PrezLee

Sajnos (vagy szerencsére? … igazából nézőpont kérdése) úgy alakultak a dolgok, hogy PrezLee uraság ezen a héten falun fog “nyaralni”, és ott fog rosszalkodni Győzővel. Ma meglátogattam, és vittem neki egy adag marha csontot, ami már kb. 2 hónapja a fagyasztóban volt, megfőzve várta, hogy eszembe jusson… na most eszebe jutott, éppen beadtam neki, simi simi a kerítésen keresztül és máris tovább kellett állnom. Egy “szakértőt” cipeltem ki, az meg felmérte a területet, onnan meg a polgármesteri hivatalhoz mentünk, ahol egy csomó százéves térképeket nézegettek és onnan megint vissza Kolozsvárra. Szegény PrezLee nem nagyon értette, de most ilyen “komplikált” helyzet állt elő, és el kellett viselnie.

Ma is reggel 6-kor szólt az óra… az este azonban felfedeztem, hogy nemcsak 4 ébresztési lehetőséget tudok bállítani, hanem rengeteget Mert a calendar funkciónál, minden percre tehetek egy zajnogó figyelmeztetést!!! Na persze nem teszek, de ott van a lehetőség, hogy akár 15x is szóljon a telefonom Hát nem fantasztikus egy találmány???

Olyan hideg volt a reggel, hogy majd odafagytam. Sapkával, kesztűvel felszerelkezve mentünk egy rövid sétára, majd ködben mentünk el a kiállításra. Kicsit korábban érkeztem meg mint tegnap, és ma nem sikerült megúszni parkoló jegy nélkül… persze várhattam volna de nem akartam. Jól van ez így…

Sétáltunk még egy adagot a kutyával, rémesen hideg volt, majd jobbnak láttam bemenni mert ott legalább volt fűtés. A tegnapi helyre pakoltam le a kutya pokrócát meg a táskámat és már ott is voltak a friss ismerősök a tegnapról. A két kutya egyből elkezdett játszani, és a még félig alvó sátrat egyből felverte. Végül jobbnak láttuk lecsillapítani őket, mert már kezdtek csúnyán nézni ránk.

Ma nagyon keveset ültünk, mert csikart a hasam és ráadásul félő volt, hogy drága kutyámnak is hasmenése van… lehet a tegnapi stressz ütött ki rajtunk, mert nem vagyunk közös koszton… ki tudja? Végül marhára szerencsénk volt, mert a bírálatot a ringben a Dobermannokkal kezdték, így seperc alatt letudtunk mindent majd angolosan távoztunk… épp csak köszöntünk az ismerősöknek.

Ma kissé szigorúbb volt a bíró, és csak “ígéretest” kaptunk… De jól van ez így is. Főleg, hogy ma PrezLee nagyon hiszti-peti volt, még a ringben is cirkuszolt De egészen szépen beállt, mert Lacika szólította a ring széléről, úgy figyelte mint aki csodát lát. Szaladni is elég jól szaladt, de a hisztit azért bemutatta. Hiába na, van egyénisége a drágának Ha nem tetszik neki, akkor nem tetszik és kész. Majd belejön…

Szegény PrezLee Ma rövidebb de annál velősebb volt a sétája. Egy csomót gyakoroltunk és jó párszor megráncigáltam, ő megmorgott, erre még jobban megráncigáltam. Az egész ráncigálás végül is azért kezdödött mert az agyára szált valami… nem tom mi, gondolom a dícsőség és kérem szépen neki nem tetszik ha én azt mondom neki a pórázt NEM SZABAD rágni… ez nagyon nem tetszik neki, és még csak azért is rágni akarja, erre megráncigáltam, hogy NEEEEEM, ő pedig DEEEE alapon nekifogott vitázni velem. Végül letepertem a földre és kicsit megszorongattam, ezután ő volt a földre szállt angyalka, és tudtunk szaladni úgy is, hogy NEM rágta a pórázt…

