Káposzta

Lucskos levest akartam főzni, aztán mikor megéreztem a káposztának az illatát ahogyan főddögélt eltettem ettől a szándéktól… ugyanis még mielőtt egészen megfőtt volna megettem az egész káposztát… Igaz egy pindurka volt csak az egész. Ellenben a lényeg az természetesen PrezLee… ugyanis ő látta milyen előszeretettel nyelem a káposztát (mint kacsa a nokkedlit természetesen) és neki is nagyon kellett… Naaagyon nagyon… ücsörgött mellettem, bökdösött, nehogy má lemaradjon a káposztáról, de persze fogalma se volt, hogy mit eszek. Hát adtam neki egy darabbot…

Igencsak kiült a fejére a “na aztán te totál hülye vagy komolyan mondom”, hogy ezt az izét amit neki is adtam olyan élvezettel ettem… Jó tudni… PrezLee nem szereti a főtt káposztát. A nyerset sem.

Honey Pomelo

honey-pomelo2A kínai “honey pomelo”-nak becézett gyümölcs (ami állítólag mégy helytelen is mert Pumello kéne legyen) nem tartozik PrezLee kedvenc gyümölcsei közé… de persze az első percekben pont úgy viselkedik mint Tigris… a Micimackóból persze… vagyis topog, hogy neki kell, mert látja, hogy pucolom, és az bizti tutira valami finom. Annak kell lennie… ilyenkor a fejét addig dugja, addig tolat az orrával amíg mire észreveszem magamat ő már  a fejét az asztalon pihenteti és onnan lesi, hogy mi készül, hogyan készül, lehet-e lopni, érdemes-e lopni… ha könnyű megszereznie a valamit akkor elrohan vele a helyére és ott szemrevételezi… ha nem akkor búskomor szemekkel lesi… De mikor adtam neki zamatos fincsi Honey Pomelot… hát messze köpte és a pofijára volt írva: héééé te nem tudod, hogy a dobermannok NEM szeretik a pomelot???

@#%@^!%#^!@%&

Elkezdte valami 3 óra tájt… hajnalban természetesen. Nyaf nyaf… majd jó hangos NYYYYYAAAAAAF NYAAAAAAAFFF… kaparta a külső ajtót, a szoba ajtót matatta… az elején teljesen “ignore”-ra tettem, de a toporzékolása egyre hevesebb lett… gondoltam ejsze valami “komoly”, másképp ennyi idő alatt megunta volna. Felöltöz->cipőt vesz->kabátot vesz->kimegy vele… megvolt a pisi, majd szemlélődik az udvaron… Jó, betessékelem, vissza az ágyba, elkönyvelem, hogy nah akkor most végre aludjak… 10 perc múlva kezdi… nyaaaf nyaff….

Persze a párnát a fejemre húzom, de attól függetlenül a nyafogás erősödik… kimegyek, összeszidom, helyre teremtem, még csak nem is fordulok meg, máris nyafog… megint visszafordulok, leteremtem, indulok befele sunyítva fekszik a helyén, hallgat, de csak amíg az ágyba bújok betakarózok és készülök az álom manókat fogadni… s akkor megint nyaf nyaf… amíg csak a “light nyafogást” folytatta… addig bírtam, bár valami olyasmi játszódott le bennem, mint a rajzfilmekben, amikor pattannak el a húrok és egyre csak pattannak és egyszer csak jön a nagy baj… mert valami afféleképpen pattantak el a türelem szálak bennem… Kb. 4-kor ismét hatalmas hisztit vágott.. akkorát, hogy megint komolyra vettem.. ismét eljátszódtuk a Felöltőz->cipőt vesz->kabátot vesz->kimegy vele… megint kierőszakolt magából valami pisit, de ez olyan volt, hogy simán bírhatta volna reggelig vele… 5kor megint eljátszódtuk… a szokásos Felöltőz->cipőt vesz->kabátot vesz->kimegy vele… végül azt mondtam, nem is megyek vissza… teljesen felesleges, aludni úgyse tudok, az ajtó nyitogatásra, bökdösésre, a szidásra a család többi tagja is csak felébred… inkább főzők egy teát és maradok a konyhában olvasni…

Na ja… folytatta a nyafogást.. ült mellettem, és nyaf nyaf… erre elkezdtük a te így én úgy… ő nyafogott, én megfricskáztam a fülét… megint nyafogott megint jött a fricska… ő győzött!!! Tovább bírta mint én… mert teljesen feleslegesnek bizonyult, kicsit se hatotta meg… ekkor jött a lepricollak urfi! Vettem is 2 kicsi műanyag poharat… az egyiket megtöltöttem vizzel, a másikba meg egy “kortynyit” … és mikor nyafogott, akkor nyakonöntötem a kortynyival, majd újratöltöttem a fegyvert… valami félórát sikerült elhalgattatnom.
Csak azt nem tudom, hogy mégis mi a szösz váltotta ki ezt a süsü viselkedést… de komolyan mondom már ott voltam, hogy a kicsi süketet kizárom az udvarra, oszt ott mind vacogjon és nyafogjon reggelig… Nagyon kevésen múlott, hogy nem tettem meg.. 😀 Végül is a kevés fokokon múlott… mert így is köhécsel meg “teszi  a kényes eszét”, csak nagyobb bajt okoznék mert még jól meg is fázna! De jön még tavasz… akkor meg másképp lesznek a dolgok … :twisted: :twisted: :twisted: mert kicsapom mint szél a budiajtót!!!

