Eddig a lakásban gyakoroltunk egyes mindennapokban fontos parancsokat: ülsz, maradsz, fekszik… ha kedve volt játszani akkor szívvel lélekkel hajtotta ezeket végre egy egy jutalomfalatért… de amikor kimentünk valahova akkor természetesen nem “értette” mit akarok…vagyis minden más érdekesebb volt mint rám figyelni… így nem nagyon erőltettem. Egy egy ülsz-t még megkockáztattam mikor sikerült elérnem, hogy rám figyeljen, és az ülsz-höz ragaszkodtam amikor várni kellett az úton való átkeléshez. De ezek az ülsz-ök is olyanok voltak, hogy enyhén meg kellett érintsem a hátsó fertályát, mert csak úgy a szóra nem akart reagálni. Ma már az egyik átkelésnél leült arra, hogy csak mondtam, és csodák csodájára a “játszótéren” volt egy tökéletes rám figyelés, egy suttogásra ülsz, illetve fekszik, majd visszaküldtem játszani… olyan ügyesen végrehajtotta, hogy csoda volt nézni. A behívás is elég jól megy, természetesen még sokat kell gyakorolni.