Mielőtt még felértünk volna majdnem nekifogtam verekedni egy takonypoccal… szerencsére totál higgadt vagyok és nem estem neki, de nagyon közel álltam… Épp az első lépcsőkön haladtunk felfele mikor látom, hogy ez az idióta elkezd rugdosni egy kismacskát. Az a szerencsétlen állatka csak ült egy lépcsőn és nézett ki a kis buta fejéből a világba. Erre ez odamegy, direkt és elkezdi lökdösni a lábával. Szerencséjére nem az a totál bevadult rugdosást hajtotta végre, de ez elég volt, hogy felmenjen a cukrom… rá is ordítottam, hogy mi a büdős francot csinál??? erre hátranézett, lenézett az immár szájkosár mentes ebemre, ami a kezembe volt és elkezdett hebegni, habogni… lehülyéztem és lemarháztam, de legszivesebben nekimentem volna egy furkosbottal… végül is kb. ennyi volt amit tehettem, de legalább egy kicsit megszeppent.

Tényleg nem értem miért zavar egyeseket egy állat amelyik nem tesz semmit, csak üldögél, még csak utban sincs… na de kész, nem húzom fel többet ezen magamat.

Megyek főzöcskézni mert hamarosan megérkeznek a vendégek, akik miatt PrezLee mai sétája lerövidült

Ma valami 3.45 kor már indulásra készen álltam, és kb még 10 percet vártam PrezLeere… mert a kezembe a pórázzal, hívtam magamhoz, ő meg ugrándozott, ugatott és “vitatkozott” velem… Szökkent jobbra, szökkent balra, ugatás sorozat majd kezdtük elölről… végül mégiscsak belátta, hogy nyakörv póráz nélkül nem megyünk sehova és nagy nehezen “megadta” magát a “kegyetlen sorsnak”…

Már mikor elindultunk elég hideg volt kint. De mivel felfele mentünk a Fellegvárra így eléggé kimelegedtem én is. A gödörbe gyakorlatoztunk egy kicsit, PrezLee úgy megy mintha jönne mindent meg kell szagoljon, minden más érdekli csak az, hogy mit mondok neki, na az nem…Na ezzel a dologgal volt egy kis “összekoccanásunk” és a vége fele már egészen szépen szaladt… néha néha kiindult a “körből” teljesen más irányba de visszatereltem és folytattuk. Hát nem lesz tökéletes ring dresszúra de valamilyen szinten boldogulunk majd a kutya kiállításon.

Ezután még egy flakonkergetést megejtettünk, majd hasra estem vagy kétszer is, amíg rájöttem, hogy valami csapadék szerűség rakodott le a fűre és annyira csúszik, hogy az már szőrnyű. Játszódtunk “gyere ide”-t is, amikor nagyon otthagytam, és ő meg rájött, hogy ez már nem vicc és jött utánam. Az egyik ösvényen elindultunk, itt ő bóklászott a bokrok között, hívtam nem jött, majd “letámadott” egy arra sétáló párt. Persze szerencsére “kedves” támadás volt, mármint ment óda fenék csóválva és ugrándozott, ezek meg nem ijedtek meg tőle. Rögtön hívtam, félig meddig elindult felém, majd elnézést kértem de  nem volt semmi gond… Kicsit zavaróak ezek a “viselkedései”… mert tény, hogy nem bánt senkit, de egy szívbajosnak mind magyarázhatok…

Ezután elindultunk egy “körsétára” mert már enyhén szólva  vacogott még a zoknim is… ekkor találkoztunk Coraval, akivel első alkalom, hogy akkorát rohant mint egy eszeveszett. Majd a térre mentünk, ahol szép sorjában jöttek meg a kutyák. A kis westievel jó félórát hörgő-morgót játszódtak. Ez elég érdekes volt, mert Cora is és PrezLee is a kis westiet valami féle játékszernek tekinti, és nagyon nem veszi komolyan. Az meg ideges lesz és hörög… akkor a nagyon szökkennek körülötte, bökdösik  és ugrálnak el, majd megint megbökik és így tovább. Ja ma nem felejtettem el, és vittem a “maradék” ledes izét… így PrezLee ma is szépen villogott és láttam merre jön meg.

Kicsit összekapott Pacoval… szerencsére az nem úgy verekszik, hogy össze vissza harapja a másik kutyát, hanem a termetével leteperi. Na igen, csak PrezLee nem szereti hagyni magát. És Paco nekifogott pofázni neki, PrezLee meg kimutatta a foga fehérjét, és volt egy összekoccanás. Természetesen a majd 80 kilót nem lehet összehasonlítani a PrezLee kilóival, így nyilvánvaló, hogy Paco “leteperte”… ezzel egy kis ideig megint helyre állt a nagy egyensúly, gondolom pár napig nem lesz összekoccanás köztük… de PrezLee még nagyon sokat fog erősödni.. És sajnos úgy nézem, hogy lesznek itt komoly csatározások is.. Na majd kiderül, elég lesz akkor gondolkodni rajta.

