Turbó

PrezLee kimondottan turbó tud lenni. A múltkori éjszakai kalandok miatt úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk a két kutyát kint hagyni, a konyhába, ahol eddig is kettesben aludtak. Nem is volt ezzel semmi zűr, egészen hajnalig, amikor is a két lököttre rátört a játszhatnék és neki is fogtak.

Kimentem, lecsillapítottam egy két hangos “mész a helyedre” , “csend legyen” és “azt a mindenit” beszólással őket, majd visszatértem aludni. Ja persze csak szerettem volna, mert nem úgy megy az… A mocorgást továbbra is folytatták, én meg tettem magamat, hogy alszok…8 körülig sikerült aludnom, majd ismét megébredtem PrezLee rettenetes hisztijére. Erre elindultam pizsamába, fél papuccsal a lábamon és a másikkal a kezembe, hogy na most aztán jó nagyot kap a kobakjára. Erre kiderült, hogy hát apukám indul sétálni vele és Balázzsal, azért van a nagy haddelhadd!!!

Hát ne legyen mérges az ember??? Nem elég, hogy felébreszt, félig mezitlábason kioldalog a hidegbe és még annyi elégtétel se jut osztályrészül, hogy egyet sózzon a kobakjára az elvetemültnek??? 😀 😀

Karácsony

Lévén, hogy a karácsony hagyományos családi ünnep, természetesen a családdal töltöttük. Igen ám, de mivel Győzike beteg lábacskával rendelkezik, hát utolsó pillanatra halasztottam a kijövetelt, hogy minél kevesebb gond legyen a két ebbel.  Végül Győzőt meggyőztük, hogy “most az eccer” nemhogy szabad, hanem kötelező bejönnie a szobába… nem akarta elhinni, mivelhogy eddig neki a szobába nem volt szabad bejönnie, ez PrezLee privilégiuma volt. Szóval Győzőt bezártuk a belső szobába, és PrezLee elvolt a  lakás többi részében. Minden egyes alkalommal, amikor Győző kijött (pisilni meg hasonlók) egy negyedórás örömködés volt a két kutya részéről.  Elég simán mentek a dolgok ebből a szempontból.

PrezLeenek nagyon tetszett a karácsonyfa, majdnem ledöntötte, majd mindenáron le akarta csípni a díszeket róla. Végül azokkal is megbékélt és elszórakoztam rajta a nyakába akasztott óriás zenélő csengővel. Na ezt egy ideig nem tudta mire vélni és csodálkozva hallgatta a karácsonyi muzsikát. Szerencséjére ettől is megszabadult mert leszakadt a madzagja…

A karácsonyi vacsora alatt többször kellett rekciumozni az ebet, mert ő is az asztalra akarta tenni a fejét, nehogy lemaradjon valami jóról, majd nagy nehezen megadta magát és lefeküdt az asztal alá. Ez lehet nem volt a legjobb ötlet, de igazán csak éjjel derült ki. Ugyanis PrezLee kipihente magát!!! És emiatt egész éjjel mocorgott. Kezdte azzal, hogy a ruháimat lepakolta, majd a papucsomat kezdte el rágcsálni, pechére felébredtem és mindent magasra helyeztem. Ekkor kezdte az ajtókat nyitogatni, a redőnyt félig letépni, majd a szüleim szobája fele vezető ajtót próbálgatta. Persze ez olyan 10-15 perces szundító szünetekkel, hogy azért kelljen minden alkalommal megébrednem a tevékenykedésére!

Mikor végre ezeket is megunta, nekifogott a flakonnal játszani, ami természetesen a síri csendben jó hangoskodás volt. Ezt is elvettem tőle, ekkor kitalálta, hogy csak ül (feszesen vigyázzba vágja magát) és nyafog meg sípol. Leteremtettem egyszer kétszer, erre befejezte és úgy tűnt végre nyugodtan alhatok egy két órát, de kiderült, hogy tévedtem.

