vannak őrült pillanatok… na na na na na naaaa naaaaaaaa….
DOOOOOOOOOOHHHHHHHHH!!!!
Mindez reggel, nagyon kora reggel várt. Pedig hű de nagyon fel voltam készülve, hogy egy kiadós átdolgozott éjszaka után jól felköltöm ebedlit és elmegyünk egy kellemes CSENDES nyugis (mert üres az utca) kora reggeli sétára.
Hát nem… előbb elszőrnyülködtem tágra meredt szemekkel megnéztem a művet és amíg felmértem a helyzetet addig szóhoz se tudtam jutni. Aztán fáradt szemeim észrevették, hogy katasztrófa nem történt, elmondtam két ejnye bejnét meg irgum burgumot, de ezt is csak a szokásos miheztartás végett, előkerestem a seprűt, lapátot, mert már azt se tudtam hova rejtettem el őket és feltakarítottam a szemetet.
Ezután meg elmentünk egy rövidebb hajnali sétára, megettem a hajnali tejbegríz helyetti tejbe akármit és elmentem aludni egy csöppet. Azért mégiscsak rendes volt… amíg aludtam, ő is aludt. Azt hiszem kifáradt a nagy szemetelésben 😀
Művészlélek 🙂