Amikor…

időnként teljesen döbbentő tud lenni, ahogyan néz… Megáll mellettem, majd elkezd fixírozni… ha nem ismerném, nem az én kutyám lenne, lehet azt hinném, hogy most gondolkozik azon, hogy mit főzzön belőlem, vagy mikor egyen meg. Közben meg ő csak arra vár, hogy rá figyeljek 😀 Aztán ha sikerül belém szuggerálnia, hogy rá nézzek, akkor boldog csóválásba kezd.Na jó túloztam… a szuggerálás nem mindig csak abból áll, hogy néz… időnként megbök az orrával, vagy felemeli a kezemet, vagy éppenséggel játékos, bosszankodó morgásba kezd… Hihetetlen, hogy már 3 és fél éves kb! Hiszen nemrég volt még kis kupac “szerencsétlenség”…

Leave a Reply