A minap épp arról szövegeltem, hogy nem sikerült megtanítanom ugatni parancsra… na kérem szépen ezt is tudjuk már, mindezt tegnaptól, másodszori próbálkozásra, és nem is akárhogy!!! Kétfékeléppen tud ugatni.
Először is az történt, hogy szombaton amikor itt voltak a barátaim, az ő kutyájuk bemutatta az “ugass” parancsot… kézjelre. PrezLee meg kitágult szemekkel bámulta, hogy mégis mi a szösz folyik és mi a lényeg ebben a játékban. Vasárnap készültünk a Hétvégi “hagyományos” dobi fárasztás-ra amikor is őkegyelme kergebirkaként szökkent a szobába. Ekkor mutattam neki a kézjelet és mondtam, hogy ugass… ő meg olyan rém türelmetlen volt már, és szeretett volna menni, hogy azon nyomban elugatta magát… szerintem azért, hogy “ne mind húzd az időt, menjünk” de nekem pont jól jött, mert azonnal juj de nagyon megdicsértem… kissé értetlenül nézett, de erre megismételtem: ugass+kézjel, és csodák csodájára ugatott egyet. Az igaz, hogy az ugatás végén még egy kérdőjel is volt… hogy vajon “te bolond gazda most azt akarod, hogy ugassak vagy csak bosszantasz??” és most még jutalomfalatot is kapott az ugatásért…
Miután hazajöttünk megpróbáltam még egyszer… és megint sikerült.
De egyben két dolgot tudunk… van a néma ugatás, és a hangos ugatás! Na erre kössetek bogot! Ugyanis, észrevettem, hogy mikor kezd ugatni először némán tátog 2-3-at. Gondoltam próbáljam meg “leválasztani” a “néma ugatást” a “hangos ugatástól” és hihetetlen de következő két három próbálkozás után sikerült felfognia a különbséget a néma és a hangos között… hát nem egy észlény??? 😀