Dobermacska

Ez egy teljesen új fajta kérem szépen, és egyelőre egyetlen egy példányát ismerem személyesen, de a hallottak alapján nem csak ez az egy létezik. Még nem ismerte el semmiféle 3 vagy 4 betüs rövidítés (FCI ACI PCI akarmi) de ettől még komoly bizonyítékok vannak, hogy Dobermacska igenis létezik.

Megjelenése kicsit megtévesztő, mert határozottan hasonlít a Dobermann kutyákhoz (amatörök szerint pont olyan), de természetében egy macska veszett el. Igaz dorombolásból nem éppen remekel, de néha ahhoz hasonló hangokat képes kinyögni. A külső fizikai leírást most nem is fogom részletezni, teljesen felesleges, mivel 100%-ban megegyezik a hagyományos Dobermann fajtájú kutyák leírásával, csak egy kicsit macskásabb.

A Dobermacskák egyik jellegzetessége az, hogy a simogatáshoz ölbe kérezkednek. Ez okozhat komplikációkat, mert egy átlagos dobermacska elérheti a 40 kilót is, sőt többet. A kövér dobermacskák kategórikusan többet nyomnak. Namármost figyelembe véve csontosságukat ölben tartani és tutujgatni egy dobermacskát nem mindig a legkellemesebb feladat. (ráadásul nem is tud dorombolni!)… de mindezért kárpótól a dobermancska szeméből áradó hálás mosoly és teljes megelégedettség… ilyenkor tényleg boldognak látszik, de macskaságát tekintve akár az is megtörténhet, hogy sunyizik valamit…

A dobermacskák másik jellemzője, hogy szeretnek közel lenni a gazdájukhoz. Ez a doberman és a macska tulajdonságainak különös keveredéséből adódóan állandó nadrágmosást, illetve kabátmosást igényel, mert a dobermacska úgy értelmezi a közelséget, hogy állandóan felugrál és ruhákat összekoszol… Illetve amikor közel akar lenni akkor a dobermacska kérem szépen olyan közel ül le, hogy a gazdáját kissé odébb löki… Csupa szeretetből teszi ezt, és ha a gazdának gurulós széke van akkor mindez még egyszerűbben megy neki. E nagyon közelben való leülés után a dobermacska elnyúlik a földön, de lehetőleg úgy, hogy a.) vagy teljesen sarokba szorítja a gazdáját aki ennek következtében szinte mozdulatlanul kell végigtűrje a dobermacska következő fordulásáig a helyzetet, vagy b.) lehetőleg annyira legyen távol az iróasztaltól, hogy a billentyűzetet csak a körme hegyével érje el, de ne tudjon egy millimétert se közelebb gurulni. Ekkor afféle közelharc kezdődik, amikor a dobermacskát meg kell győzni, hogy menjen odébb max 10 centivel. Ez nem mindig sikerül maradéktalanul, de gyakorlattal és türelemmel el lehet érni, hogy a dobermacska valamennyire szót fogadjon.

A dobermacska szereti a tejterméket, és kedvence a gazda által elfogyasztott joghurtos pohárban maradt uccsó falatkák elfogyasztása, meg igazából minden amit a gazda eszik az sokkal finomabb mint bármi egyéb.

A dobermacska jellegzetes atletikus termete miatt mindent elér és szinte mindenhova fel tud mászni ahova akar. Szerencsére nem akar mindenhova, de egy dobermacskánál ez is olyan “sose lehet tudni” kategóriába sorolható.  Nagyon elővigyázatos kell lenni a dobermacskákkal, főleg az asztalon hagyott cuccokat imádják ellopni, és néha a fényes tárgyak keltik fel az érdeklődését. Innen egy olyan irányzat is támadt, miszerint a dobermacskék kialakulásakor valami süket szarka és beléphetett… de ez megeshet, hogy afféle mende monda, de tény, hogy a dobermacska született tolvaj.

Ugyancsak fontos megemlíteni, hogy a dobermacska ha unakozik akkor egy fura nyávogás szerű hangot hallat. Ami kétségkívűl egyik legidegesítöbb hang. Amolyan papucsdobálást igényel, de ez a papucs szempontjából egyáltalán nem biztonságos, ugyanis a dobermacska a nagy hegyes fogaival seperc alatt szétrágja a felé dobott papucsot aztán caplathat fél lábbal az ember… szóval nem ajánlott. A dobermacska rettenetesen jól bírja a szusszal amikor nyávogásra kerül a sor, sokszor órákon keresztűl is képes nyaf nyaf hangokat hallatni. Nagy későre szokta csak megunni a dobermacska a nyávogást, ekkor lefekszik a földre és keserves sóhajtásokkal megadja magát a “keserves sorsnak”.

