PrezLee – a barna dobermann

Ni mit leltem ma:

A lap ahonnan talloztam állítólag ingyen küldi ki a cuccokat. Kipróbltam de mivel csak valami 2 napja adtam fel a rendelést, hát még nem tudom mi és hogy. Már rendeltem volt egyszer másik oldalról és minden nagyon simán ment.  Miután megérkezik a rendelésem (ami a telefonomhoz egy akkumulátor) elmondom mit tapasztaltam Aztán lehet (söt, több mint valószínű) rendelek egy ilyen mókás webkamerát magamnak.  Remélem kapok rózsaszínt mert most az a divat

Ma éreztem úgy igazán, hogy mennyire “nyugodt” életem lenne PrezLee nélkül. És azért idézÅ‘jelben, mert inkább dög unalmasnak lehetne nevezni … mert mégis kinek van olyan jó dolga, hogy dolgozik, dolgozik, majd jön a hisztis ebe és akar valamit? Heh? Keveseknek! Vagy például ellopja az olajat… és a helyére viszi megdézsmálás céljából? Húh beleborzongtam, hogy azért télleg, mennyire a mindennapi rutinok része lett az, hogy Å‘ van és létezik, és persze akaratoskodik és bosszant .

Nem mondom, mert tényleg jól esett ez a hétvége, hogy nem kellett gondját viseljem. És, hogy csak hétfÅ‘ délután hoztam haza, de hazajött, a helyén feküdt és biza odamentem jól megsimizni meg úgy elnézem, hogy a hétvégi kalandokba masszívan belefáradva kinyúlva alszik, és csak elmosolyodom magamban, hogy “de jó, hogy vagy”.

Miután a Tedi kutyám elpusztult, azt hittem soha nem lesz másik kutyám. És nagyon komolyan gondoltam. Csak az tudja aki veszített el kutyát, hogy mennyire fájdalmas dolog tud lenni. Mennyire megszokja az ember. Sokakat hallok, hogy “jaj annyira fájt, hogy elpusztult, hogy soha nem akarom még egyszer átélni”… igen ám… de ezzel el van felejtve akkor az a rengeteg sok pozitív amit nyújtanak azok az évek alatt amíg mellettünk vannak? Hát az a sok emlék amirÅ‘l hetekig egyhuzamban  lehet mesélni?

Volt egy mondás ami úgy kezdÅ‘dött, hogy “kutya nélkül lehet élni”.. hozzáfűzném, hogy kutyával sokkal viccesebb az egész

Holnap ismét kezdjük a szokásos bakóladásainkat, a sétákat és de jól van ez így!!!

Még fiatal, és minden bizonnyal rengeteg hülyeségben lesz még részünk… de azt már tudom, hogy egyetlen percet nem akarok kutya nélküli életet élni. Mert minél jobban szeretem PrezLee uraság bolondosságait, annál jobban szeretem benne Tedit is. Mert igazán neki köszönhetem, hogy mégiscsak úgy döntöttem, akarok kutyát. Ha Å‘ nem lett volna, most biztos PrezLee se lenne.

Most már van nekem is Scooby Doo-m! A hétvégén kaptam ajándékba PrezLee még nem tudja, de nem is fogom megmutatni neki, nehogy szétszedje ))

PrezLee uraság kint van falun, ugyanis a hétvégén a Feketetói vásárban voltam fotózni, meg szétnézni mi ehető van arra Hát volt sok hús, mézeskalács, törökméz, meg rengeteg füst is.
Képek itt. És volt rengeteg rózsaszín cipÅ‘ is…

Kicsit késÅ‘bb megyek az ebemért…

Tegnap városban jártamban keltemben eljutottam egy boltba. Ahol elméletileg léteznie kéne görkorira való féknek. De sajnos nem volt. Persze megkérdezték, hogy milyen görkorcsolyám van… válaszolni két dolgot tudtam volna: kerekes, és narancssárgás.  Amúgy teljesen névtelen “kínai” cucc.  Persze végigolvastam én mindenféle javaslatot, hogy ilyen meg olyan márkás cuccokat “szabad” csak venni, oszt elmentem a Carrefour-ba és ott megvettem, mert olcsó volt.

