2 hete…

2 hete nincs kutyám és bár a világ forog tovább, mégis mintha valahol sántítana ez a forgás.  Nincs aki reggel boldogan üdvözöljön, nincs aki kinézze a kaját a kezünkből és nincs aki követelje a kaját vagy a vizet, úgy hogy a ház is döng bele.   Amikor vásárlásból hazatérünk, szinte minden alkalommal kell küszködnöm a sírással mert feleslegessé vált a rituálé ami az ajtó nyitás körül volt… Természetesen, egy szép nap majd csillapodni fog ez az egész… de most még hihetetlenül fáj.

Az altatás nem volt olyan ijesztő mint gondoltam volt. Kimondottan békésnek mondható, ahogyan átcsusszant a túlvilágra. Nekem úgy tűnt, hogy volt pár másodperc megnyugvása az első injekció után… mert teljesen megváltozott a kis szenvedő pofija: megnyugodott és kisimult és ahogy nézett rám mintha azt mondta volna, hogy “most jó, most nem fáj”. A kezembe tartottam a fejét és suttogtam a fülébe, minden lelkierőmet összeszedve, hogy “nincs semmi baj, minden rendben van”… Úgy tűnt, hogy elhiszi nekem, nem tiltakozott egy másodpercig sem…

A második injekció is iszonyat gyorsan hatott… de ekkor már nem bírtam visszatartani és elbőgtem magam. Az állatorvos kétszer is ellenőrizte ezután… majd annyit mondott, hogy “ez volt az utolsó ajándék amit még megadhattál neki, ne legyen bűntudatod”. Nincs… ellenben el nem tudom mondani, mennyire hiányzik.

A kertben temettük el, három terasszal lejjebb, ott találtunk egy jelenleg   gazos, de amúgy szép helyet egy kőfal tövében, a fenyőfák alatt. Olyan helyet kerestem neki, hogy lehetőleg soha senki ne zavarja a nyugalmát. Szép lassan elrendezzük ott.. de még kell idő, de nehezemre esik lemenni.  Meg akartam tartani a kedvenc kacsáját emlékül… de végül úgy döntöttem, hogy inkább “vigye magával”, legyen vele mindörökre, hiszen annyira imádta. Tartottam attól, hogy idővel elfelejtődik egy kicsit a kacsa, útba lesz, elkallódik… így tudom, hogy vele van.

Hogyan tovább… meg mit hoz a jövő nem tudom. Egy ideig nem lesz másik kutyám. De hogy még lesz dobermanom az biztos. Sőt… a következő “fejezetben” egyszerre kettőt szeretnék. Lehetőleg egy barnát és egy feketét. És valószínűleg lányokat. Mert eddig csak “fiaim” voltak. De hogy erre mikor fog sor kerülni azt még nagy homály fedi.

 

Okos, ügyes, szép :D

Mióta hidegebb lett erre fele is az idő, PrezLee beköltözött a konyhába. Ha nem fújna a szél időnként teljes erővel, talán simán kint is telelhetne, legalább is még egy ideig minden gond nélkül kint lehetne. Csakhogy esténként megered a szél és igen hevesen fújdogál pár órán át. A macskák közül kettő talált “új lakhelyet” magának, az egyik a raktár szerű helységbe telepedett le valami párnára, a másik meg egy ilyen autó-karavánba költözött be, ami kissé már úgyis meg van rongálódva. A maradék két macskáról nem tudni merre fészkelnek.

Na de ma délelőtt gyönyörűen sütött a nap s bár nem volt kimondottan meleg, de a napon hideg se volt. Mikor nekifogtunk takarítani a konyhába kipakoltam a PrezLee pokrócát az udvarra. Felsepertem, feltöröltem a konyhát majd feljöttem az emeletre a számítógéphez. Kb két óra után jutott eszembe, hogy nézzem meg megszáradt-e a föld és költöztessem vissza a kutya pokrócát 😀 Hát kérem nem volt már szükség csak egy kis igazításra, PrezLee biza becipelte a saját fekhelyét, igaz a konyha kellős közepére de behozta és rajta szunyókált.  Mivel mi nem voltunk a földszinten, más meg nincs erre… 100% PrezLee unta meg kint és cipelte be magának az “ágyat”.

Okos kutya, ügyes kutya.. na meg szép is természetesen

Kutya webkamera

😀 Ni mit leltem ma:

A lap ahonnan talloztam állítólag ingyen küldi ki a cuccokat. Kipróbltam de mivel csak valami 2 napja adtam fel a rendelést, hát még nem tudom mi és hogy. Már rendeltem volt egyszer másik oldalról és minden nagyon simán ment.  Miután megérkezik a rendelésem (ami a telefonomhoz egy akkumulátor) elmondom mit tapasztaltam 😀 Aztán lehet (söt, több mint valószínű) rendelek egy ilyen mókás webkamerát magamnak.  Remélem kapok rózsaszínt mert most az a divat 😀

Nyugodt élet…

Ma éreztem úgy igazán, hogy mennyire “nyugodt” életem lenne PrezLee nélkül. És azért idézőjelben, mert inkább dög unalmasnak lehetne nevezni … mert mégis kinek van olyan jó dolga, hogy dolgozik, dolgozik, majd jön a hisztis ebe és akar valamit? Heh? Keveseknek! Vagy például ellopja az olajat… és a helyére viszi megdézsmálás céljából? Húh beleborzongtam, hogy azért télleg, mennyire a mindennapi rutinok része lett az, hogy ő van és létezik, és persze akaratoskodik és bosszant 😀 .

