Ma csillagászati megfigelésen voltam. Egy barátnővel, de végül sörözés lett a vége és a csillagokat csak láttuk, vagy elképzeltük. Valamit elnéztem vagy elmaradt, tudja a fene… A lényeg abban van, hogy hazafele erre jöttünk, gondoltam de jó, veszem PrezLeet, és elindulunk elkísérjük egy darabig…
És igen, PrezLee mint valami kamasz rossz gyerek úgy kiviselte magát, hogy sík ideg lettem volna mire hazaérek ha útközben visszafele olyan maradék 1/4 szakaszon le nem csillapodik és jön mint egy angyal… Néha az az érzésem támad, hogy “meg kell mutassa” mennyire egy komisz fráter tud lenni…
Bosszantó, hogy minden nap megyünk sétálni, hogy tudja mit jelent a szépen, a lábhoz, tudja, hogy rém ideges leszek mikor egyszer kétszer rángat, hiszen ezt kimondottan utálom. És mégis képes minden alkalommal úgy viselkedni más előtt mint azok a kutyák akik felnőtt korukba egyszer véletlenül kerülnek pórázra… IDEGESÍT.
Jó kutya, tényleg, olyan mint egy igazi tünder. Pont amit amúgy minden szempontból “elvárok” tőle. Ugarbugra, fafejű, makacs, meg minden. De már az agyamra megy az, hogy nem akar az istennek se normálisan sétálni. Néha már abbamaradt a séta mert egyszerűen annyira felment a cukrom rá, hogy már majdnem “nem tudtam viselkedni” … Elnézek neki mindenféle szétrágott cipőt, összekoszolt ruhát, ellopott kést, tényleg bármit. Azt is, hogy nem mindig hall, vagyis alkalmi süket. De ez a ráncigálása már fáraszt.
Azt hiszem inkább frusztrál, hogy ennyire makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy továbbra is rángasson és menjen a saját feje után… De nem adom fel 😀 Mire megöregszünk tuti szépen fog menni lábnál!!!
A dobermannhoz bizony sok türelem kell. Esetleg azt megpróbálhatnád, hogy mikor húz, megállsz, leülteted a lábad mellé, és csak akkor mész tovább, ha lecsillapodott, és rád figyel. Viszont ezt mindig meg kell ismételni,ahényszor csak húzna 🙁 Ami elég fárasztó,és időigényes is.
a csak séta kedvéért séták idején amikor húz, hirtelen irányt váltok, határozottan elindulok az ellenkező irányba. Már volt olyan, hogy félórát kb 50 méteres szakaszon jöttünk mentünk. Végül feladta a “harcot” és nagyon nyugisan jött. Csakhogy olyan esetekben ha VALAHOVA megyünk … na akkor ezt nem tudom megcsinálni vele.. 😀