Végül mikor már azt hittem teljesen oda fagytam úgy döntöttem, hogy hazajövök. Legközelebb sapka, sál és kesztűt is tutira viszek,mert hazafele a pórázt is alig tudtam fogni, annyira meg volt fagyva a kezem.  Már egy jó órája itthon vagyok és még mindig ráz a hideg, annyira belém állt Tanulság: itt a tél a nyakunkon!!!

U.I. A hazafele úton leszedtem PrezLee nyakából a villogót és jelentem az is kipurcant! Mert a ledes divájsz leesett a gyűrűről!!! Lássam ha valamivel meg tudom ragasztani de végül is már 2 estét kibírt és ez már több mint amire számítottam!!!

Mindig mondogattam magamban, hogy a rossz egyszer csak elnyeri a méltó büntetését és a jó a jutalmat. Utóbbi időben a dolgok minduntalan úgy alakulnak ebben az országban és a városban, hogy állandóan az az érzésem keletkezett, hogy valami nagy hiba csúszott a mesébe és a jutalmat a rossz nyeri el, a jó meg nyeli a nokedlit ha jut neki arra… Hogy ki a rossz és ki a jó ez természetesen nézőpont kérdése és mindenkinek megvan a joga, hogy a saját maga igazát ugassa… ellenben azok az IDIÓTÁK akik úgy parkolnak, hogy a járdán se kívül, se belül nem lehet elhaladni na azok rosszak a szememben… mert egy kicsit de egy iciripicirit sem érdekli őket az, hogy ott a JÁRDÁN esetleg emberek járkálnának gyalog… Mert az, hogy egy icike-picike jóindulat szorul annak a kocsi tulajdonosába az már messziről látszik… ő is felparkol a járdára, de valahol megpróbálja csak annyira behúzni a kocsit hogy ne zavarja a forgalmat…és azért a gyalogosok is elférjenek valahol.

De van a másik véglet… a teljes nemtörődömséggel felvértezett marhák, akik állandóan úgy teszik le a kocsijukat, hogy a járda kellős közepén van. Mértani pontossággal meg lehetne mérni, hogy se jobbra se balra egyetlen centi se hiányzik… Na az ilyen első látásra már bebizonyította, hogy nem a parkolási vagy vezetési képességeivel van a gond, hanem vele…

Amerre szoktam menni a kutyával állandóan parkolnak kocsik…és mondom, ha valamelyik oldalon úgy ahogy elférek még megértő is tudok lenni… de amikor egy egy ilyen marhával találkozom, legszívesebben kiszedném a bicskát a zsebemből és mind a négy kerekét kihasítanám, na meg az oldalát is össze vissza karmolásznám a kocsijának… DE NEM TESZEM, nincs is bicskám. Mert már réges rég eldöntöttem, hogy há idegeskedjenek azok akiknek nincs más dolguk. Nem fogom ezzel elrontani a kutyasétáltatás hangulatát.. nem fortyanok fel és még csak ideges se leszek… megvárom amíg a kocsik elhaladnak, és az úttesten kikerülőm  a kikerülni valót.

Ma azonban csoda történt! Egyetlen kocsi volt ott… Természetesen a fent leírtak szerint beállva, lefoglalta az egész járdát… az ablakán egy cédula… hogy irgum burgum de most meg van büntetve… el is olvastam és megláttam egy szép sárga szerkentyűt… amivel le volt a kerek zárva. Nagyon helyes… pedig ejsze autós is vagyok(sörös is vagyok, meg boros is vagyok stb..) és velük kéne tartsak, hogy szegény feje nem volt hol megálljon… na nem… annyira azért nem. Úgy kell neki, legközelebb is csak álljon oda…

Ma még jobb kedvem kerekedett… végre egy rossz megkapta a méltó büntetését. Kárörvendés??? Á nem… csak azért jólesett

