Tegnap délután egy viszonylag nyugodt autókázás után kiértünk falura. Egyetlen egyszer volt egy pinduri gond, amikor is PrezLee felakadt a pórázba és kissé fura pozícióban kellett ülnie pár percig, amíg átjöttem a hídon a kocsival. Aztán lévén rém értelmes 😀 rájött, hogy kicsit hátrább engedve magát kiszabadul a fogságból és normálisan tud ülni…
Mikor én kiértem, édesapám és Gyuri bácsi épp ebédeltek. Azelőtt értek vissza a karó gyűjtésből. Megittam én is egy kávét, majd a hirtelen ötlettől vezérelve beültünk mindannyian a Gyuri autójába és felmentünk a tanyájára nézzük meg a halastavat.
Indulás előtt azonban lepakoltuk a kocsit, és eközben PrezLee nekifogott kötekedni a farkaskutyával…kissé féltettem a kutyámat Balázstól, mert az iszonyúan csúnyán vicsorgott neki és morogta, de akárhogy figyeltem egy adott pillanatban mégis közel került hozzá… és kapott is leckét… megnyugodva vettem tudomásul, hogy nagy ő, öreg és morcos, csúnyán csinál, de még mindig tele van kutyabecsülettel!!! A nagy vicsorgásnak az lett az eredménye, hogy odébb lökte a szemtelen kicsit, az megijedt majd ezután meggondolta a távolságot ameddig közel merészkedett hozzá! A kötekedést is abbahagyta, most már nyugodtan engedhetem erre az udvar részre is, mert tudom, hogy csak igyekszik megmagyarázni a kicsinek, ki az úr…és egyelőre így nagyon jól van. Meg kell tanulja ő is, hogy a vicsorgás az mit jelent, ne kicsi Mikbután menjen hozzá, mert egyszer még megjárhatja.
Mikor felértünk PrezLee kissé megszeppent, ugyanis nem egy hazem 4 felnőtt kutya tanyázott, és két kb. 2 hónapos tüneményesen szép kölyök. Meg lett szagolgatva mindenhol, az anyakutya még tisztogatta is egy kicsit. Ő próbálta a kölyköket megszagolgatni de azok elmenekültek. Érdekes volt nézni ahogyan az anya kutya nem bántotta a “csupasz” gyereket, de azért szemmel tartotta PrezLee-t nehogy valami bántódása legyen mégis az ő kicsinyeinek. A nap folyamán vagy kétszer kissé megdorgálta, de épp csak annyira, hogy PrezLee odébbállt, és az egész csak annyi volt, hogy a nagy orrával megbökte.
Az egyik kutya megszökős fajta, és ez még nem is lenne olyan gond, de magával csalja az összes többit. Így ez jelen pillanatban láncon volt, ezzel nem is akadt PrezLeenek semmi osztani valója, még csak feléje se nézett. A két másik kan kutya közül az egyik nem törődött vele egy kicsit sem, a másik annak ellenére, hogy növésre már kisebb mint PrezLee, amolyan atyaian követte mindenfele, még játszadozott is vele egy keveset.
Ezután volt az első nagy “szerelem” kibontakozása… A tó nem volt mély, és a vize jó meleg. Egy nagy része meg kiszáradt. Ide lementünk és még észbe se kaptam PrezLee már belement és ette a vizet. Aztán kijött és látszott rajta, hogy kevésbé érti az egészet, de nagyon tetszik neki. Majd visszament, megint ki, megint be, ahogy lépkedett csapta fel a vizet, meg akarta harapni, akkor érezte, hogy víz, nekifogott lefetyelni, dobigáltam neki sár darabokat, nézelődött, hogy kapja meg a vízben, akkor bugyborékolt. Szóval kb 10 perc alatt a kis városi kutyusból egy csudakoszos kis paraszteb lett, rettenetesen szutykosan, jött hozzám boldogan és … természetesen nyakig sározott. Nem tudom mennyi ideig caplatott a vízben, de nagyon élvezte. Nem volt elég mély ahhoz, hogy úszni kényszerüljön, de ez az első találkozásához szerintem tökéletes volt ez a tó.
Amíg ott ücsörögtünk, oda érkezett macska úr is, aki teljesen lazán sétált a kutyák között. Sőt, nekidörgölőzőt a hazai kutyáknak, simult és látszott, hogy nagyon jól elvan közöttük. A kicsik még meg is gyámbászták egy kicsit, de még ezért se haragudott meg. PrezLee is megszagolta a csoda-állatot, és neki se szólt semmit. Ellenben PrezLee akart vele játszani, és kezdte túlzásba vinni a dolgokat, ekkor kissé felmérgelődött a macska, fújt neki, mire abbahagyta. Jó, hogy így alakult, mert ezzel sokat tanult PrezLee.
Ezután körbejártuk a tanyát, ugrabugrált a nagy fűben, az egész magára szedett sár pedig csodálatosan lejött róla. A körút végén meg volt a nagy találkozás! PrezLee először életében közelről találkozott egy lóval! Annyira fantasztikus volt, ahogyan az a hatalmas állat legelészett békésen és cseppet sem zavartatta magát, hogy a kis mitugrálsz körülötte jön megy. Mondta a gazdája, hogy nem kell félni, meg van szokva a kutyákkal, és semmit se fog csinálni mindaddig amíg csak ott van a kutya körülötte és nem próbálja netán megharapni.
Nem mondom, hogy a szívem a torkomba nem dobogott… de hagytam. Megszagolta, elejét, hátát, ugatott neki, körbetáncolta a lovat, majd mikor látta, hogy a nagyon nagy “kutya” nem törődik vele, nekifogott játszani a kistermetű kan kutyával.
Este meg… furcsa mód nem volt éppen annyira fáradt amenyire reméltem én, hogy lesz… még néhány kört lerohant az udvaron.