Hónap: 2011 szeptember

Azt hiszem PrezLee lesz a legjólneveltebb dobermann a föld kerekségen… igaz ezt az állapotot nagyon öreg korára fogja majd csak elérni… Akkor amikor a mindenféle köszvény, meg izé megtámadja, a lábai sem fogják bírni az iramot és végül úgy dönt megkegyelmez nekem. Az lesz csak szép amikor békésen bandukol majd lábnál, és rá sem kell szólni félpercenként.

Azt nem érte, hogy hova siet állandóan. Mert tudja, hogy mit jelent a lábhoz, de ő előbbre kell menjen 15 méternyivel és ott baktasson. Nehogy fél méterre legyen tőlem…

Győző azonban rengeteget tanult az utóbbi 2-3 hónapban. Többe között leszokott az eszement rohangálásról más kutyák után, és ami még jobb, hogy már kevésbé érdeklődik (félve) az idegenek iránt. Avagy miután elmentünk az idegen mellett, utána el lehet engedni, nem akar utána futni és megenni. Persze hülyeségeket is tanul ami azt illeti, többek között nekifogott beköltözni a ház különböző helyiségeibe. Egyszerűen csak besétál hozzánk a szobába, majd elterül, vagy a konyhába és ott fekszik keresztbe… Azt hiszem látja, hogy PrezLeenek mindez szabad és akkor ő is próbálkozik. Keserves szemekkel tud nézni, amikor kiderül, hogy igazság nincs és nagy kivételezés folyik. Mert PrezLee továbbra is bejöhet a szobába, ő pedig nem.

Hihetetlen, hogy márciusban már 4 éves lesz ez a barna “majom”.

A két kutyát összehasonlítva Győző kapja meg a “mafla” címet. Mondjuk nem igazságos összehasonlítani egy dobermant egy szentbernáthegyivel, mert nagyon különböznek mindenben,  de ha mégis ezt választom, hogy összehasonlítom, akkor ez az eredmény születik meg. Győzőre azt szoktuk mondani, hogy biza kissé gyengeelméjűként tud néha viselkedni, de végül is csak “lassú”. Lassabban reagál le dolgokat, lassabban fog fel  de végül is ezek a “rágalmak” csak PrezLeevel összehasonlítva érvényesek.

De vegyük sorra… PrezLee imád fetrengeni a földön: fűben vagy hóban mindegy neki csak hemperikázzon. Győző sokáig nem tudta, hogy kell ezt művelni, most se nagyon sikerül neki. Ugyanis Győző mindig hegynek felfele akar gurulni, az meg elég komplikált…

A minap felment a kertbe… A lifttel, mert hogy is másképp… Megtanulták kölyök korukban és szeretik. Csak huppannak fel és várják a szállítást. Télen arra járnak sétálni. Ugyanis a kert üres, a kert mögött meg nincs semmi. A legegyszerűbb kimenni, rohannak egyet a hidegben és máris lehet visszajönni a jó meleg szobába.  Csakhogy Győző felment tegnap anyukámmal, a lifttel, de lefele elindult a másik irányba, ahol  a lépcső van. Igen ám, de a lépcső le van zárva egy kiskapuval, ott nem tud lejönni. Igaz a kapu a felmenetelt meggátolandó, de most a másik irányból érkezett. Majd nyafogott fent… de arra már nem jutotta az észből, hogy visszamenjen a lifthez. Hiába volt hívva, kiabálva utána.

Továbbá mafla és főleg ezért mafla, mert hagyja magát terrorizálni. PrezLee meg komisz és kihasználja ennek a maflaságát. Amikor megyünk ki az ajton öt percig teszi magát, hogy megcsípi, hörög morog Győzőnek, az meg behúzza fülét farkát és készül berohanni az udvarba..Pedig Győző a nagyobb és erőssebb is. És PrezLee nem szeret verekedni Győzővel, akárhányszor az komolyan megmorogta PrezLeet, PrezLee alábbhagyott. De egy  ideje nem teszi helyre PrezLee uraságot.

S akkor a séta kezd átalakulni. Induláskor PrezLee megkötve, amíg kijutunk a sarokig, Győző szabadon.  Ha ember van közelbe, Győző megkötve, PrezLee szabadon. PrezLeet ugyanis az idegenek nem érdeklik, ha azok érdeklődést mutatnak feléje, akkor barátságos. Győző azonban nagyon bizalmatlan és fél mindentől ami idegen, első reakciója a hátra hökkölés, a második meg átvált “legjobb védekezés a támadásba”. Okkal vagy ok nélkül. Tehát Győző azonnal pórázra kerül, ha bármi közeledik. Hazafele menet meg a saroktól Győző van pórázon. De most nem azért mert bárkit megenne, az utcabeliekket már megszokta, azok mivel állandóan a padon ülnek, a “diszlet részei”, nem támadnivaló elemek, de Győző olyan lassan és kómotosan tud hazafele cammogni, hogy lejár az ember útlevele.. Így a saroktól elkerülendő a még negyed óra szaglászást ő van megkötve.

