Szerszámkatalógus valami 1900-as kiadás. Tartottam mert sajnáltam kidobni, és mert érdekes volt néhanapján végiglapozni és megcsodálni, hogy abban az időben mekkora erőfeszítés volt ezt a több 100 oldalas katalógust kiadni. Természetesen minden termék mellé fotó vagy rajz jár! De úgy igazán nincs neki értéke.
Egy adott pillanatban még látom, épp a konyha fele slattyog… hallom lefetyel, szóval vizet inni ment, ügyes kutya, okos kutya, aztán csend. Gondoltam leheveredett a helyére … de túl nagy a csend… biztos ami biztos megnézem és ha a helyén van akkor megdicsérem. De nem volt ott. Aham, a fürdőszoba ajtó nyitva. Tudniillik ez a lakás olyan, hogy lehet körbe rohangálni… Konyhából fürdőszobába, a másik ajtón be egy szoba szerűségbe, onnan át a nagyszobába, onnan vissza az irodának kinevezett szobába, majd ebből az irodából egy hosszú folyosón keresztül vissza a konyhába.
Nos ő a hátsó útvonalon közelítette meg a “bűncselekmény” helyszínét! A hibás természetesen én voltam, hiszen nyitva felejtettem a fürdőszoba ajtót… pedig nem szoktam, ott vannak csak biztonságba a lábbelik!
Szóval a nagy csendre, és arra, hogy fél percnél többet, önként egyedül gubbasszon … kaptam fel a fejem és indultam a keresésére. Mikor a nagyszobáig eljutottam már kezdett derengeni, hogy valami “gonoszságra” kell számítanom. És ott volt! Tetten értem! Elkaptam, mint a könyvmoly rágcsálta a katalógus borítóját. Na keményen megszidtam (volt egy ejnye bejnye irgum burgum) majd elvettem tőle a zsákmányát. És fordítva helyeztem vissza a könyvespolcra… még két nap és a művelődést is megunja!
Bízom benne, hogy nem lesz tartós a könyvek iránti érdeklődése… a dobozt is megunta két nap után ami itt van mellettem a polcon és rágcsálta. A növényeimet is megunta, azok mellett is elmegy százszor és nem törődik velük, gondolom ezzel is ugyanez fog történni…
Még az ággyal birkózzunk meg valahogy 😀 azt nem tudom mikor fogja megunni… naponta kb 30x szedem le onnan. Ma már sikerült megakadályoznom a felmászást egy rászólással! Még mielőtt felmászott szóltam rá, hogy le onnan… hatott, de szerintem csak azért mert nem akart igazán rámászni csak próbára tett engem.