Meghibbant Győző

Egy baj van Győzővel… minden rosszat megtanul PrezLeetől. Mint valami majom leutánozza a “nagy testvér” összes hülyeségét és rossz szokását. Mintha azzal próbálna felül kerekedni, hogy még magasabb szintre viszi azt ami rossz. Induláskor például egy ideje ő is veri le az embert a lábáról, pedig ő türelmesen várt míg rá került a póráz…

Ma azonban olyant művelt amilyent még soha… egyszerűen bejött a szobába és itt lefeküdt mint aki otthon van. Alig tudtam kiteremteni. A csúcs, hogy ő nem szokott bejönni soha, az ajtóban képes állni és koldulni. Hogy honnan vette ezt a pimaszságot? Hát látta PrezLeet. Mert PrezLeenek szabad bejárnia a szobába… De Győző azzal a hatalmas bundájával mindenhova való csak pont a szobába nem. Meg is tanulta, hogy neki kint a helye, de úgy látszik csábító itt bent. Ráadásul nem is egyszer, hanem kétszer tessékelte be saját magát…

 

Read More

Együttműködés

Tegnap séta közben történt egy igencsak említésre méltó dolog. A két kutya együttműködött, ami még soha nem történt meg. A békés “legelés” közepette a másik domb oldalról elkezdett rohanni két kutya vadul a mi két ebünk fele. Egy ideig azt hittem, hogy távoli csaholásokkal megússza mindenki, de nagyon harciasan közeledtek. Győzőnek szakadt el a cérna, mint általában, ő a sokkal balhésabb kedvű, így nekifogott ő is rohanni feléjük. PrezLee a nyomában a szokásos kamikaze akcióval, hogy leállítsa, ami meg is történt, de idő közben túl közel kerültek az “idegenekkel” és egy verekedés szerűség volt kialakuló félben. Győző úgy érezte most már nem hagyhatja annyiba és neki is fogtak csatározni. Kiabálhattan utánnuk, sacc per kb semmit sem ért… DE ekkor történt egy érdekes, PrezLee egy kettő beugrott a bakalódásba, segített Győzőnek és elkergette 2 perc alatt a másik harcias ebet. Ezután szépen együtt baktattak vissza a dombra.

Nem kell megijedni, nem vérre menő kutyaharcokról van szó, hanem olyan egyszerű “nagypofájú” hörgés morgásról, ami általában PrezLeen ideig óráig látszó jóságjeleket hagy, Győzőn pedig meg sem látszik semmi. A másik ebeknek sem esik bajuk, gondolom ez afféle fiús dolog, hiszen szinte naponta megrendezik ezt az egymásnak pofázást a domb másik oldaláról és havonta egyszer jól megmutatják egymásnak, majd tovább folytatódik minden…

És azért nagyon érdekes, mert PrezLee eddig a  Győző “hangoskodásait” egykedvűen nézte, nem avatkozott bele, most meg egyenesen látszott, hogy “elintézte a dolgokat”

Read More

Reggeli koccanás(ok)

Reggel épp hogy megvilágosodott elmentünk egyet sétálni. Kint hűvös volt, de azért kellemes, PrezLee mint valami kerge birka szökkent jobbra meg balra, egyszerűen nem bírt magával. Amikor még meleg van, az valamennyire lecsillapítja, de ilyenkor “tőr-zúz”. Akarom mondani, képes ajtóstól kimenni, az embert leverni a kapunál, nekimenni mindennek ami az útjában áll. Kezdem azt gondolni, hogy a PrezLee név lehet nem is talál rá olyan jól, inkább valami “tazmániai ördög”, fúria, vagy valami porfelhőt kavaró rajzfilm figura nevét kellett volna neki adni.

Minden esetre, legyen ez egy figyelmeztetés azoknak akik nem tudják 😀 A dobermannok nagyrészt ilyen lököttek, persze van köztük is finomabb teremtmény is, nem mindegyik ennyire “pofátlan” mint az én szerzeményem 😀 😀

