Nemcsak PrezLeenek vannak új élményei… mivelhogy anyukám nincs itthon, a kecskefejés rám maradt… hát ezzel meg úgy voltam, hogy ha van más akkor inkább ne… eddig azt hiszem kétszer próbáltam meg. Tegnap este volt az első komoly kecskefejés, és mit ne mondjak, hát egyáltalán nem nagy kunszt, igaz hogy kicsit lassan haladtunk de éppen annyi tejet szedtem ki a kecsikből mint édesanyám szokott… És nem is olyan jaj de nehéz, kissé trükkös, de ahogy az ember ráérez mi a teendő akkor már egyszerű a dolog.
Amíg mi az állatokat rendeztük PrezLee az udvaron szórakozott valami faággal.
Ma délelőtt meg miután lenyirbáltam anyukám rozsa bokrait (vagyis a hervadt virágokat levágtam és összeszedtem), odaadtam azokat is a kecskéknek, és nyitva hagytam az istálló ajtaját… Így PrezLee és a kecskék megszagolgatták egymást. Természetesen eléggé résen kellett lennem, ugyanis az egyik kecske kissé harciasabb, és ami nem tetszik neki azt fel akarja döfni. De mindezt a viselkedést csak állatokkal végzi, emberektől tart annyira, hogy ne próbálkozzon. Ez felnőttként került ide, és bár szelíd, mégis figyelmesebb kell lenni vele mint például azzal amelyik itt nőtt fel.
Kecskeszagolás után, nyuszival is találkozott, de az csak egy futó kaland volt PrezLee-nek, mert a nyuszi visszaszaladt, nem akart igazándiból tudomást venni PrezLeeről.
Ma ismét lifteztünk, felmentünk a kertbe és lehoztam a kapát. Természetesen PrezLee is jött, meg kell szokja és tanulja a liften való türelmes várakozást, és a nyugodt utazást.
Kicsit bosszant, hogy nem tudok feltenni fényképeket, és meg se nézni őket, de remélem jól sikerültek.