A környékre “költözött” egy juhcsorda. Ezzel nem is lenne nagyobb baj, ellenben jelenleg vagy 9 kutya “vigyázza” őket. Ez meg simán csak annyit jelent, hogy 9 kimondottan termetes eb a környéken garázdálkodik. Persze “van gazdájuk”, aki ráadásnak alig eteti őket, mert akkor “jobban vigyáznak a juhokra, hiszen éberek”… Akkor ha a kutyát pórázon viszem nincs baj, nem támadnak le embert kutyástól, vagy ha feléjük dob az ember valami követ, elkotródnak, de ha netán az én kutyám is szabadon van, megeshet hogy verekedés lesz belőle. Ezzel sem lenne olyan rémesen nagy baj, ha az erőviszonyok egyenlőek lennének. Na de kilenc egy csapatban egy ellen, az semmiképpen sem egyenlő erőviszonyokat jelent.
Namármost tudjuk, hogy civilizált országban ilyennek nem kéne léteznie, de ez nem arról híres. Tehát reggel nem csak hatvanhat réteg ruhát vettem magamra, meg sapkát, meg kesztyűt, hanem a bunkós botot is megragadtam. Ha ketten megyünk, akkor egyik az ostort viszi, a másik a botot, de most csak egyedül mentem és csak PrezLeet vittem. Megint abból a meggondolásból, hogy két kutya pórázon messze elvisz, ráadásul még jég is van.
Minden gond nélkül felértünk a dombra, itt már biztonságban el lehet engedni PrezLee-t, oda reggel nem jönnek az ebek. Így ő rohangált én meg tovább baktattam felfele. Adott pillanatban észrevette a botomat és minduntalan el akarta venni. Rászóltam kétszer elég mérgesen, mire abbahagyta. De ekkor gondoltam egyet és nagyot 😀 Hiszen PrezLeet otthon próbáltam tanítani arra, hogy átugorjon dolgokat!!! Nem sok sikerrel, mert a koncentráló képessége akkoriban fél másodpercnél kevesebb volt.
Na de most valahogy jól sikerült összehangolni a dolgokat, egyszer átugrotta, nagyon nagyon megdicsértem, majd megint hívtam ugorja át, ő megint meg akarta fogni a botot, NEM, és ismét átugrani 😀 Valami 10 perc alatt megértette, hogy mit akarok és elég volt mondani neki, hogy hopp!!! Ügyesen ugrál át a boton 😀
Mondtam én, hogy lángész az ebem :))))
Szóval erre is jó a bunkós bot! Amit végül nem kellett használnom.