Már azt hittem, hogy sikerült megértetnem vele, hogy az ágy az enyém, ott én alszok, és nem ő. De, hogy én mekkorát tévedtem! Persze kezdhetnék ordítozni, visibálni is vele, durván bánni, de még mindig azon a véleményen vagyok, hogy leszedem onnan (fizikailag leráncigálom, mert nagyon ott szeretne maradni) és azért rászólok, de ennyi elég… Egy szép napon majd megérti… vagy nem érti meg. Őszintén engem nem zavarna ha időközben az ágyon elheveredik, kópéságból el tudom nézni neki, és ha amúgy a helyére megy aludni akkor nekem ez így tökéletesen megfelel. Tedi kutyám is így volt ezzel… nem mászott az ágyra, csak úgy kéthavonta egyszer, elslattogott a szobába és befészkelte magát az ágyba… volt, hogy sikerült éberen maradnia és idejében leugrani, majd igyekezett álcázni a “bűnét”, de rajtakaptam azon is, hogy mélyen aludt és nem vette észre a közeledésemet.
Kb kezd ugyanaz a helyzet kialakulni PrezLeevel is. Ma is jó párszor felugrott, azonnal lefeküdt..természetesen “visszafoglaltam jogos tulajdonomat”, a helyére irányítottam, de aztán egyszer csak besunyizott… és mit csinált a drága lelkem??? Hát úgy megbuzdult a kényelemtől, hogy nagyon elaludt. A fejét a párna sarkára tette, látszott rajta, hogy rég nem aludt ennyire kényelmes helyen, és fel kellett ráznom, ahhoz, hogy az ágyról lemanőverezzem… Most nagyon sértődött, a helyén fekszik és bánatos szemeket mereszt rám. De nem fog meghatni, nem fogom megengedni neki, hogy az ágyon aludjon.