Azt mondtam magamban, hogy irgum burgum… vegyek egy kb 5x drágábba kerülő  (ott kezdÅ‘dtek a rendes görkorik!!!) divájszt, majd vegyem fel egyszer, essek egy nagyot fejre, menjen fel a cukrom és dobjam valamelyik sarokba, hát az nem éppen okos dolog. Meg mi van ha nem találok semmi helyet ahol gurulhatok, és mi van ha kicsit sem tetszik… így maradt az olcsó, kínai megoldás, persze vállalva a rizikókat, hogy lehet kidobodt pénz az ablakon, mert nem fog működni egy hetet sem…

Eddig bevált. Párszor görkoriztam ebedlivel, kezd menni is, csak lekopott a fék, majd tudományos magyarázatot is talált édesapám, hogy miért veszíthettem el… Bosszant, hogy nem lehet kapni, mert már “kívánom” a gurulást, de amíg nincs fék, addig kedvem sincs tanulgatni más fékezési módokat…

Az egyik  jó hír, hogy egy onlájn sopba találtam olyant ami az én görkorimra kell… Ilyent:

A másik jó hír, hogy nem is drága. Rossz hír, hogy innen nem rendelhetek.  De tuti valahonnan csak fogok tudni szerezni ilyen kis kütyűt.

A másik jó hír, hogy hamarosan meglesz a tömör gumi, és készül egy házigyártmány fék… Ideig óráig jó lesz, amíg sikerül gyárit beszereznem.

Lucskos levest akartam fÅ‘zni, aztán mikor megéreztem a káposztának az illatát ahogyan fÅ‘ddögélt eltettem ettÅ‘l a szándéktól… ugyanis még mielÅ‘tt egészen megfÅ‘tt volna megettem az egész káposztát… Igaz egy pindurka volt csak az egész. Ellenben a lényeg az természetesen PrezLee… ugyanis Å‘ látta milyen elÅ‘szeretettel nyelem a káposztát (mint kacsa a nokkedlit természetesen) és neki is nagyon kellett… Naaagyon nagyon… ücsörgött mellettem, bökdösött, nehogy má lemaradjon a káposztáról, de persze fogalma se volt, hogy mit eszek. Hát adtam neki egy darabbot…

Igencsak kiült a fejére a “na aztán te totál hülye vagy komolyan mondom”, hogy ezt az izét amit neki is adtam olyan élvezettel ettem… Jó tudni… PrezLee nem szereti a fÅ‘tt káposztát. A nyerset sem.

A kínai “honey pomelo”-nak becézett gyümölcs (ami állítólag mégy helytelen is mert Pumello kéne legyen) nem tartozik PrezLee kedvenc gyümölcsei közé… de persze az elsÅ‘ percekben pont úgy viselkedik mint Tigris… a Micimackóból persze… vagyis topog, hogy neki kell, mert látja, hogy pucolom, és az bizti tutira valami finom. Annak kell lennie… ilyenkor a fejét addig dugja, addig tolat az orrával amíg mire észreveszem magamat Å‘ már  a fejét az asztalon pihenteti és onnan lesi, hogy mi készül, hogyan készül, lehet-e lopni, érdemes-e lopni… ha könnyű megszereznie a valamit akkor elrohan vele a helyére és ott szemrevételezi… ha nem akkor búskomor szemekkel lesi… De mikor adtam neki zamatos fincsi Honey Pomelot… hát messze köpte és a pofijára volt írva: héééé te nem tudod, hogy a dobermannok NEM szeretik a pomelot???

Elkezdte valami 3 óra tájt… hajnalban természetesen. Nyaf nyaf… majd jó hangos NYYYYYAAAAAAF NYAAAAAAAFFF… kaparta a külsÅ‘ ajtót, a szoba ajtót matatta… az elején teljesen “ignore”-ra tettem, de a toporzékolása egyre hevesebb lett… gondoltam ejsze valami “komoly”, másképp ennyi idÅ‘ alatt megunta volna. Felöltöz->cipÅ‘t vesz->kabátot vesz->kimegy vele… megvolt a pisi, majd szemlélÅ‘dik az udvaron… Jó, betessékelem, vissza az ágyba, elkönyvelem, hogy nah akkor most végre aludjak… 10 perc múlva kezdi… nyaaaf nyaff….