Egy adott pillanatban, arra ébredtem, hogy olyan 15 centire a képemtől egy nagy barna dobermann fej bámul a képembe meredt szemekkel, enyhén megbabonázodva. Ahogy kinyitottam a szememet farkas szemet néztem ezzel a tüneménnyel, ami hirtelen átváltott egy örvendő dobermann fejbe, mert gondolom észrevette, hogy sikerült felköltenie, és akkor jááááááácccuunnkk????? pofi következett. Neeem jáccunk, pucolsz a helyedre… aham, gondoltam én, mert ekkor ő már játszott és a takarót cibálta le rólam meg a párnámat akarta ellopni… Érdekes módon a rokonaim jutottak eszembe 😀 mégpedig azok, akik szerint a “dobermann nézi az ember nyakát” – innen lehet folytatni, hogy azt képzelik, hogy nézi és a nyakára fog szökni. Mert PrezLee kétségtelenül nézte a fejemet, meg a nyakamat, de alig várta ébredjek meg… s gondolom szívesen képen nyalt volna ha nem nyitom ki a szemem idejében…

Valami 8 óra körül jutottam el oda, hogy “megszabadultam” tőle és pár órát ezután aludhattam… ugyanis ki lett csapva ökegyelme az udvarra, meg a konyhába. Érdekes, hogy otthon soha nem csinálja az eszét, éjszaka alszik… de itt… tudja a fene, itt totál bedilizik…

A ledes nyakörv-kampecc

A ledes nyakörv kérem kipurcant. Jobban mondva megszakadt a szál, nem bírta a strapát, vagyis fikarcnyit se ér- mint ledes nyakörv!. Az ötlet remek lett volna, és PrezLee mint karácsonyfa pótlék is jól nézett ki, de a második használatkor felmondta a szolgálatot. Igaz, a hibás valahol én voltam.. NA 😛 nem azért mert a nyakára én tettem fel, hanem egyszerűen azért mert a vékony lánccal használtam és egyszer keresztbe állt a lánc a ledes nyakörvén, ami gondolom az első feszítéskor jól belevágott a vékony szálba. Na nem baj.

Csináljunk úgy mint Micimackó amikor a mézet megette a bögréből és, hogy mégis vigyen valamit ajándékba Fülesnek, hát nekiajándékozta a csodaszép bögrét, amire Bagoly ráirta, hogy “boldog születésnapot”… szóval örvendjünk, hurrá hurrá, mert legalább mint fényvisszaverő nyakörv megmaradt, és nem is kell izguljak, hogy kifogy az elem :D… a ledes gyűrűnél kevesebbet tartott, ellenben kicsit drágább volt 😀 Még szerencse, hogy a további ledes izéket is megrendeltem, valahol nem biztam én ennek a nyakörvnek a hosszútávú használhatóságában!!!

Pobeda

😀 Ezt most szerintem kevesen találnák ki!!! De ez lett Győzőnek a legújabb beceneve 😀 Pobeda. Mint az orosz óra márka, csupáncsak azért mert állítólag (a tv szerint, és mint tudjuk a média nem mindig mond igazat …) az, hogy Pobeda azt jelenti, hogy Gyözelem 😀

huhh

A hétvégén csak szokásos sétáinkra mentem el a kutyával. Olyan hülye idő volt, hogy semmi kedvem nem volt a sárba tocsogni. A hétvégére volt “dobermannos találkozó” megbeszélve (egyelőre csak 2 dobi van a képbe), de elmaradt ugyancsak az időjárás miatt…

Valami van PrezLeevel… mert teljesen agyament. Azon gondolkoztam, hogy vajon nincs valamiféle tüzelés ideje, mert a minap megjelent egy egész kutyacsorda… és rég nem volt ilyen. PrezLee meg szagol a levegőbe és egész nap nyüsszög, nyafog, hisztizik. Ja és ez kegyetlenül fárasztó!

Ma mintha már normálisabb lett volna mint az utóbbi 2-3 napba…

Jó lett volna a hétvégén kimenni legalább falura, de egyelőre a családi tanács “kitiltott” minket onnan 🙁 Elég lesz karácsony estéjén békefenntartókat játszani, és PrezLeet lecsillapítani, hogy békét hagyjon Győzőnek, így nem vállaltam a hétvégi kiruccanást. Remélhetőleg a műtég után hamar fel fog gyógyülni a kis gomboc.

Műtét…

Műtét lesz sajnos a Győző törésének a vége. Méghozzá hétfőn. Ej, haj, van ilyen. Ma elvitték a dokihoz, és recseg ropog a lába, félő, hogy nem jól gyógyul meg, így melegen ajánlott a műtét. Off off, nagyon elszomorít, de ugyanakkor remélem, hogy hamarosan helyrejön és nyoma se marad ennek a gyerekkori problémának!