Anna meg Dávid. Tavaly, mikor hazahoztam PrezLeet, a két gyerek rettegve rohant el a fele közeledő kétmaréknyi kutyától. Ugyanez a két gyerek, főleg a kislány, lefekszik a földre és majdhogynem párnának használja az azóta igencsak tekintélyes méretet öltött ebet. És már nem félnek tőle. Ez annyira jó dolog, hogy nem lehet elmondani.
Tegnap estefele jöttek haza a sétából. PrezLee szokott kint ülni a balkonon s akkor ugat nekik, meg bejön nekem szólni. Tegnap nem volt PrezLee kint, ugyanis épp kaját kapott és bezártam a helyére, ne hurcolássza itt nekem az ennivalóját. Tehát menni hozzájuk nem tudott. De a gyerekek ezt nem tudták, a balkon ajtó nyitva volt, na aztán hallani kellett volna a koncertet… 😀 😀 kórusban üvöltötték, hogy PrezLeeeee megy hogy este mikor megyek át, vigyem őt is… 😀