Azt hiszem elég találóan sikerült “elmondanom” a tegnap esti hangokat, amelyek egyszer csak jöttek a közelből. Nyekkenés nem volt, tehát feltételezem nem volt olyan nagy a “Pif paff zbeng buff”. Lévén, hogy csak a holdvilág romantikus fénye volt  az egyetlen világító objetum, így nem tudom pontosan mi történt. Azt tudom, hogy kivel… Természetesen vele, nem is kell mondjam, hogy ez a lökött dobermann még magán is túltesz néha. Egy esti sétára ruccantunk ki velük, kihasználva a csodás őszi levegőt, ő meg rohangált jobbról balra, meg balról jobbra, fel és le, csakhogy akármennyire is jól koordinálja magát a sötétben valamit nem kalkulált bele a dologba és biza leesett…

Van, hogy ilyen napközben is megtörténik vele, amilyen szeleburdi, olyankor meg körülnéz mint aki azt se tudja mi történt vele és keresi a bünbakkot… Kicsit morfondírozik magában, majd tovább folytatja a rettenhetetlen  kerge vadász szerepet.

Avagy PrezLee és a bagoly című alfejezet következik. Rövid és szinte eseménytelen. Mert a bagoly csak egy napig lakott a kalitkában, ott is lefedve egy vastag ponyvával, hogy legyen sötétben. Nem volt komoly baja, csak úgy tűnt fiatal és eltévedt. Reggel találta apum a kertben. Hogy ne egye meg semmi bezárta.  Este el lett engedve és ügyesen elrepült.

De… PrezLee találkozott a bagollyal is. Farkasszemet néztek. Vagy… khmmm kutya-bagolyszemet néztek.  Mert PrezLee rendkívül kíváncsi egy lény és mindenbe bele kell dugja az orrát. Ott kell legyen bármiféle esemény van. Még az ATV-ről származó fékpofákat is megnézte, megszagolta  amikor apukám megmutatta, hogy hol a hiba benne. Biztos megszakértette azzal az okos fejével 😀 Na így történt, hogy amikor bagolynézőbe mentünk, PrezLee is ott topogtt. Persze, hogy meglátta a madarat. Persze, hogy szerette volna megszagolni és persze, hogy azért tartott az idegen formájú lénytől. Bagoly pajtás meg jobbnak látta megijeszteni ezt a “komisz barnát” és fújt feléje meg “dobott pillantásokat”. PrezLee pedig … hátrahökkölt a kis mitugrásztól!!! A fél falatnyi bagoly lerendezte a majd 40 kilós ebet 😀 Tök vicces volt…

Ma voltunk PrezLeevel oltáson. Hát először is látni kellett volna a képét amikor rájött, hogy jelen esetben nem marad itthon, hanem ő is jön. A kocsival! Szinte remegett amíg kinyitottam a csomagtartót, hogy beszökkenjen. Szegény Győző nézett nagy szomorú szemekkel, hogy akkor most ő az egyetlen aki itthon marad, de ez van, az élet biza nem igazságos…

Mielőtt elindultunk volna hatvanhat nedves törlőkendővel töröltem végig. Mert PrezLee komoly “parasztkutya” lett, mindenbe belefekszik ami koszos, mocskos és poros. Fetreng a fűben, sárban, mocsárban és ráadásul élvezi is. Az esővel hadilábon áll, de minden ami koszos az jöhet. Sokszor van elterülve az udvaron, majd megjelenik egy maréknyi Győző bundával a sajátjára ragadva. Tiszta szerencse, hogy nagyon ragaszkodtam ahhoz, hogy ne másszon ágyba! Brr, naponta 3x kéne ágyneműt cserélnem! És tuti csak a fekete volna az ami a pár órát kibírná.

A kocsiban elég jófiúként viselkedett, csak izgatott volt, lesett ki, hogy merre megyünk. Azt hiszem ez is lehetett az ok, hogy amikor oda értünk az állatorvoshoz, még izgatottabb lett. Végül örvendett nagyon a találkozásnak, de közben rohant volna ki a világból. Végül megkapta az oltásokat, meg féreghajtót, majd indulhattunk haza.

Olyan rettenetes eső fogott el visszafele jövet, hogy 20-al menve alig láttam ki az orromig. Épp belegondoltam, hogy ha egy ilyen gyalog kap el az menthetetlenül bőrig ázást jelent.