Persze a párnát a fejemre húzom, de attól függetlenül a nyafogás erÅ‘södik… kimegyek, összeszidom, helyre teremtem, még csak nem is fordulok meg, máris nyafog… megint visszafordulok, leteremtem, indulok befele sunyítva fekszik a helyén, hallgat, de csak amíg az ágyba bújok betakarózok és készülök az álom manókat fogadni… s akkor megint nyaf nyaf… amíg csak a “light nyafogást” folytatta… addig bírtam, bár valami olyasmi játszódott le bennem, mint a rajzfilmekben, amikor pattannak el a húrok és egyre csak pattannak és egyszer csak jön a nagy baj… mert valami afféleképpen pattantak el a türelem szálak bennem… Kb. 4-kor ismét hatalmas hisztit vágott.. akkorát, hogy megint komolyra vettem.. ismét eljátszódtuk a FelöltÅ‘z->cipÅ‘t vesz->kabátot vesz->kimegy vele… megint kierÅ‘szakolt magából valami pisit, de ez olyan volt, hogy simán bírhatta volna reggelig vele… 5kor megint eljátszódtuk… a szokásos FelöltÅ‘z->cipÅ‘t vesz->kabátot vesz->kimegy vele… végül azt mondtam, nem is megyek vissza… teljesen felesleges, aludni úgyse tudok, az ajtó nyitogatásra, bökdösésre, a szidásra a család többi tagja is csak felébred… inkább fÅ‘zÅ‘k egy teát és maradok a konyhában olvasni…

Na ja… folytatta a nyafogást.. ült mellettem, és nyaf nyaf… erre elkezdtük a te így én úgy… Å‘ nyafogott, én megfricskáztam a fülét… megint nyafogott megint jött a fricska… Å‘ gyÅ‘zött!!! Tovább bírta mint én… mert teljesen feleslegesnek bizonyult, kicsit se hatotta meg… ekkor jött a lepricollak urfi! Vettem is 2 kicsi műanyag poharat… az egyiket megtöltöttem vizzel, a másikba meg egy “kortynyit” … és mikor nyafogott, akkor nyakonöntötem a kortynyival, majd újratöltöttem a fegyvert… valami félórát sikerült elhalgattatnom.
Csak azt nem tudom, hogy mégis mi a szösz váltotta ki ezt a süsü viselkedést… de komolyan mondom már ott voltam, hogy a kicsi süketet kizárom az udvarra, oszt ott mind vacogjon és nyafogjon reggelig… Nagyon kevésen múlott, hogy nem tettem meg.. Végül is a kevés fokokon múlott… mert így is köhécsel meg “teszi  a kényes eszét”, csak nagyobb bajt okoznék mert még jól meg is fázna! De jön még tavasz… akkor meg másképp lesznek a dolgok … mert kicsapom mint szél a budiajtót!!!

Ellenben VALAKI majdnem rosszul járt!!! Pénteken  VALAKI azt mondta, hogy he he, de milyen jól ellenne az ebbel, hogy biztos jól egyeznének… meg hogy az ágyba aludhatna és sokat játszanának. Na ezen filozófáltam éjjel 3,4,5-kor, hogy kéne vegyem magamat, kocsiba vágjam az ebedlit, becsengessek az illetÅ‘nél… amolyan se szó se beszéd alapon csak simán vigyorogva átnyújtsam az ebet, majd mondjam, hogy holnap jövök, sarkon forduljak meg  hazajöjjek egy kellemes nyugodt alvásra… Szerencséje volt Valakinek, hú de mekkora , de ami késik nem múlik lehet, hogy egyszer nagyon a szaván fogom …

Hát aszongya kérem szépen, hogy GyÅ‘zÅ‘nél a hátsó differenciál tönkre ment, megjavították és most van “tesztelési fázisban”, illetve bejáratási fázisban. Az ékszíjat meg az udvaron találta a két kutya, azzal játszanak. Eh… gondoltátok, hogy van valami hosszú mese errÅ‘l is?  Nos nincs… ez ennyi, de van egy videó, az ékszíjról. A napokban majd átdolgozom ha többek között el nem felejtem… és fel is teszem ide.  Ha elfelejtem akkor természetesen… nem teszem ide fel.

