Dobermann mint sportkutya

Ha valaki sportkutyát szeretne, melegen de nagyon melegen ajánlom a dobermannt neki. Szinte képtelenség kifárasztani és nagyon jól bírja az iramot. Legyen az gyaloglás, szaladás vagy biciklizés, dobermannal mindez élvezet. De ez mondjuk csak akkor igaz, ha az a dobermann nem olyan lüke mint PrezLee. Mert ő sem fárad ki, de vele nem mindig élvezet ezeket a sportokat művelni. Valahogy túl sok energia szorult belé, és fél nap gyaloglás után is eszébe jut idétlenkedni, ugrabugrálni meg ugatva játékra hívni a félhulla gazdáját. Ma egy lightos bicajozásra indultunk el, végül 12 km lett belőle, hegyre fel völgybe le alapon, PrezLee mindvégig elől rohant, terepet szemlélt, majd jött megnézni, hogyan lihegünk a dombon felfele. Azt hittem miután hazaér, kiborul és alszik egyet, de tévedtem, a kerítésnél lesi az utca mozgását, mint aki épp a sarokig volt csak kivíve és a sok energiától nyugtalan.

A szaladás esetén enyhén gátló tényező, hogy nehéz terepen kell szaladni. Avagy földút, mindenféle kövekkel, gödrökkel díszitve, és nem elég, hogy az embernek a lába alá is be kell néznie, még PrezLeetől is óvnia kell magát, mert olykor olykor rátör a bolondéria és mindenképpen segíteni akar. Ezt meg úgy képzeli el, hogy elkapja a pórázt és szaladás közben jó nagyokat ráncigál rajta.

De ezen apróságoktól eltekintve, tényleg szuper mint sportkutya. Ma például egy gyár hátsó kerítése mellett suttyomban telefonáló tizenéves kölyök szeppent meg eléggé, amikor a semmiből a nyakába lihegett egyet egy megtermett barna dög, azonnal fel ugrott majd tovább habogott a telefonba, mert PrezLee azon kívül, hogy elszaladt mellette még csak meg sem ijedt a “nincs mit keresnie ott” idegentől. Ilyen szempontból imádnivaló, azt hiszem nem acélból hanem kevlárból vannak az idegei, mert annyira nem volt ott mit keressen egy gyerek és mégis rá sem hederített a hirtelen felpattanó “őzre”… Tovább menve valami kóbor ebek csapatostol rontottak elő, PrezLee meg nagyon ügyesen igazából rájuk sem hederítve annyit figyelt csak, hogy ne jöjjenek túl közel. Amúgy nem ment lerohanni őket, vagy letámadni a kutyákat és azok sem mertek nagyon közeledni, csak kellő távolságból pofáztak a levegőbe.

Ami azonban PrezLeere ráférne az egy kis szófogadás,. Kicsit több önállóság szorult belé mint amire szükség volna, és sokszor hajlamos felülbírálni az egyszerű parancsokat. A gyere ide nem mindig jut el a füléig…

Szóval ha valaki kitartó, jó sok terhelést bíró, szívós ebet keres “sport társnak”, melegen ajánlom a dobit neki. Tuti nem fog csalódni bennük!

Read More

Csikó támadás

Hát “támadás” idéző jelben, inkább csak heves kíváncsiság. Kimentünk a közeli krumpli földre begyűjteni valami krumplit. PrezLee természetesen ilyen eseményekről nem szokott lemaradni. Ott kurkászta a földet mellettünk, nem is érdekelte őt a közeli réten legelésző ló meg kiscsikó. De a kiscsikót biza nagyon érdekelte PrezLee, mert egyszerűen otthagyta az anyját (az meg volt kötve), majd árkon bokron keresztül rohant PrezLeehez. PrezLee észrevette a támadást és rögtön “vadászó” pózba vágta magát, várta az “ellenséget”. A csikó is megszeppent menet közben, de nem volt már hova fordulnia hirtelen, próbált a kutya mellett elrohanni. Csakhogy az rögtön utána vetette magát. Ekkor egy kis kergetőzés kezdődött el, nagy nehezen sikerült PrezLeet leállítani, a lovacska meg már ijedtében rúgott egyet kettőt hátrafelé. Végül PrezLee visszajött hozzám, a lovacska meg kicsit kerülő úton, de visszakotródott az aggódó mamához…

