ejnye bejnye

A hülyeség ragályos. Legalábbis az emberek között igencsak könnyen terjed. Most meg kiderült, hogy a kutyák sem kivételek ez alól. Győző egy csendes, nyugodt kutya volt mindaddig amíg nem töltött sok időt PrezLee társaságában. Mostanság, hogy rengeteget vannak együtt, hát Győző lesi el a “nagyfiútól” a lehető leghülyébb viselkedési módokat és “sikeresen alkalmazza”. Persze a különbség az még +20 kiló és egy hatalmas termet. Így aztán amikor PrezLee  van “indulatban”, akkor csak az ajtót viszi ki a helyéről, tokostól, na meg a karomat csavarja ki, de ha Győző indul el így, akkor menekülésre kell venni mert képes simán és minden erőfeszítés nélkül leverni a lábamról.

Másik amit megtanult, az a “kopogás”. Reggel 6 és 7 között szoktuk vinni őket egy sétára. Ilyenkor Győző lévén az udvaron és már felkészülve a menetelre, itt topog az ajtóba. Egy ideig csak csendben mocorog, majd egyre hangosabb lesz a követelőzése. Mikor a kabátot cipőt vesszük magunkra, már hangosan nyávog, majd elkezdi az ajtót is bökni.

Amikor a kapun kell kimenni, két “fenevaddal”…. hát kérem szemlesütve bevallom, hogy a fene fog hadakozni velük, kinézek először, hogy tiszta e a levegő, majd kitárom a kaput és hagyom, hogy elrohanjanak… Kicsit rosszabb a délutáni séta, amikor lehetséges, hogy emberek tartózkodnak a környéken. És természetesen félnek a két kutyától. Emiatt délután pórázon indulunk, majd kicsit arréb engedjük el őket.

Minden vélemény számít!