Tulajdon

PrezLeeről nem igazán mondanám, hogy oda meg vissza van a tulajdonában levő dolgokért. A másik ebem sokkal inkább volt ilyen, PrezLee-t mintha nmem érdekelte volna ennyire a dolog. Na jó, a kajáját nem ossza meg bárkivel, de amúgy nem mutatta soha a tulajdonhoz való jogának a gyakorlását. Egészen tegnapig. Ugyanis kicseréltem az összesározódott pokrócot,  és ettől kezdve PrezLee védelmezni kezdte.


Azonban LiLee malac is szentül meg volt győződve, hogy neki jár a pokróc. Na nem jár. Eltettem, majd mikor a malacka kikerül, a pokróc is visszakerül. Szerencsére PrezLee nem egészen hülye, csak épp annyira amennyire kell. Ugyanis olyan igazi “komoly felnőtthöz” méltóan feltette a nagyon haragos álarcot, és jól megasszonta a malackának, kutya nyelven, hogy “húzz innen, ez az enyém”. Persze azonnal összeszidva, mit képzelsz, meg társai, malacka megvizsgálva, még szőre szála sem görbült, csak a nagy hűhó volt, hangoskodás. Pont ahogyan az öreg kutya tette PrezLeevel amikor ő volt kölyök: nem harapott, hanem csak nagyon veszélyesnek tűnt, és meglökte az orrával!!!

Na de felesleges a kedélyeket borzolni, így fogtam ezt a pokrócot és kivittem, visszahoztam a már sárosat. Azzal nincs baj. Végül rájöttünk, hogy honnan is eredhet 😀 A zöld pokróc a “házé”. Azt itt kapta, mikor már felnőtt volt és egyszer otthon felejtettem az övét. Ez igazából nem az ővé!!! Ezért nem védi. Amolyan vendégágy neki. A másik, a barnás pedig az autóból származik! Az az övé már azóta, hogy kocsikázik 😀 vagyis olyan 2 hónapos korától…

Azért érdekes, hogy különbséget tud tenni 2 rongy között…

Minden vélemény számít!