Szóval sétálunk sétálunk, PrezLee rohan (nem tud lassan menni), majd elkezdi Győzőt piszkálni. Az meg nagy borjú módjára kikerüli, békésen akarja szaglászni a terepet, de PrezLee nem hagyja abba a kötekedést. Csakhogy Győző türelme is határos, egyszer csak elfogy és rámordul PrezLeere. Ekkor  az iszkiri, mint akit a darázs csípett kezdett el körözni és rohanni, mert hát persze, ő afféle felhívás a keringőre dolognak könyvelte el. Miközben meg kamikázé mozdulatokkal fel le cikázik, egyszer csak látom… de nagyon látom, hogy PrezLee rohan, eszeveszetten felénk, a feje azonban hátul, Győzőt lesi… Ekkor nekifogok én kiabálni PrezLeere, hogy vigyázzon, mire tényleg felém néz, de már nagyon közel van és valami másodperceken múlik, hogy nem lesz hatalmas koccanás az ügyből. Mi elhúzódunk, ő szökken jobbra balra, és az ijedtség melléktermékeként mordulok rá fenyegetően… de ő sem rest, még mielőtt kitátanám a számat nekifog morogni… Afféle “preventív morgás” ez, észrevettük, hogy akkor alkalmazza, ha rossz fát tesz a tűzre, és így akarja megúszni a nyaklevest…

Tovább haladunk, immár minden mozdulatát figyelve, ha halljuk, hogy csörtet a közelbe azonnal reagálunk, nehogy leverjen szépen hazafele. A szomszéd ház mellett vagyunk, amikor annak az udvarából kiszökik egy félig kóbor kutya. Hogy miért jutott neki eszébe kiszökni a menedék helyéről, nem tudjuk elképzelni, tény, hogy a hazafele már valamivel békésebben poroszkáló ebek előtt hirtelen megjelenik ez és  nekifog rohanni lefele az úton. Ekkor PrezLee és Győző is neki akart iramodni, de akkora volt az elán, hogy összekoccantak. PrezLee a földön találta magát, Győző meglepődött, hogy elfelejtett szaladni.

Végül a menekülő kutya behúzódott egy másik udvarba, ezek meg visszajöttek. A fura ennél a kóbor kutyánál, hogy lévén szuka kutya, egyik sem bántja. Csak ő bevette a fejébe, hogy menekülni kell, biztos régi rossz emlékek miatt, erre a mi két kutyánkba is valami vadászösztön aktiválódik, hogy “meg kell fogni”. Általában utolérik, ekkor farkcsóválás meg barátságos “elköszönés” következik…  Lévén, hogy a környéken “lakik”, amikor csak ácsorog a  távolban, ezeket sem érdekli. De ahogy ma is hirtelen kiugrott mint nyúl a bokorból, hát kiabálhattunk utánuk, mert ránk se parityáztak az ebek..

Read More

Amikor…

időnként teljesen döbbentő tud lenni, ahogyan néz… Megáll mellettem, majd elkezd fixírozni… ha nem ismerném, nem az én kutyám lenne, lehet azt hinném, hogy most gondolkozik azon, hogy mit főzzön belőlem, vagy mikor egyen meg. Közben meg ő csak arra vár, hogy rá figyeljek 😀 Aztán ha sikerül belém szuggerálnia, hogy rá nézzek, akkor boldog csóválásba kezd.Na jó túloztam… a szuggerálás nem mindig csak abból áll, hogy néz… időnként megbök az orrával, vagy felemeli a kezemet, vagy éppenséggel játékos, bosszankodó morgásba kezd… Hihetetlen, hogy már 3 és fél éves kb! Hiszen nemrég volt még kis kupac “szerencsétlenség”…

Read More

Az asztal alatt…

Időnként PrezLee nagyon furán viselkedik. Mint valami sértődött macska jön megy és minduntalan az asztal alá akar befeküdni. Hogy miért jobb ott, mint bárhol máshol nem tudom. Valószínűleg a “gyerekkori” emlékei elevenednek meg olyankor, amikor sokáig jóformán a lábam alatt aludt, ott érezte biztonságban magát.

Kezdetben azt hittem, hogy az egyetlen szőnyeg ami található a szobában vonzza… ugyanis csak egy kis szőnyegecske van a lábam alatt, máshol nem található semmi, és azt hittem nem akar a csupasz földre feküdni. De kiszedtem a szőnyeget, a szoba közepére ez azonban nem hatotta meg, még csak rá se nézett a szőnyegre, tovább tuszkolta magát be az asztal alá.

Nem is lenne baj, ha ott aludna. Azonban a baj, hogy ötpercenként kirohan “házat őrizni”, majd vissza. Na és ez biza már zavaró tud lenni, mert PrezLee kicsit sem “óvatos”, hanem nagyon is lökdösődős tud lenni.

Read More