Reggel épp hogy megvilágosodott elmentünk egyet sétálni. Kint hűvös volt, de azért kellemes, PrezLee mint valami kerge birka szökkent jobbra meg balra, egyszerűen nem bírt magával. Amikor még meleg van, az valamennyire lecsillapítja, de ilyenkor “tőr-zúz”. Akarom mondani, képes ajtóstól kimenni, az embert leverni a kapunál, nekimenni mindennek ami az útjában áll. Kezdem azt gondolni, hogy a PrezLee név lehet nem is talál rá olyan jól, inkább valami “tazmániai ördög”, fúria, vagy valami porfelhőt kavaró rajzfilm figura nevét kellett volna neki adni.
Minden esetre, legyen ez egy figyelmeztetés azoknak akik nem tudják 😀 A dobermannok nagyrészt ilyen lököttek, persze van köztük is finomabb teremtmény is, nem mindegyik ennyire “pofátlan” mint az én szerzeményem 😀 😀
Szóval sétálunk sétálunk, PrezLee rohan (nem tud lassan menni), majd elkezdi Győzőt piszkálni. Az meg nagy borjú módjára kikerüli, békésen akarja szaglászni a terepet, de PrezLee nem hagyja abba a kötekedést. Csakhogy Győző türelme is határos, egyszer csak elfogy és rámordul PrezLeere. Ekkor az iszkiri, mint akit a darázs csípett kezdett el körözni és rohanni, mert hát persze, ő afféle felhívás a keringőre dolognak könyvelte el. Miközben meg kamikázé mozdulatokkal fel le cikázik, egyszer csak látom… de nagyon látom, hogy PrezLee rohan, eszeveszetten felénk, a feje azonban hátul, Győzőt lesi… Ekkor nekifogok én kiabálni PrezLeere, hogy vigyázzon, mire tényleg felém néz, de már nagyon közel van és valami másodperceken múlik, hogy nem lesz hatalmas koccanás az ügyből. Mi elhúzódunk, ő szökken jobbra balra, és az ijedtség melléktermékeként mordulok rá fenyegetően… de ő sem rest, még mielőtt kitátanám a számat nekifog morogni… Afféle “preventív morgás” ez, észrevettük, hogy akkor alkalmazza, ha rossz fát tesz a tűzre, és így akarja megúszni a nyaklevest…
Tovább haladunk, immár minden mozdulatát figyelve, ha halljuk, hogy csörtet a közelbe azonnal reagálunk, nehogy leverjen szépen hazafele. A szomszéd ház mellett vagyunk, amikor annak az udvarából kiszökik egy félig kóbor kutya. Hogy miért jutott neki eszébe kiszökni a menedék helyéről, nem tudjuk elképzelni, tény, hogy a hazafele már valamivel békésebben poroszkáló ebek előtt hirtelen megjelenik ez és nekifog rohanni lefele az úton. Ekkor PrezLee és Győző is neki akart iramodni, de akkora volt az elán, hogy összekoccantak. PrezLee a földön találta magát, Győző meglepődött, hogy elfelejtett szaladni.
Végül a menekülő kutya behúzódott egy másik udvarba, ezek meg visszajöttek. A fura ennél a kóbor kutyánál, hogy lévén szuka kutya, egyik sem bántja. Csak ő bevette a fejébe, hogy menekülni kell, biztos régi rossz emlékek miatt, erre a mi két kutyánkba is valami vadászösztön aktiválódik, hogy “meg kell fogni”. Általában utolérik, ekkor farkcsóválás meg barátságos “elköszönés” következik… Lévén, hogy a környéken “lakik”, amikor csak ácsorog a távolban, ezeket sem érdekli. De ahogy ma is hirtelen kiugrott mint nyúl a bokorból, hát kiabálhattunk utánuk, mert ránk se parityáztak az ebek..