Ellenben VALAKI majdnem rosszul járt!!! Pénteken  VALAKI azt mondta, hogy he he, de milyen jól ellenne az ebbel, hogy biztos jól egyeznének… meg hogy az ágyba aludhatna és sokat játszanának. Na ezen filozófáltam éjjel 3,4,5-kor, hogy kéne vegyem magamat, kocsiba vágjam az ebedlit, becsengessek az illetőnél… amolyan se szó se beszéd alapon csak simán vigyorogva átnyújtsam az ebet, majd mondjam, hogy holnap jövök, sarkon forduljak meg  hazajöjjek egy kellemes nyugodt alvásra… Szerencséje volt Valakinek, hú de mekkora :-D, de ami késik nem múlik lehet, hogy egyszer nagyon a szaván fogom … :twisted: :twisted: :twisted: :twisted: :twisted: :twisted: :twisted:

Hátsó differenciál és ékszíj

Hát aszongya kérem szépen, hogy Győzőnél a hátsó differenciál tönkre ment, megjavították és most van “tesztelési fázisban”, illetve bejáratási fázisban. Az ékszíjat meg az udvaron találta a két kutya, azzal játszanak. Eh… gondoltátok, hogy van valami hosszú mese erről is?  Nos nincs… ez ennyi, de van egy videó, az ékszíjról. A napokban majd átdolgozom ha többek között el nem felejtem… és fel is teszem ide.  Ha elfelejtem akkor természetesen… nem teszem ide fel.

Dobermacska

Ez egy teljesen új fajta kérem szépen, és egyelőre egyetlen egy példányát ismerem személyesen, de a hallottak alapján nem csak ez az egy létezik. Még nem ismerte el semmiféle 3 vagy 4 betüs rövidítés (FCI ACI PCI akarmi) de ettől még komoly bizonyítékok vannak, hogy Dobermacska igenis létezik.

Megjelenése kicsit megtévesztő, mert határozottan hasonlít a Dobermann kutyákhoz (amatörök szerint pont olyan), de természetében egy macska veszett el. Igaz dorombolásból nem éppen remekel, de néha ahhoz hasonló hangokat képes kinyögni. A külső fizikai leírást most nem is fogom részletezni, teljesen felesleges, mivel 100%-ban megegyezik a hagyományos Dobermann fajtájú kutyák leírásával, csak egy kicsit macskásabb.

A Dobermacskák egyik jellegzetessége az, hogy a simogatáshoz ölbe kérezkednek. Ez okozhat komplikációkat, mert egy átlagos dobermacska elérheti a 40 kilót is, sőt többet. A kövér dobermacskák kategórikusan többet nyomnak. Namármost figyelembe véve csontosságukat ölben tartani és tutujgatni egy dobermacskát nem mindig a legkellemesebb feladat. (ráadásul nem is tud dorombolni!)… de mindezért kárpótól a dobermancska szeméből áradó hálás mosoly és teljes megelégedettség… ilyenkor tényleg boldognak látszik, de macskaságát tekintve akár az is megtörténhet, hogy sunyizik valamit…

A dobermacskák másik jellemzője, hogy szeretnek közel lenni a gazdájukhoz. Ez a doberman és a macska tulajdonságainak különös keveredéséből adódóan állandó nadrágmosást, illetve kabátmosást igényel, mert a dobermacska úgy értelmezi a közelséget, hogy állandóan felugrál és ruhákat összekoszol… Illetve amikor közel akar lenni akkor a dobermacska kérem szépen olyan közel ül le, hogy a gazdáját kissé odébb löki… Csupa szeretetből teszi ezt, és ha a gazdának gurulós széke van akkor mindez még egyszerűbben megy neki. E nagyon közelben való leülés után a dobermacska elnyúlik a földön, de lehetőleg úgy, hogy a.) vagy teljesen sarokba szorítja a gazdáját aki ennek következtében szinte mozdulatlanul kell végigtűrje a dobermacska következő fordulásáig a helyzetet, vagy b.) lehetőleg annyira legyen távol az iróasztaltól, hogy a billentyűzetet csak a körme hegyével érje el, de ne tudjon egy millimétert se közelebb gurulni. Ekkor afféle közelharc kezdődik, amikor a dobermacskát meg kell győzni, hogy menjen odébb max 10 centivel. Ez nem mindig sikerül maradéktalanul, de gyakorlattal és türelemmel el lehet érni, hogy a dobermacska valamennyire szót fogadjon.

