Remek, elértük, sikerült. Már egy jó ideje olyan fél szobatiszta volt, de még történtek balesetek… egy jó ideje azonban a lakásban semmi. Hogy még lesz itt ott egy egy meglepetés, nem kizárt dolog. De az alap szobatisztaságot elértük. És az egész nagyon egyszerű volt… elméletileg természetesen.
Egyetlen egyszer SE ütöttem bele az orrát a piszkába, mert az ez hatalmas baromság… még csak nem is vertem meg, mert az is hülyeség… ellenben rengeteget dicsértem amikor jó helyen végezte el a dolgát. Első napokban még csak nem is szidtam össze amikor a lakásba végezte el a dolgát. Az is felesleges lett volna… hiszen fogalma se volt, hogy mi a hézag…
Az egészet azzal kezdtem amit tudtam: miután felébred biztosan mennie kell. Ahogy kinyitotta a szemét azonnal ölbe kaptam és levittem. Itt megvártam amíg elvégzi a dolgát, és ekkor nagyon megdicsértem. Első napokban, amikor rengeteget aludt… ez megtörtént 10x is. A szomszédom már röhögtek rajtam, de igazából ez kit érdekel? 😀
Azokban az esetekben amikor nem aludt hanem csak guggolt le pisilni, azonnal félbeszakítottam, mondtam neki, hogy nem nem, ölbe kaptam és levittem, majd itt volt, hogy kellett várni amíg elvégezte a dolgát de nem igazán sokat… ekkor természetesen megint megdicsértem. Fokozatosan kialakult, hogy vagy nyafogni kezdett, sőt egy idő után ugatni… ekkor megint levittem. Itt is megtörtént, hogy nem azért ugatott, hanem mert rájött az ugathatnék, de akkor visszajöttünk. És íme eljutottunk oda, hogy ha mennie kell akkor jelzi… vagy nyafog, vagy az ajtóhoz megy, vagy nekifog ugatni. Nekem mindegy…fő, hogy megértem mit akar. 😀