PrezLee úrfi nagyon szeret ücsörögni a balkonon. Ez általában úgy kezdődik, hogy kinyitom a balkon ajtót, hogy szellőztessek, ő meg kimegy és leül az egyik sarokba, nézi a forgalmat. Igen ám de mindezt megteszi akárhányszor kinyitom a balkon ajtót. Most már jöhetne akár villamos is (még szerencse, hogy nem jár erre), nem érdekli, csak bámészkodik és nézelődik. Ugatni szerencsére nem ugat. Mert nem igazán hiányzik, hogy ugasson mindenért.
Először mikor kimentünk a balkonra, olyan aranyos volt… rácsodálkozott a világra, majd az első busz hangjától egy kicsit megijedt és beszaladt. Én meg hagytam. Nem babusgattam, nem vigasztaltam, egyszerűen tovább cigarettáztam a balkonon. És visszajött magától, buszhangra ismét bejött. De látszott rajta, hogy nem az a pánikszerű rohanás mint amit például Tedi kutyám művelt petárda hangjára, vagy amit Balázs a dörgés hangjára. És harmadik negyedik busz után már nem ment egészen be, hanem csak kicsit belépett, félig kint maradva… gondolom rájött magától, hogy ejsze nagy hang és sehol semmi, mert most már akármi mehet el, ő csak költőien megnézi és tovább mereng…