Mégiscsak volt értelme szájalnom és felháborodásomat kifejeznem a helyi törvények ellen… na nem sok, de még egy embert felbőszítettem és ő is “tarthatatlannak” nyilvánította az állapotot. Vagyis neki is felment a cukra… a fura a dologban, az, hogy nekem már lecsillapodott minden, mert annyira szélmalom harcnak tűnik, hogy nem érdemes folytatni… Belenyugodtam az “igazságtalanságokba”, meg végül is a szájkosár egy ilyen kutyával mint PrezLee még jól is fog… nem azért mert harapna ő, vagy ilyenek, de ha netán véletlen védekezésre kerül a sor, ő nem állna vitázni, hogy kinek volt igaza és ki volt a hibás amiért netán a lábára léptek… VÉLETLENEKRŐL beszélek… ő tutira odakapna és rendre rakná az illető alkalmatlankodót, legyen az bármekkora véletlen és “nem akartam bocsika” is. Mert ő olyan… nem kötekedős, de ha kötekednek vele, még véletlenül is akkor előszedi a fogait. És ez nagyon is jól van így. De senkinek nem akarom a gatyáját, korházi ellátását megfizetni…

Végül is a saját döntésem volt, az, hogy nekifogunk szájkosárra szoktatni az ebet, és ha sikerül is valamit elérni, nagy tömegben biztos, hogy rárakom mert biztonságosabb úgy. Ha csak kettesben járkálunk az utcán, akkor nyugodt lélekkel leveszem MOST IS.

Na de visszatérve a “szájkosár harcra”… mint már mondtam, a felháborodásom igazából a hülyeség ellen szól. Vagyis… van egy bizonyos “ORDONANTA DE URGENTA NR. 55 DIN 30 APRILIE 2002 PRIVIND REGIMUL DE DETINERE AL CAINILOR PERICULOSI SAU AGRESIVI (OUG 55)”  vagyis a veszélyes és agressziv kutyákra vonatkozó határozat vagy mi a szösz. A címre kattintva letölthető…románul természetesen.

Ez az Ordonanta pedig a LEGEA 60-el volt megszavazva MÓDOSÍTÁSOKKAL!!!

Lévén, hogy már csak buta okfejtésként is az időrendi sorrendet nézve, a Legea 60 ( a törvény) maga erősebb mint a határozat… főleg ha a törvény lépteti érvénybe a határozatot

Az OUG 55 szerint a Pit Bull, Boerbull, Bandog és keverékei, valamint a Staffordshire Bull Terrier, American Staffordshire Terrier, Tosa, Rottweiller, Argentin Dog, Mastino Napolitano, Fila Brazileiro, Mastiff, Kaukázusi Juhászkutya, Cane Corso a veszélyes kutyák…

Itt sem tudok egyetérteni… mert találkoztam rém kedves Argentin Doggal, Cane Corsoval, Rotweilerrel és emberekre totál veszélytelen nápolyi masztiffal is… Ezekkel találkoztam, de valahol hiszem azt, hogy ha a többi kutya is az emberre veszélyes akkor a gazda körül kell keresni a hibát!!! Mert még olyant is “hallottam”, hogy a Staffordshire Terrier is csak más kutyákra volt veszélyes… és okom van elhinni, hogy ez így is volt. Általánosítani meg mint tudjuk annyit jelent mint hülyének lenni.

DE térjünk csak vissza… ezek a “veszélyes” kutyák, mert valami idióta “szakértők” ezt így kimondták. Valahol inkább meg azt mondanám, hogy az embert vegyék egy kicsit nagyitó alá, mielőtt megengednék, hogy bármiféle kutyát is tartson!!! Ebben az OUG 55-ben szépen le van írva a továbbiakban, 6 bekezdés, 4 pont, hogy Belga juhász, Német juhász,Dobermann Presa Canario, Középázsiai Juhászkutya, Komondor, Kuvasz és Oriás Schnauzer és keverékeiket is kötelező szájkosárral és pórázon sétáltatlni. Mármint minden közterületen stb. kivétel természetesen a “kijelölt kutyasétáltató helyek”…

