Eső séta…

Ma készültünk a Fruzsi 3 című epizódra. Szépen felöltöztünk, én ugye ruhát vettem magamra, (farmer+poló, nehogy valaki valami estélyire gondoljon), PrezLee felvette az elegáns hámot, táskába tettem a fotógépet, biztos ami biztos (mert netán lerobban a kocsi és kell gyalogolni alapon) betettem a könyvet, zacsikat, satöbbi felszerelést és karomra öltöttem a pokrócát majd lebillegtünk a lépcsőn… kicsit viaskodtunk, mivelhogy PrezLee a sofőr ülésre akart beszállni, csak éppen az volt a gond (ezért nem sikerült neki), hogy az ajtó be volt csukva… végül sikerült elhelyeznem a pokrócát a hátsó ülésen, betessékelnem az ebet, beakasztani a pórázt a fejtámlába, megdicsérni amiért ügyesen lefeküdt.

Ezután következett a garázs ajtó kitárása, természetesen jó nagyra, hogy a kocsi ki is férjen, majd kihoztam a kocsit… mire kiértem (na azért annyira béna nem vagyok, hogy ez igazán sok időt vegyen igénybe) megeredt az eső… na mi legyen mi legyen, fél perc tanakodás után döntöttem, hogy annak igazán semmi értelme, hogy átautózzunk a fél városon, majd megigyunk egy kávét és szépen visszaforduljunk, így betolattam a garázsba, amilyen szép íves mozdulattal kinyitottam, visszacsuktam a kaput, majd a kutyát bent hagytam a kocsiba és bezártam az udvari kaput is… amit induláskor a szomszéd zárt be, majd hogy indulni látott kinyitotta .. (csoda ez is de mindegy). Visszatértem az ebemhez, de nem volt egyszerű dolgom 😀 nem akart kiszállni a kocsiból. Na nem tiltakozott vagy effélék csupán rettenetesen értetlen szemekkel bámult, és a tekintetéből már szinte éreztem “ilyen nincs, te most engem nagyon átvertél” típusú neheztelést. Kelletlenül kikecmeregett a kocsiból, és felsétáltunk … erre természetesen elállt az eső is. Már már azon voltam, hogy mégis megyek, járkáltam tanácstalanul a szobába, de végül telefonáltam, hogy elmarad a mai epizód… jól döntöttem, mert ott már zuhogott az eső.

De ez nem minden… ugye néhány apróságot kellett megvásárolni a közeli boltból… és ekkor jött a mentő ötlet, hogy azért valami “akció” legyen mára is… hát elmentünk vásárolni. Mind a hárman. Persze ez a séta már nem tetszett PrezLeenek oly nagyon mint a kocsikázás, hiszen mi kabátot vettünk magunkra, ő meg egy icipicit ázott, de azért jött.

Hozzászólás