Read More

Kecskepásztor…

PrezLee kecskepásztornak nem jó 😀 Túlságosan beleéli magát a szerepbe, majd össze vissza kergeti a kecskéket. Ma igencsak kalandos dolog történt. Elmentünk egyet nagyot sétálni a két ebbel. Már itt voltunk az utcában, békésen baktattunk befele, amikor szólnak a szomszédok, hogy ihaj, baj van, itt a kecskecsorda. A szomszéd faluból. Olyan 40-50 kecske. Itt lézengtek a kert mellett. Köztük a három bűnös egyed: a mi kecskéink. Mert ők el voltak víve a bakhoz de meggondolták magukat és hazasétáltak. Csakhogy utánuk jött az egész banda. Mert akire bízva volt, az maga is egy “más nemzetiségűre” bízta egy napra az állatokat, csak az épp olyan jól vigyázott rájuk, hogy a szomszéd faluból ide kóricáltak. Szerencsére a hátsó úton jöttek, itt egyáltalán nincs forgalom, nem járnak emberek sem, szóval ebből a szempontból jóformán a mezőn érkeztek az állatok.

Na de mi legyen a sok kecskével? Ha mentem közel hozzájuk az egész banda egyhuzamban indult el az ellenkező irányba. Szerencsére a saját kecskéink megismertek, nem rohantak el, így meg tudtam az egyiket kötni a kutya pórázával. A vezérkecskénket. Ezután még egy pórázzal a kezembe üvöltöztem PrezLee után, aki épp össze vissza terelte a csordát és élvezte a kalamajkát amit okozott. Jelen esetben Győzőre nem jött rá a buzgóság, ő csendesen figyelte az eseményeket. Végül PrezLee és Győző haza lett víve, de mégis mi legyen ezzel a sok rágcsáló állattal? Végül sikerült elfognom egy bárgyúbb de csengettyűvel ellátott kecskét. Őt is pórázra vettem és elindultam kolompolva valamerre. Gondoltam, próba szerencse, hátha reprezentatívak leszünk a többiek számára és nekifognak követni. Az elképzelés bevált és mint valami főkolomposok jöttünk mentünk a környéken fél percet, majd közben kinyították a kertet és nagy nehezen betereltük őket. Mind. Itt van egy elkerített rész a kecskéknek, aránylag hamar sikerült az összest bezavarni, el is fértek.

Hamarosan jött lélekszakadva a kecskepásztor, hogy merre vannak a kóbor állatok. Igen ám, de komplikációk még adódtak: a nagy buzgóságban összekeveredtek a kiskecskék a nagyokkal és mi a városi lények, nem ismertük meg az 5 kis állatot a többi között. Avagy fogalmunk se volt, hogy melyik 5 az aminek itthon kell maradnia 😀 Szerencsére a pásztor felismerte, kiválogatta őket, majd haza indultak a kecskékkel.

De PrezLee leszerepelt rendesen, kecskepásztornak nem való!!!

Read More

Gyagyás Győző

Győző mindig nagyon igyekszik csak valahogy nem sikerül neki. A nagy buzgóságában mindig valahogy elbaltázza a dolgokat.

Ma késő délután kimentünk velük a gyepre. Közben a tehenek is befele igyekeztek. Ez majdnem minden alkalommal megtörténik, tehát nem újdonság. Csakhogy ma Győző minden elánnal ami benne volt vettette bele magát a tehén üldözésbe. Hogy miért? Mert most ő akart az ügyes lenni! Szegénynek megint nem jött össze, ugyanis a teheneket továbbra sem szabad kergetni, meg üldözni… Csakhogy az ő fejében még az maradt meg, hogy két napja SZABAD VOLT….mármint amikor PrezLee elzavarta őket az útról.

Érdekes, hogy PrezLee felfog ilyen árnyalati különbségeket: hogy a tehenet lekergetni az útról igen, de kergetni a tehenet nem szabad.  Ilyen szempontból PrezLee nagyon jól “sikerült”. Ott legelészik békésen a boci, ő meg elmegy mellette és még csak rá se néz.