Ez egy teljesen új fajta kérem szépen, és egyelőre egyetlen egy példányát ismerem személyesen, de a hallottak alapján nem csak ez az egy létezik. Még nem ismerte el semmiféle 3 vagy 4 betüs rövidítés (FCI ACI PCI akarmi) de ettől még komoly bizonyítékok vannak, hogy Dobermacska igenis létezik.

Megjelenése kicsit megtévesztő, mert határozottan hasonlít a Dobermann kutyákhoz (amatörök szerint pont olyan), de természetében egy macska veszett el. Igaz dorombolásból nem éppen remekel, de néha ahhoz hasonló hangokat képes kinyögni. A külső fizikai leírást most nem is fogom részletezni, teljesen felesleges, mivel 100%-ban megegyezik a hagyományos Dobermann fajtájú kutyák leírásával, csak egy kicsit macskásabb.

A Dobermacskák egyik jellegzetessége az, hogy a simogatáshoz ölbe kérezkednek. Ez okozhat komplikációkat, mert egy átlagos dobermacska elérheti a 40 kilót is, sÅ‘t többet. A kövér dobermacskák kategórikusan többet nyomnak. Namármost figyelembe véve csontosságukat ölben tartani és tutujgatni egy dobermacskát nem mindig a legkellemesebb feladat. (ráadásul nem is tud dorombolni!)… de mindezért kárpótól a dobermancska szemébÅ‘l áradó hálás mosoly és teljes megelégedettség… ilyenkor tényleg boldognak látszik, de macskaságát tekintve akár az is megtörténhet, hogy sunyizik valamit…

A dobermacskák másik jellemzÅ‘je, hogy szeretnek közel lenni a gazdájukhoz. Ez a doberman és a macska tulajdonságainak különös keveredésébÅ‘l adódóan állandó nadrágmosást, illetve kabátmosást igényel, mert a dobermacska úgy értelmezi a közelséget, hogy állandóan felugrál és ruhákat összekoszol… Illetve amikor közel akar lenni akkor a dobermacska kérem szépen olyan közel ül le, hogy a gazdáját kissé odébb löki… Csupa szeretetbÅ‘l teszi ezt, és ha a gazdának gurulós széke van akkor mindez még egyszerűbben megy neki. E nagyon közelben való leülés után a dobermacska elnyúlik a földön, de lehetÅ‘leg úgy, hogy a.) vagy teljesen sarokba szorítja a gazdáját aki ennek következtében szinte mozdulatlanul kell végigtűrje a dobermacska következÅ‘ fordulásáig a helyzetet, vagy b.) lehetÅ‘leg annyira legyen távol az iróasztaltól, hogy a billentyűzetet csak a körme hegyével érje el, de ne tudjon egy millimétert se közelebb gurulni. Ekkor afféle közelharc kezdÅ‘dik, amikor a dobermacskát meg kell gyÅ‘zni, hogy menjen odébb max 10 centivel. Ez nem mindig sikerül maradéktalanul, de gyakorlattal és türelemmel el lehet érni, hogy a dobermacska valamennyire szót fogadjon.

A dobermacska szereti a tejterméket, és kedvence a gazda által elfogyasztott joghurtos pohárban maradt uccsó falatkák elfogyasztása, meg igazából minden amit a gazda eszik az sokkal finomabb mint bármi egyéb.

A dobermacska jellegzetes atletikus termete miatt mindent elér és szinte mindenhova fel tud mászni ahova akar. Szerencsére nem akar mindenhova, de egy dobermacskánál ez is olyan “sose lehet tudni” kategóriába sorolható.  Nagyon elÅ‘vigyázatos kell lenni a dobermacskákkal, fÅ‘leg az asztalon hagyott cuccokat imádják ellopni, és néha a fényes tárgyak keltik fel az érdeklÅ‘dését. Innen egy olyan irányzat is támadt, miszerint a dobermacskék kialakulásakor valami süket szarka és beléphetett… de ez megeshet, hogy afféle mende monda, de tény, hogy a dobermacska született tolvaj.