Na jelenleg ennyit sikerült dokumentálnom a dobermacskákról, aki még észlelt hasonlóakat kérem jelezze, nehogy ez a csodálatos ritkaság feledésbe merüljön!

Read More

Marhacsont

Nekem sincs több eszem egy tyúknál! Ma elindultam a citybe azzal a céllal, hogy a csomagot amit a tesom kapott kiváltom. Igen, erről tudni illik, hogy nehéz. Erre mint akinek nincs egy csepp esze sem, meglátogattam a Hála nevű (régebben hívták így, most alami aranytigris/oroszlán/valami vadállat a titulusa) építményt, ahol a piac van és ahol van valami húsbolt (megsugták nekem is) amely húsboltban kaphato borjú csont. Előbb természetesen elmentem oda, bevásároltam olyan 6 kilónyi csontot. Mert, hogy legyen amit vigyek ki a két “vadállatnak”, hogy lehetőleg nyugodtabban töltsék az idejüket. A piactól természetesen elbaktattam a csomag átvevő helyig, ekkor már 2 zacskóval a kezembe! És itt rám sóztak még egy rafia neccet, azt hiszem volt olyan 10 kilónyi a csomag… Az volt a tervem, hogy leintek egy taxit és hazahozatom magamat, de ez túl egyszerű lett volna. Na meg a csomag átadó helyet nem közelitik meg taxik, így hát elindultam, és egyik lábamat a másik elé téve haladtam. Amikor nem ment, letettem és váltottam zacskókat… nagy naivul hittem, hogy a másik könnyebb lesz, de persze nem lett, és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy már késő taxit leállítani, mert megvernek ha 300 métert akarom elvitetni magamat.

Így legyürtem a távot és PrezLee vigasztalásképpen amiért “elhagytam”, kapott is egy finom nyers csontot. Hát nagyon tetszett neki 😀 Nem igazán akaródzott követni mikor készültem bejönni a szobába!!!

Read More

PrezLee néha paraszt!

De, hogy mennyire paraszt! Ma kimentünk sétálni, és első fázisban megálltunk a háromszögben, ahol játszott egy adagot a botjával. És ekkor ütött ki a parasztsága, mert direkt nekem szaladt. Nem volt ez egy kicsit se véletlen, egy iciripicitit sem, ez tisztán és szándékosan volt előre kitervelve. Na igen, és PrezLee akkora, meg olyan nehéz, hogy egy rossz ilyen mozdulat és eltöri a lábamat! Oszt mehetek beteggondozóba Győző mellé… Persze egy két kék folton kívül jelenleg nem esett bajom, de ezentúl kicsit jobban kell figyeljek ezekre a csintalakondásaira, mert nem az első alkalom. Végül is most szimmetrikusak a lábaimon a kék foltok…

Read More

Tavaszodik?

Elképesztő mennyire figyelmetlen lettem az utóbbi időben… vagy egyéb 😀 , de mindegy. Tegnap az asztal mellé tettem a rizstartó dobozt, az leesett a földre és az egész konyha rizs szemekkel volt tele. Majd miután megfőztem a kutyának a rizst, az egyik kanállal a földre pakoltam, a tálja helyett… Jó ez elmúlt semmi baj, semmi pánik…

Ma adtam enni az ebnek, és hogy ízletesebb legyen a kaja, pár szem szalonnát is vágtam apró kockákra neki… igen, ezzel minden rendben is lenne, de közben én bejöttem, ő meg kint maradt, a szalonna meg a kredencen maradt… zacskóba de ez nem sokat számít PrezLeenek… Közben odatettem főni egy lábos vizet is… Hogy minden kicsit “komplexebb” legyen… Megfeledkeztem mindenről, egyszer csak hirtelen ugrott be, hogy jézusom a víz!!! Mire kiértem természetesen már süldőgélt a lábos, PrezLee meg egy nagy kupac rendetlenségen tanyázott… ugyanis lelopta a zacskót, szalonnástól és felfalta az egészet… papír, zacsi és alumínium fóliával, mindennel… Ja a tüzet eloltottam…

Most várok kiváncsian, hogy mi is lesz ennek a vége… jó nagy darab szalonnát pofázott be…

Read More

Tudtam!!!

Tudtam én, hogy PrezLee nem süket, nem hülye és vaknak se vak… minden érzékszerve a rendeltetésének megfelelően működik csak éppen NEM akar tudomást venni rólam, arról amit mondok, arról amit akarok! Egy ideje szigorúra vettük a figurát. Sokkal több időt tölt egyedül, bezárva szépen a helyére, kaját, falatkát, bármit csak akkor kap meg ha előtte valamit végrehajtott, az ajtón ki be előbb én megyek, a lábhoz az lábhoz.

