Sértett önérzet…

Úgy látszik nem volt elég amit kapott a fejére, mert ma nekiment Győzőnek. És Győző sem volt rest, megmutatta, hogy biza ő is tud. PrezLee nyaka elég jól el van intézve, nem világvége, meg fog gyógyulni, de most épp jól sebes.  Egész nap kerülgették egymást, úgy látszik nem fejezték be a balhéjukat és várták a következő alkalmat, hogy elkezdhessék.

PrezLee meg hazarohant a sétából, majd azóta játssza a sértett önérzetet. Nem volt hajlandó enni, kiment az udvarra, megszagolta a kaját, majd mint aki nagyon fel van karcolódva szépen visszajött. Kénytelen voltam a mi szobánkba áthozni, mert a sértettségét úgy látszik LiLeen akarta ledolgozni. Hepciáskodott vele, amikor a malac a közelében volt. És nyilvánvalóan nincs jól, mert amióta itt van a szobába csak fekszik a helyén és szomorú…

Na van ilyen az életben, néha akadnak kudarcok is, nem mindig tejfel. Egy két nap és helyre billen és remélhetőleg egy ideig elég lesz a balhéból.

Szerencsére PrezLee-n nem látszik :)) befújtam olyan kék spray-el, nem tudom mi a neve, sebekre kell tenni… Győző szokott viccesen kinézni, ha néha egy két “harci sebet”, amelyeket előszeretettel gyűjt be a környékbeli juhászkutyáktól megkezelünk. És lesz olyan igazi “kék” szentbernáthegyink… PrezLee túl sötét ahhoz, hogy ha befújom “eladhassam” kék dobermannak!

Leave a Reply