Ugyancsak fontos megemlíteni, hogy a dobermacska ha unakozik akkor egy fura nyávogás szerű hangot hallat. Ami kétségkívűl egyik legidegesítöbb hang. Amolyan papucsdobálást igényel, de ez a papucs szempontjából egyáltalán nem biztonságos, ugyanis a dobermacska a nagy hegyes fogaival seperc alatt szétrágja a felé dobott papucsot aztán caplathat fél lábbal az ember… szóval nem ajánlott. A dobermacska rettenetesen jól bírja a szusszal amikor nyávogásra kerül a sor, sokszor órákon keresztűl is képes nyaf nyaf hangokat hallatni. Nagy késÅ‘re szokta csak megunni a dobermacska a nyávogást, ekkor lefekszik a földre és keserves sóhajtásokkal megadja magát a “keserves sorsnak”.

Na jelenleg ennyit sikerült dokumentálnom a dobermacskákról, aki még észlelt hasonlóakat kérem jelezze, nehogy ez a csodálatos ritkaság feledésbe merüljön!

Hát nem jön, hogy elhiggyjem! PrezLee ma betöltötte a 8 hónapot. Rémes egy tekergÅ‘ Rettenetes tud lenni, de azt hiszem ezért tudom olyan nagyon szeretni… Minden napra valami új hülyeséget tartogat… valamit kitalál és csak fáraszt, fáraszt fáraszt!!! De … hamarosan eljön annak az ideje, hogy én fogom fárasztani…

Ma voltunk egyet szaladni… persze nem “ó jaj be nagyon sokat”, csak úgy egy kicsit, mértékkel (a jóból is megárt a sok alapon)… persze ahhoz, hogy PrezLee egy icipicit is lihegjen kéne legalább 5x annyi… De sebaj, van nekem ám bicajom!!! És tavasztól PrezLee bicikli után fog szaladni És ott már nem lesz olyan gond, hogy ki fárad ki… mert mind a ketten ki fogunk fáradni 

Ma voltam soppingolni, persze a kis herceget a helyén hagytam…hát nem betolakodott a fürdÅ‘szobába?? Pedig ott annyira szorul az ajtó, hogy mikor “be van zárva” nekem is nehezemre esik kinítni… de gondolom látta, hogy egyszer kétszer tiszta erÅ‘bÅ‘l le kell támadni az ajtót, és akkor azt teszi Å‘ is…

Az nem lenne kimondottan baj, hogy a fürdÅ‘be bemegy és nagy mafla módra be is zárja magát oda… hanem rágcsálja a cipÅ‘imet!!! És a szekrényem még nincs kész, hogy a cipÅ‘ket ott tudjam tartani! Na valahogy csak “átéljük” ezt a korszakot!!! Végül is lehet, hogy szét kéne nézzek és valami egyéb cipÅ‘ket keressek??? Lehet nem tetszik neki a model vagy a szín vagy a forma…. Hmmm, ezen a változaton még nem gondolkodtam!!!

Ellenben az a “randa” szokása, hogy mikor hívom ahelyett, hogy jöjjön elkezd veszettül körözni körülöttem, még ugat is meg játékból morog… nos ez nagyon idegesit, és kicsit frusztrál is… mert totál tehetetlennek érzem magamat. Mert még csak meg se verhetem mindig elszökken… eh… elrohanok, elbújok és rettenetesen nagy kontrolra van szükségem, hogy mikor sikerül elkapnom akkor ne “döngessem” el alaposan, hanem amiért oda jött, megállt, leült WHATEVER megdícsérjem … Ma nekivágtam egy faágat egy nagy fának dühömben… mert borzasztóan ideges lettem rá… és Å‘ a képembe röhögött meg tovaszökkent… hát ne üsse meg a lapos gutta az embert??? Azzal biztatnak, hogy kinövi… Remélem… és azt is, hogy HAMAROSAN.. mert becs szóra semmi kedvem nincs most megtanulni lasszót dobálni…