Na DE… a 2003-ban megszavazott törvény (az a bizonyos 60-as) a 6 bekezdés 4-es paragrafusát módosítja… Megmaradnak az első részben veszélyesnek nyilvánított fajták, de a “Belga juhász, Német juhász,Dobermann Presa Canario, Középázsiai Juhászkutya, Komondor, Kuvasz és Oriás Schnauzer és keverékeiket” átváltoztatják “agressziv és veszélyes kutyák”-ra. Hogy mit gondolnak agresszivnek, az is le van írva: azon kutyák, amelyek ok nélkül támadnak…

Kicsit összegezve a kavarodást, a lényeg az, hogy törvény szerint, ” Pit Bull, Boerbull, Bandog és keverékei, valamint a Staffordshire Bull Terrier, American Staffordshire Terrier, Tosa, Rottweiller, Argentin Dog, Mastino Napolitano, Fila Brazileiro, Mastiff, Kaukázusi Juhászkutya, Cane Corso” fajtájú és keverékei kutyákat kötelező szájkosárral és pórázon vezetni mindig, a többiek meg persze pórázon de a szájkosár nem kötelező csak ha agressziv és veszélyes. Ezt mondja Románia törvénye…

DE, mert mindig van egy DE, a helyi határozat megmaradt 1996-ból… és az meg szépen kimondja, hogy MINDEN KUTYÁT KÖTELEZŐ SZÁJKOSÁRRAL ÉS PÓRÁZON VEZETNI. Mese nincs. És persze… mint már említettem ezeken én végigrágtam magamat mielőtt magamhoz vettem volna PrezLee-t. El is mondtam felháborodásomat kutyásoknak és a válasz egyszerű vállvonogatás volt!!!

Nem tudom, nem érdekel alapon, ja és engem nem érint volt csak a válasz. Egészen addig, amíg egyik német dogos ismerősömet meg nem állította egy rendfenntartó… hogy kérem szépen hol a szájkosár… és ekkor ő is felháborodott… most nézi és most veszi csak észre miért is voltam dühös akkoriban… MERT ÉRINTI direkt módon őt is.

DE én meguntam.. nagyon meguntam hülyékkel vitatkozni. Nem is hülyékkel… szakértőkkel… Eddig olyasmit mondtak nekem, hogy ebben az ügyben csak akkor lehet “nyerni”, ha valakit megbüntetnek… és akkor kell fellebbezni, és talán akkor van lehetőség arra, hogy a polgármesteri hivatalnak kinyitni a csipáját miszerint ezt a “problémát” elfelejtették átgondolni és hogy a törvény meg a helyi határozat paragrafusai ellentmondásosak.

Ma sikerült elmennem egy kutya-shopba, ahol mindenféle érdekességeket lehet kapni és a jó a dologban, hogy immár ismerősök vannak ott… így a kedvezmények miatt egy póráznyit ingyen kaptunk meg… :D. Nem volt igazán szándékom újabb pórázt venni, mert ez már a nagyon sokadik, de nem volt időm elmenni a központig és venni póráznak való anyagot és megvarratni. DE az elrágott pórázok helyett fogok anyagot venni és készíttetek mindenféle hosszúságú pórázt. Kb negyed annyiba fog kerülni, a karabinerek már megvannak.

Végül is azért mentünk oda, hogy az acélsodronyt megvegyük. Ezért arra lesz szükségünk, mert PrezLee utálja ha meg van kötve. Na ezen nem is csodálkozom, hiszen eddig életében ez a második alkalom, hogy meg van kötve és a gazdája teszi az eszét és nem “veszi” észre micsoda egy “tragikus helyzetbe” került Ő amiért nem mozoghat szabadon és nem okozhat galibákat a kedve szerint!!!

Egy ilyen divájszal gazdagodott a kelléktárunk…

ami természetesen “állatbarát” ugyanis szép piros műanyag borítása van, (jó büdös) és van az a sokk felfogó rugója is. És ezzel elméletileg a kutyaoskolában történő kikötésekor nem kell fájjon többet a fejem, hogy mikor sikerült elrágni annyira a madzagot, kötelet, kingát, hogy kiszabaduljon és “történjen” valami …

De… mindez nem volt elég, mert a bőr nyakörve a tegnap felmondta a szolgálatot. Így vettem neki egy olyant is… na meg egy szép barna pórázt is. Amire már ma volt kezdeményezése, hogy kicsit megigazítsa a fazonját…NEM HAGYTAM! Ezen is kicsit összevesztünk.