Nos a Győző tehén kergetésének az lett az eredménye, hogy végül PrezLee megint beavatkozott és elkergette Győzőt a tehenektől… Kész röhej és kalamajka volt az egész…

A vicces a dologban, hogy Győző erősebb mint PrezLee. Ha lenne esze is hozzá semmi perc alatt lemoroghatná a fejét. Azonban PrezLee úgy ügyeskedi ki a dolgokat, hogy dominálja a behem nagy ebet…

Read More

Örző védő

Ma bejött hozzánk a szobába anyukám. Kérdezte, ha megyünk ebédelni. Közben nekifogott hülyéskedni, hogy “agyoncsap”. Mindez azért, mert régebben Tedi kutyám mindig reagált ha engem bárki bántani akart. Nagyon vicces volt nézni, ahogyan szeretne megvédeni, de valahogy tudja, hogy a szüleimmel nem ellenségeskedhet. Ez mindig arra késztette, hogy egy panaszos ugatásfélével reagálja le a “meg kell védenem” dolgot. PrezLeenek nem igazán volt a fejében semmi, hogy az ilyen “támadásokra” mit is kéne reagálnia. Csak nézett ki a fejéből, és sehol semmi.  PrezLee ilyen szempontból okosabb mint Tedi kutya volt. Persze nem érdemes összehasonlítani a kutyákat, mert Tedi szófogadóbb volt, meg kedvesebb. Mindegyiknek megvolt a maga jó tulajdonsága.

Na de PrezLee vérbeli őrző védő. Erre rá kell jönnöm, hogy akármennyire is egy fajankó néha, mégis igencsak figyel rám és arra amiket mondok neki. Nem, nem mindig látszik ez, sőt, nagyon is úgy tűnik, hogy még csak rám se hederit, de közben tanubizonyosságát adja, hogy de igen. Mert most is nézett rám, nézett anyukámra és várta, hogy ha kell neki valamit tennie, akkor szóljak. A “hülyéskedésre” nem reagált semmit. Ellenben amikor mondtam neki, hogy fogd meg… hát kérem szépen meglepett, hogy felugrott vicsorogva, igaz közben nevetve, de akkor is vicsorogva szökkent anyukám fele…

Mint mondtam meglepett… mert látszott rajta, hogy a támadás nem igazi, biztos, hogy nem fogja megharapni anyukámat, de valahogy az is látszott, hogy ha egy idegennel lenne a probléma, akkor rábízhatnám magam… Valahogy  jó érzés tudni, hogy egy ilyen lökött ebbel van dolgom. Ma lett egy szép piros pontja…

PrezLee nem igazán a “szófogadás” példaképe. Valahogy van neki elképzelése arról, hogy a dolgok hogyan kell működjenek. Meg fafejű. Meg makacs. Meg hóbortos. De rá kell jönnöm, az a pillanat, amikor először megláttam, egy nagyon jó pillanat volt. Valahogy olyan kutya lett belőle amilyenre mindig is vágytam. Egy bolond lökött nagy termetű barna dobermann!

Read More

Terelőkutya

Megnyugodhatok, hogy ha nagyon rosszul mennek a dolgok és munka nélkül maradok, mindig lesz egy megoldás: elmegyünk tehénpásztornak vagy akár kecske birkapásztornak is PrezLeevel.  😀 Tegnap sétálni voltunk a környéken és a csordából a pásztor jellemző gondatlansága és nemtörödömsége miatt néhány bivaly lemaradt és itt legelészett a környéken. Ezzel nem is lett volna semmi baj, csakhogy bivaly őnagyságáék pont az úton kérődztek. Namármost a bivaly igencsak bárgyú állat, de nagyon rondán tud nézni és igencsak tudok félni tőlük. Pedig meg kell adnom, soha még csak el sem indultak felém, de a frász akkor is jó mélyen bennem van.

Na itt kellett volna elhaladni, közvetlen a bivaly mellett de valahogy ez nagyon nem volt ínyemre. Hát szóltam PrezLeenek, hogy csináljon már valamit 😀 És láss csodát, biza pont úgy tett mint aki ért hozzá, két ügyes ugrással meg ugatással szépen leterelte bivalyékat az útról, amint ez megtörtént rögtön abbahagyta a kergetésüket.  Nem hajkurászta őket veszettül, nem zaklatta feleslegesen, mintha csak megértette volna, hogy a kérés annyi volt: felszabadítani az utat… Mondanom sem kell nagyon dagadt a májam az okossága láttán 😀

Persze Győző is nekifogott buzgólkodni, de saját magához hűen későn indult és feleslegesen akarta kergetni a jámbor állatokat, így PrezLee elterelte őt is ezen foglalatosságától.

Read More