Nahát!

Igencsak kellemes kikapcsolódás volt a Fellegvári kutya-játék… jobban mondva kutyák játéka. Megérkeztem és szerencsére az ismerősöm már ott volt a német dogjával. Illetve volt még egy német juhász akik rég labdáztak. Ez a két kutya nemigen vett részt a mókába, de elvoltak maguknak a labdáikkal, és amíg a labdáikat nem akarta senki elvenni addig nem volt gond… és igazából nem volt hogyan elvenni mert végig a szájukban cipelték előre hátra.

Hamarosan megérkezett egy kicsi westie vagy talán valami más ilyen icipici fehér kutyus, olyan 4-5-6 hónapos körüli, utána egy 5 hónapos szentbernáthegyi, kicsit később felénk látogatott egy hatalmas barna dobi úr (4-5 éves körül mondták hogy van), egy magyar vizsla, egy másfél éves nápolyi masztiff és egy keverék kutyus, akit a gazdái menhelyről mentettek meg.

Amíg meg nem érkezett a szentbernáthegyi, a pindurkával játszadozott, de merem állítani, hogy amikor megláttam milyen picike kicsit megijedtem, nehogy kárt okozzon benne a hatalmas tappancsaival… erre olyan kedvesen játszott vele, hogy teljesen elámultam és tátva maradt a szám a csodálkozástól!

Egyszer ő borította fel  a picit…

majd … felborult a picinek:

Nem hittem volna, hogy ez a kis vadóc aki eddig csak nála nagyobb és erősebb kutyákkal játszott ilyen finoman tudjon bánni ezzel az aprósággal! Egyáltalán nem úgy kezelte mint a bernáthegyi haverét…

Kicsit később megérkezett a legnagyobb “csapattárs”, aki kezdetben szájkosárral lett tartva, mert még nem találkozott kölykökkel és nem tudta a gazdája, hogyan fog reagálni…

Egy nagyon édes pillanat volt amikor a legkisebb és a legnagyobb nekifogott együtt játszani… sajnos akkorra már él volt pakolva a fotó gép és mire kiszedtem csak a vége maradt megörökítve:

Végül mivel tényleg nagyon rendesen viselkedett minden ottlevő kutyával, róla is lekerült a szájkosár..

Hozzászólás