Ma egy különleges sétában volt részünk 😀 Kimentünk a közeli zöldbe és nem csak kettesben sétáltunk, hanem volt egy barátnőm is a kisfiával. 😀 Remek mókának ígérkezett és minden rendben is volt, persze kivétel lököttagyú ebem, aki minden áron meg akarta mutatni mit tud. Először is megmutatta, hogy csak akkor megy lábnál ha ő akar, és ma kétségtelenül biztosra mondhatom, hogy NEM AKART. Összevissza cibált, meg húzott, meg rángatott.
Azért nem ért felkészületlenül a lököttsége, mert vittem magammal hosszú pórázt, gondoltam, lehet könnyebb lesz kordában tartani őfelségét. Persze egy miután kissé lecsillapodott (az indulási nagy hűhó lejárt) elengedtem. El is ment szaglászni, a kicsi meg jól elvolt, szóval sétáltunk az erdő szélén. Igen ám de egyszer csak rohan PrezLee, de veszettül rohan, úgy hogy hülyére megijeszt még engem is, nem, hogy egy kétévest, és utolsó, de tényleg utolsó pillanatban irányt vált és máris másfele szalad. Százszor megcsinálta már velem séta közben, és egyetlen egyszer se jött nekem HA… nyugton maradtam. Nehéz megállni, és mondjuk kellemetlen is azon frászolni hogy most lever a lábamról vagy sem.
Matykó minden ilyen rohanásnál rezdült egyet, de jót kacagtunk a buta kutyán és nem látszott komolyan megijedtnek. Tetszett neki PrezLee és egyáltalán nem volt baj ha az “normálisan” közlekedett, vagy elment mellette. Csak akkor rezzent össze mikor száguldva cikázott. Végül is mindenféle komolyabb gond nélkül megúsztuk a sétát, úgyhogy még fogunk menni. Edzetni. A gyereket a kutyával és a kutyát a gyerekkel 😀
Akárhogy is nézem ez a találkozás is élmény teli és nagyon kellemes volt. Remélem a többi szereplő is épp olyan jól érezte magát mint mi.
😀 Hazafele jövet elvittük őket kocsival…A gyerek volt jópofa, mert már a fél utat megtettük amikor egyszer csak észrevette, hogy hoppá PrezLee is a kocsiban van 😀 És nagyon örvendett neki!!!