Ellenben… és ez nagy csoda! Sikerült szaladnunk vagy 3 köröcskét, és nem akarta se a pulcsimat leszedni, a nadrágszáramat se megfogni és a pórázt is békén hagyta. Meg megállítani is sikerült… amivel garantáltan gondunk lesz a kiállításon az a bíró!!! Mármint eddig nem jöttem rá, hogyan értessem meg az ebbel, hogy ha valaki közel megy hozzá, az még nem jelenti instant módon, hogy “barátkozunk”… lehet csak “szemlélődünk” is… mondjuk kb. ez az amit a bíró majd tenni akar, és meggyőződésem, hogy lökettem teljesen félreérti majd és mindenáron barátkozni akar majd a bíróval… Valami csak lesz Hátha valami csoda folytán nyugodtan fog maradni Bár ezt magam se hiszem…

Szerdán valamikor értesítenek, hogy lesz-e hamarosan “snake” és hogy mennyire kell felkössem a gatyómat ehhez az újabb csoda szerkentyűhöz… mert rettenetesen drágák… de ahogyan PrezLee reagált rá, hát az egyenesen csodálatos!

Ma október 30 volt… állítólag, mert természetesen hiszem ha akarom :D. Annyira szép idő volt kint, hogy 4 kor éreztem mindenféle hangya futkározik a talpamban és nagyon mehetnékem van… NAGYON. Fél 5-ig bírtam oszt kikapcsoltam mindent és nekifogtam készülődni… ha nem más lehet menni tekeregni PrezLeevel. Őkegyelme azon másodpercben észrevette és minduntalan felugrált nem hagyott békémet… pedig még át kellett öltöznöm, kabát és miegymást felvennem, iratokat ellenőriznem és a sok egyéb tennivaló indulás előtt. Elég hamar elkészültem, 5-kor már a fellegváron sétáltam.  Egyetlen bajom volt csak a világgal… melegem volt, és cipelnem kellett a kabátot… De végül is ez sem tragédia, szóval még ez sem okozott semmi “lelki” traumát. Egyszerűen fantasztikusan csodálatos meleg este volt kilátásban. A többi kutyás úgy 6 óra tájban kezdett megérkezni. Az első ember+kutya megjelenése említésre méltó: PrezLeevel már kirohantuk és kijátszodtuk magunkat, így a “ponkra” felültünk és néztük a világot. Egyszer a túloldalon valami mocorgást észlelt és elkezdett morogni… annyira egy érdekes érzés fogott el totális biztonságban éreztem magamat egy 7 hónapos kutyával! A fura a dologban természetesen az volt, hogy nem igazán volt mitől félnem… DE mégis az, hogy azonnal jelezte valami mozgás van a távolban, nagyon megnyugtató volt.

6 óra után sorra érkeztek a kutyák és gazdáik, az egyik gazda meg hozott egy kis mustot is… persze végigkóstoltuk, és mivel mindig akadnak ellenvetések kissé lehordtuk az alakot amiért olyan keveset hozott PrezLee közben balhézott egy keveset az ifjú szentbernáthegyivel, majd itt ott egy egy morgás elhangzott a többi kutyával is, de nem igazán komoly még a dolog… végül is helyrerakják ők maguk és mi gazdák ott vagyunk ha a “hiszti” igazán komolyra fordul… egy kis marakodás, morgolódás még nem okozta senkinek se a halálát… és tény és való, hogy miután a kutyák “helyrerakták” a dolgokat, utána egyiknek sem volt semmi baja a másikkal…

Na így ment ez olyan fél hétig… ezután elköszöntem és elindultam a Grigorescu negyed fele, mert 7.01 percre voltam “beprogramálva” az állatorvoshoz… fura egy időpont de végül is miért ne? Igen ám de ahogyan fogalmam sincs sokszor milyen nap van éppen, úgy az óráim is mindegyik annyit mutat amennyit éppen akar, de végül is a saját “időzonám” szerint igyekeztem pontos lenni. Így … nem a főlépcsőn baktattunk le a fellegvárról, hanem ott a mellék lépcsőn, ahol egyetlen lámpa sincs… Sikerült lebotorkálni a szinte teljes sötétségben és eljutni a rendelőig… PrezLee meg komolyan kitett magáért, egészen szépen ment lábnál és a kerítések mellett ugató kutyáktól sem ijedt meg jaj de nagyon… sőt, merem állítani, hogy az elsőtől szeppent csak meg egy kicsit, de mivel én fülhallgatóval a fülemen még csak észre se vettem a “veszélyt” nem jutott időm megijedni, és nem reagáltam le az egészet… így gondolta neki sincs igazán oka félni… szóval sietve elmentünk és elértünk a fülpucolásra. Itt PrezLee nekifogott kajtatni is egy kicsit, de mindez neki meg van bocsájtva, mert többször említettem, hogy PrezLee kivételesen jó helyzetben van, neki rengeteg mindent szabad…