Sokáig úgy tűnt, hogy nem történik semmi, nem reagálta a legjobban ezeket a változásokat. Ugyanis nekifogott rendesen rongálni. Az asztalról mindent lepakolt (sótartó, terítő), cibálta szét a virágokat, a pokrócát szétszedte… de mégis valami azért csak enyhén helyretevődött benne! Immár nem az első alkalom, hogy világosan megérti és végrehajtja a “gyere ide” parancsot.  Ennek meg nagyon örvendek, most rengeteget gyakorolom vele, vagyis Gyere ide, majd simi simi, jaj de ügyes kutya, s mehet dolgára.

A bosszantó, hogy a “gyere ide” nem újkeletű parancs, és mégis mostanáig ha azt mondtam neki gyere ide, elkezdett mint egy eszeveszett rohangálni, sokszor körülöttem s még dilisebben hörögni, morogni, ugatni. Persze játékból, de nagyon frusztráló volt, amint szerettem volna megfogni (mondjuk indulunk haza, veszély, emberek akármi) és ő meg idiótaként rohan körbe körbe, néha néha még a kabátom után kap és hangoskodik… Amit ez ellen meg tenni lehet az nagyjából … SEMMI. Ha van hova akkor elindulni vagy elszaladni, de igazából semmit nem lehet tenni. Ha nem látta senki, bevallom volt, hogy már toporzékoltam dühömbe, de az sem segített….

Kérdeztem másokat, mi a teendő… sokan a hosszú pórázos megoldást javasolták, de figyelmeztettek, hogy valószínűleg nem sokat fog érni, mert lévén észlény, hamar rájön, hogy a parancs addig parancs amíg van rajta hosszú póráz… utána meg nem fogja végrehajtani… mégcsakazértsem! Az egész megtanulásban az volt a rossz (és amíg nem tökéletes addig rossz is marad), hogy nincs elég hely ahol könnyen lehetne ezt gyakorolni.  Ha kimegyünk falura ott minden rendben van, mert “szélnek” eresztem majd ha nem jön faképnél hagyom, elrohanok és tudom, hogy ha fél kilómétert se jön utánam az se baj, mert nem üti el a kocsi. Ha kiruccanunk a zöldbe, megint minden ok… de itt a városba, hát egyenesen katasztrófa!!!

Most akkor örvendezek, hogy ilyen szépen kiderült, hogy mégsem süket az eb, és az alkalmi süketsége is csak alkalmi 😀 …

Read More

Péntek!

Nem is vettem észre ma egész nap, hogy péntek volt! Valahogy olyan kurtán furcsán vasárnap hangulatom volt. Azt hiszem gyakrabban fogok kivenni a hét közepén szabadnapot. Mi a fene, elvégre és utóvégre ki az aki megmondhatja nekem mikor mit csináljak? Senki 😀 és ezt nagyon szeretem!

Szóval ma PrezLee a fél napot az udvaron töltötte. Nem érdekelte a hideg, hol komolyan szobrozott a bejárat előtt, vagyis ülve figyelt jobbról balra, hol elrohant és ellenőrizte hogy minden rendben legyen a “tanyán”. Hiába nyitottam ki az ajtot neki, nem akart bejönni. Gondolom ha fázott akkor rohant egy kört…Ha meg nem fázott akkor ült.

Győző szegény még a malacos mókán se vehetett részt, mert régebben nem egyszer történt meg, hogy Malac Manci is nekilódult játszani és egyik másik kutyát feldöntötte… és most ez igazán nem hiányzott Győzinek. Ma mintha mintha már letette volna a fájós lábát, de ez még mindig amolyan sehol semmi. Ellenben ahhoz képest, hogy eddig teljesne a levegőbe hordozta, az is valami ha éppen a lábújjkáival megérinti a földet. Mindenesetre rém bánatos volt, hogy ő az ablakon keresztül nézhette csak az egész cirkuszt (amit PrezLee rendezett a disznóval)… meg a sétába menetelt. Szivszaggatóan szomorúan tud nézni… úgy általában is, de most mióta sokat van nyugalomra “ítélve” még inkább!!!

Ebéd után elindultam és egy jó nagyot tekeregtem PrezLeevel és Balázzsal. Az indulást trükkösen kell megoldani… ugyanis a kapuba megtörtént, hogy nekifogtak civakodni, ki menjen ki elsőre… és akkor meg kell oldani a külön kimeneteleket… ma kimetnem PrezLeevel és elindultam az úton felfele, majd apukám kiengedte utánunk Balázst… szerencsére kint egészen békésen megvannak egymással. Néha néha még elhangzik egy egy morgás, de semmi komoly.

Pár órája érkeztünk haza, és jelentem őkegyelme ki van fáradva, mert azóta egyhúzamba alszik… sőt a kocsiba is végig aludt!

Read More