Nem mondom, mert tényleg jól esett ez a hétvége, hogy nem kellett gondját viseljem. És, hogy csak hétfő délután hoztam haza, de hazajött, a helyén feküdt és biza odamentem jól megsimizni meg úgy elnézem, hogy a hétvégi kalandokba masszívan belefáradva kinyúlva alszik, és csak elmosolyodom magamban, hogy “de jó, hogy vagy”.

Miután a Tedi kutyám elpusztult, azt hittem soha nem lesz másik kutyám. És nagyon komolyan gondoltam. Csak az tudja aki veszített el kutyát, hogy mennyire fájdalmas dolog tud lenni. Mennyire megszokja az ember. Sokakat hallok, hogy “jaj annyira fájt, hogy elpusztult, hogy soha nem akarom még egyszer átélni”… igen ám… de ezzel el van felejtve akkor az a rengeteg sok pozitív amit nyújtanak azok az évek alatt amíg mellettünk vannak? Hát az a sok emlék amiről hetekig egyhuzamban  lehet mesélni?

Volt egy mondás ami úgy kezdődött, hogy “kutya nélkül lehet élni”.. hozzáfűzném, hogy kutyával sokkal viccesebb az egész 😀

Holnap ismét kezdjük a szokásos bakóladásainkat, a sétákat és de jól van ez így!!!

Még fiatal, és minden bizonnyal rengeteg hülyeségben lesz még részünk… de azt már tudom, hogy egyetlen percet nem akarok kutya nélküli életet élni. Mert minél jobban szeretem PrezLee uraság bolondosságait, annál jobban szeretem benne Tedit is. Mert igazán neki köszönhetem, hogy mégiscsak úgy döntöttem, akarok kutyát. Ha ő nem lett volna, most biztos PrezLee se lenne.

Scooby Doo :D

Most már van nekem is Scooby Doo-m! A hétvégén kaptam ajándékba 😀 PrezLee még nem tudja, de nem is fogom megmutatni neki, nehogy szétszedje :)))

PrezLee uraság kint van falun, ugyanis a hétvégén a Feketetói vásárban voltam fotózni, meg szétnézni mi ehető van arra 😀 Hát volt sok hús, mézeskalács, törökméz, meg rengeteg füst is.
Képek itt. És volt rengeteg rózsaszín cipő is…

Kicsit később megyek az ebemért…

Görkorcsolya fék…

Tegnap városban jártamban keltemben eljutottam egy boltba. Ahol elméletileg léteznie kéne görkorira való féknek. De sajnos nem volt. Persze megkérdezték, hogy milyen görkorcsolyám van… válaszolni két dolgot tudtam volna: kerekes, és narancssárgás.  Amúgy teljesen névtelen “kínai” cucc.  Persze végigolvastam én mindenféle javaslatot, hogy ilyen meg olyan márkás cuccokat “szabad” csak venni, oszt elmentem a Carrefour-ba és ott megvettem, mert olcsó volt.

Azt mondtam magamban, hogy irgum burgum… vegyek egy kb 5x drágábba kerülő  (ott kezdődtek a rendes görkorik!!!) divájszt, majd vegyem fel egyszer, essek egy nagyot fejre, menjen fel a cukrom és dobjam valamelyik sarokba, hát az nem éppen okos dolog. Meg mi van ha nem találok semmi helyet ahol gurulhatok, és mi van ha kicsit sem tetszik… így maradt az olcsó, kínai megoldás, persze vállalva a rizikókat, hogy lehet kidobodt pénz az ablakon, mert nem fog működni egy hetet sem…

Eddig bevált. Párszor görkoriztam ebedlivel, kezd menni is, csak lekopott a fék, majd tudományos magyarázatot is talált édesapám, hogy miért veszíthettem el… Bosszant, hogy nem lehet kapni, mert már “kívánom” a gurulást, de amíg nincs fék, addig kedvem sincs tanulgatni más fékezési módokat…

Az egyik  jó hír, hogy egy onlájn sopba találtam olyant ami az én görkorimra kell… Ilyent:

gorkorifek

A másik jó hír, hogy nem is drága. Rossz hír, hogy innen nem rendelhetek.  De tuti valahonnan csak fogok tudni szerezni ilyen kis kütyűt.

A másik jó hír, hogy hamarosan meglesz a tömör gumi, és készül egy házigyártmány fék… 😀 Ideig óráig jó lesz, amíg sikerül gyárit beszereznem.