Mai “túraként” maradt a hazasétálás, majd kapott vacsorát és “a fogaim közé vettem a szívemet” bezártam a helyére és meglógtam Nehogy már megijedjek a két napja történt margarin zabálástól! Hát szépen itthagytam a kutyát és átmentem szomszédolni… Végül egy üveg bor elfogyasztása után a barátnőmmel “hazaballagtam” (25m) és boldogan üdvözöltük egymást PrezLeevel… és csoda, mert a lakásban semmi egyéb kárt nem fedeztem fel… Mégiscsak igaz, hogy “bátraké a szerencse”

PrezLee  szinte egy hetet volt kint falun, és ezek szerint a Frontline hatása már lejárt.. mert megint van rajta bolha. Na sebaj, holnap beszerzek valami kullancs-bolha elleni izét, mert  egy kullancsot is találtam benne… ráadásul az érdekes a dologban, hogy Tedi kutyámnak is ugyanazon a helyen volt kullancsa, csak a másik lábán, vagyis tükörben… és amint látom ez a kullancs is be fog gyulladni PrezLeenek, mert nem sikerült teljesen kiszednem… s akkor neki is lesz egy picike forradás, mint ahogyan volt Tedinek.

Na de holnap be kell szereznem azt az izét, hogy ne mind idegesítsék PrezLeet az élősködök… mert az élősködöket ki kell biza írtani

Elmentünk a kutyakiállításra… Réka meg Zsolt, illetve Orsika, PrezLee meg én… még egy kismacska és egy kis nyuszi hiányzott a kocsiból, hogy meglegyen a teljes Mézga család. Szombat reggel beszereltem a babaülést a kocsiba, és meg voltam győződve, hogy PrezLee jól ellesz az első ülés előtti részben. El lett volna, de kissé beszuszukálva. És mivel nagyon megszokta, hogy az övé a hátsó ülés állandóan mocorgott. Végül a benzinkútnál hátra került, Réka szerintem agyon volt kínozva mert  nemcsak a kicsire kellett figyeljen, hanem lökött PrezLeere is.  Végül mondhatni egész nyugodt körülmények között megérkeztünk Tordára… csak ja igen, meg kellett keresni a stadiont is.

Elég hamar megkaptuk az utasításokat, egyszerű volt megkapni, és nagy cécóval  behúztunk a kapun és maradtunk tátott szájjal, ugyanis a.) vagy nem jó stadionra érkeztünk, b.) nem ma van a kiállítás alapon elkezdtünk telefonon érdeklődni, hogy akkor mégis most mi van???

Sajnos utóbbi bizonyult igaznak, miszerint a Tordai kiállítás igenis vasárnap van. Na jó, semmi pánik és kétségbeesés, elvégre ott van a Tordai hasadék, azt is meg lehet látogatni és ráfogjuk, hogy áááá igazándiból tulajdonképpen teccik tudni mi csakis azért mentünk Jó, én voltam a balga, mert nem néztem utána pontosan, hogy mikor is van a kiállítás de ezt nem mondjuk meg senkinek!!!

Azt reméltük, hogy valami csak lesz nyítva, és esetleg bedobunk magunkba valami vitamindús szalmakrumplit is… és volt is nyítva egy bűfé, csak sajnos sör és ásványvizen kivül még egy vacak öngyújtót se lehetett kapni!!! És elfelejtettem vinni magammal öngyújtót! Félig átsétáltunk a hasadékon, de ekkor Orsika már kezdett elfáradni, oszt visszafordultunk. Hazafele a kicsi aludt a kocsiba, PrezLee se sokat mocorgott, igaz egy adagot rohangált is.