Talán az egyetlen hibájuk a kutyáknak, hogy néha, nagyon nagyon ritkán, nem lehet őket kikapcsolni egy icike picike pindurka kis időre. Na igen. Ez egy nagy hátrányosságuk az ebéknek. Mert bevallom őszintén ma ha lett volna OFF gombja én használtam volna. Nem volt…
Kivittem sétálni. És terveztem, hogy kicsit kiugrálja magát, frizbizünk egyet, tán elvégzi a dolgát is, majd elindulunk a kolozsvári kutyaegyesületet meglátogatni. Nem volt eget verően fontos dolgunk ott, de valakivel szerettem volna pár szót váltani valamilyen ügyben. S akkor nagyon szépen kigondoltam az egészet, hogy de jó, sétálunk egy nagyot. Be is értem vele a zöldbe, de van egy pasas akivel “osztozunk” a területen… ő ott szokott olvasni. Csendes, egyelőre baj nincs vele. 😀 Van azonban PrezLeevel… mert ő minduntalan meg akarja nézni magának ezt az embert. És ügyesen úgy kanyarog a fák között, hogy szépen fokozatosan közeledjen hozzá. Na ezért nagyrészt hosszú pórázon volt és minduntalan visszaterelve.
Frizbiztünk egyet. A jó hír, hogy egyre jobban tetszik neki. Úgy látszik érdemes éppen csak pár percre elővenni, majd ha az unalom halvány jele is mutatkozik, azonnal eltenni a frizbit. Mikor ma előszedtem még felcsillant a szeme! Fog ez menni…
Közben elázott a gatyám a fűtől térdig, a cipőmből csöpögött a víz. Végül PrezLee összesározta a kabátomat és a nadrágomat is. És megunta a játékot is, megint nekifogott a pasit levadászni, csak úgy kellett visszahalásznom! És akkor azt mondtam elég. Pucc-paszta gyere haza!
S akkor kb itt érkezett el az a pillanat, miután hazaértünk amikor bezony bezony kikapcsoltam volna. Fáztam, nyűgős voltam és minden bajom megvolt. Ő meg hisztizett, ebbe a pancser időben csak nem sikerült kifárasztani. Az igazán “bosszantó”, hogy nem is csinált semmi extrát, még ahhoz képest teljesen normálisan is viselkedett.. én voltam, vagyok túl fáradt és nincs türelmem hozzá. S akkor nem mentünk kutyaegyesületbe. Majd legközelebb.