dugók, akkor rég, még kicsi korában, akkor azok biza most sem tetszenek és ki is szedegeti őket. Vagy megszokom, hogy a székem az “élete” végéig dugótlan kell maradjon, vagy veszek valami szuperglue-t és azzal próbálok túljárni az eb eszén… szerintem még szuperglueval eggyütt is lerágná őket… ugyhogy inkább nem kinlódóm.