Tegnap kb fél órával hamarabb érkeztünk meg mint a többiek a játszó helyre. Kicsit még meleg volt, így lazán sétáltunk az árnyékos helyeken és a behívást gyakoroltuk. A gödörbe ahol a kutyák játszani szoktak egy szerelmespár nyalta falta egymást a padon, így nem akartam nagyon betolakodó lenni, megvártam amíg megérkeznek a többiek is. Hamarosan megjött Cora, a német dog, egy idős magyar vizsla, egy keverék, a pici fehér, a kétlabdás farkaskutya, meg egy 3 éves szentbernáthegyi…Érdekes volt látni azt, hogy a szentbernáthegyi, Paco volt a nagyfőnök a többiek felett, de egyszer sem verekedtek a kutyák. Megmorogta a fiú kutyát, de mivel az sem akart verekedni így nagy hang és sehol semmi alapon elintézték az intézni valókat.
PrezLee-t megszagolgatta, bántani nem bántotta, de PrezLee tartott is tőle a méretei miatt. Jött hozzám, gondolom mellettem biztonságba érezte magát, pedig igyekeztem nem figyelembe venni azt, hogy fél, nem tutujgatni és bátorítani sem. Lecsüccsent mellém és jófiú volt. Ekkor szóltam neki, hogy ülsz, majd fekszik és mivel ügyesen végrehajtotta kapott jutalomfalatot.
A kicsi fehérrel szépen eljátszadoztak, közben megérkezett egy szép óriás Schnauzer , ő is labdázott. Megint egy érdekesség, hogy 3 labdázó kutya egyszer sem ment a másik kutya labdája után. Pedig volt, hogy a Cora labdája pont Bella (a Schnauzer) mellett pattant egyet vagy fordítva, és mégis a kutyák csak kizárólag a saját labdáikkal törődtek.
Egy adott pillanatban megérkezett egy német juhász kan, őt a gazdája nem akarta a gödörbe engedni, de az térült fordult és ott termett. A szentbernáthegyi azonnal intézkedett, és a szaglászás után a német juhász útját állta, egyszerűen nem engedte a kicsikhez menni… Ahogy az közeledni próbált kezdett morogni. Most nem tudom ha véletlen volt az elhelyezkedés, vagy a “falkájához” tartozó kölyköket védelmezte de tény, hogy a német juhásznak nem adatott meg, hogy megszagolja ezeket. Itt is teljesen bakalódás mentes volt az erők eldöntése.
Nem sokkal ezután már volt kellemetlenség okozás… mégpedig egy lüke szuka ugrott neki a kicsi fehér kölyöknek, olyan 50 méterre tőlünk, a gödörből való kijövetel helyén… Kétszer láttam azt a szukát, PrezLeevel is kötekedett, és nem játékosan… csak akkor szerencsére olyan sok kutya volt ott, hogy azonnal valaki mással kezdett rohangálni. Állítólag a kis fehéret egyszer már megharapta a hátán, és most másodszor. Nem hinném, hogy a kicsi fehér gazdija túlozna, hiszen már nem egyszer láttam a kicsit játszani és az ha nyafogott egyet mert valamelyik nagyobb enyhén durvább volt vele mint kellett volna, egyszer sem esett se kétségbe, és problémát se csinált belőle…
Mindenesetre igyekszem azokat elkerülni, legalábbis amíg PrezLee erősebb lesz mint az ő kutyájuk… a keserű szájíz csak onnan jön, ahogy az ilyen gazdik nézik feszítő mellkassal, hogy az ő kutyájuk milyen ügyes… mert letámadott egy kisebbet…
Visszatérve PrezLeehez, mivel játszópajtások kevésbé voltak, hagytam hogy szemlélje a kutyák labdázását, majd dobáltam neki a játékát, visszahozta, megdicsértem. Még egy ülsz, még egy fekszik itt ott, behívások, és eltelt az idő.
De még nem jelentette azt, hogy hazamegyünk… hiszen kedd volt, hát irány a kocsma. Természetesen megint rengeteg ember végigsimizta, ő élvezettel tűrte, majd aludt az asztal alatt. Jó későre értünk haza.