A dobermacska szereti a tejterméket, és kedvence a gazda által elfogyasztott joghurtos pohárban maradt uccsó falatkák elfogyasztása, meg igazából minden amit a gazda eszik az sokkal finomabb mint bármi egyéb.

A dobermacska jellegzetes atletikus termete miatt mindent elér és szinte mindenhova fel tud mászni ahova akar. Szerencsére nem akar mindenhova, de egy dobermacskánál ez is olyan “sose lehet tudni” kategóriába sorolható.  Nagyon elővigyázatos kell lenni a dobermacskákkal, főleg az asztalon hagyott cuccokat imádják ellopni, és néha a fényes tárgyak keltik fel az érdeklődését. Innen egy olyan irányzat is támadt, miszerint a dobermacskék kialakulásakor valami süket szarka és beléphetett… de ez megeshet, hogy afféle mende monda, de tény, hogy a dobermacska született tolvaj.

Ugyancsak fontos megemlíteni, hogy a dobermacska ha unakozik akkor egy fura nyávogás szerű hangot hallat. Ami kétségkívűl egyik legidegesítöbb hang. Amolyan papucsdobálást igényel, de ez a papucs szempontjából egyáltalán nem biztonságos, ugyanis a dobermacska a nagy hegyes fogaival seperc alatt szétrágja a felé dobott papucsot aztán caplathat fél lábbal az ember… szóval nem ajánlott. A dobermacska rettenetesen jól bírja a szusszal amikor nyávogásra kerül a sor, sokszor órákon keresztűl is képes nyaf nyaf hangokat hallatni. Nagy későre szokta csak megunni a dobermacska a nyávogást, ekkor lefekszik a földre és keserves sóhajtásokkal megadja magát a “keserves sorsnak”.

Na jelenleg ennyit sikerült dokumentálnom a dobermacskákról, aki még észlelt hasonlóakat kérem jelezze, nehogy ez a csodálatos ritkaság feledésbe merüljön!

8 hónapos dobermann!!!

Hát nem jön, hogy elhiggyjem! PrezLee ma betöltötte a 8 hónapot. Rémes egy tekergő 😀 Rettenetes tud lenni, de azt hiszem ezért tudom olyan nagyon szeretni… Minden napra valami új hülyeséget tartogat… valamit kitalál és csak fáraszt, fáraszt fáraszt!!! De … hamarosan eljön annak az ideje, hogy én fogom fárasztani…

Ma voltunk egyet szaladni… persze nem “ó jaj be nagyon sokat”, csak úgy egy kicsit, mértékkel (a jóból is megárt a sok alapon)… persze ahhoz, hogy PrezLee egy icipicit is lihegjen kéne legalább 5x annyi… De sebaj, van nekem ám bicajom!!! És tavasztól PrezLee bicikli után fog szaladni 😛 És ott már nem lesz olyan gond, hogy ki fárad ki… mert mind a ketten ki fogunk fáradni  😀

Ma voltam soppingolni, persze a kis herceget a helyén hagytam…hát nem betolakodott a fürdőszobába?? Pedig ott annyira szorul az ajtó, hogy mikor “be van zárva” nekem is nehezemre esik kinítni… de gondolom látta, hogy egyszer kétszer tiszta erőből le kell támadni az ajtót, és akkor azt teszi ő is…

Az nem lenne kimondottan baj, hogy a fürdőbe bemegy és nagy mafla módra be is zárja magát oda… hanem rágcsálja a cipőimet!!! És a szekrényem még nincs kész, hogy a cipőket ott tudjam tartani! Na valahogy csak “átéljük” ezt a korszakot!!! Végül is lehet, hogy szét kéne nézzek és valami egyéb cipőket keressek??? Lehet nem tetszik neki a model vagy a szín vagy a forma…. Hmmm, ezen a változaton még nem gondolkodtam!!!

Ellenben az a “randa” szokása, hogy mikor hívom ahelyett, hogy jöjjön elkezd veszettül körözni körülöttem, még ugat is meg játékból morog… nos ez nagyon idegesit, és kicsit frusztrál is… mert totál tehetetlennek érzem magamat. Mert még csak meg se verhetem 😀 mindig elszökken… eh… elrohanok, elbújok és rettenetesen nagy kontrolra van szükségem, hogy mikor sikerül elkapnom akkor ne “döngessem” el alaposan, hanem amiért oda jött, megállt, leült WHATEVER megdícsérjem … Ma nekivágtam egy faágat egy nagy fának dühömben… mert borzasztóan ideges lettem rá… és ő a képembe röhögött meg tovaszökkent… hát ne üsse meg a lapos gutta az embert??? Azzal biztatnak, hogy kinövi… Remélem… és azt is, hogy HAMAROSAN.. mert becs szóra semmi kedvem nincs most megtanulni lasszót dobálni…