Kiborít!

Komolyan mondom nagyon elagyabugyálom ma ökegyelmét, ha nem jön meg a jobbik esze… Ez már több a sokknál és nagyon nagyon felhúzott egy párszor. Unatkozik, jó, kap csontot, hadd rágja. Nem tetszik neki, mert attól ő még mindig unatkozik. Igen én is. Már rémesen unom a hideget, a telet, a havat, a sarat és mindent ami ezzel jár. Azt is unom, hogy kimegyek vele a sarokig és fagyok le, ő meg bámészkodik reszkető lábakkal, de pisilni na azt nem… Hja mindezt egy egész éjszakai melózás után, hogy tudjak utána nyugodt lélekkel aludni, hogy pisilnie nem kell.

Persze tudom, egyáltalán nem ideális körülmény sokat ülni bent, keveset kint és akkor is vacogni… De azért mikor elég, akkor elég.Az sem ideális,hogy dolgozni kell, és nem egész nap a kutya feneke körül forogni… mert abból nem lesz se pénz se posztó.

Ma… fekszik a helyén… valami iszonyatos magas hangú “jaj de nehéz az életem” sípolásokat hallat. Hallgass PrezLee, fejezd be.. semmi. Mikor 2 órán keresztül kitartóan ez megy, akkor igencsak az én idegeim is már mindenfele lógnak.

Ráordítok és láss csodát, tud szépen hallgatni a helyén is. Valami 10 percet. Ezután hozza a játékot, hátha… engem meg határidő sürget ezerrel , hogy meglegyek a munkával. GRRRRR legszívesebben betenném a szekrénybe, bezárnám és egy hétig ne is lássam, mind sípoljon amíg csak akar.

De nem, PrezLeevel nincs kivel. Ő annyira rámenős, hogy akármit is csinálok valami 10-15 perc után véget ér a józan ész és kezdi előröl.

Azt hiszem valahol elneveltem az uraságot 😀 Túl sok egyéniséget hagytam neki, kicsit jobban meg kellett volna szorongassam a nyakát.

Read More

A minap írtam a kajás blogomban, hogy mennyire fontos dolog a . Tegnap a háromszögbeni időzésünk után tovább mentünk egy szokásos délutáni sétára. Mentünk mentünk mendegéltünk, bandukoltunk és minden rendben volt, mikor látom, hogy PrezLee furán lépked, magyarul mondva egészen komolyan idétlenkedik, szedi összevissza kapkodva a lábát, majd, hogy el nem dől.

Csak nézem, hogy mi baja lehet, hiszen abszolút semmi jelét nem adta, hogy valami lenne és mégis úgy bénázik, hogy szinte megijedek.  Hirtelen azt hittem, hogy fázik a lába, de valahol logikátlannak tartottam, hogy fázik de eddig nem fázott??? Sőt hidegebb is volt kint és akkor nem fázott??? Míg kezdtem sejteni, hogy köze lehet a dolognak ahhoz, hogy ott le volt szorva és megolvadva a hó!!!

Visszafordultunk, mert gondoltam jobb hazafele menni és rövidíteni az utat ha valami mégis van, mintsem távolodni, majd érdekes módon ez a fura járás azonnal megszűnt, ahogy leértünk a hídról. A havon már nem butáskodott. Szóval volt ott valami, amivel a járda le volt szórva és irritálta a tappancsait 😀 Lehet, hogy nem só, hanem valami egyéb, de hogy neki nem tetszett az is biztos 😀

Read More

Hideg

Remélem hamar vége lesz ennek a rémes hidegnek!  Tegnap nem voltam PrezLeevel sehol sétálni. Igaz délután értünk a citybe, tehát nem volt ezzel nagy gond, reggel volt sétálni. Így nem is igazán tiltakozott a “szobafogság” ellen. Sőt… csak levittem pisilni és rögtön szaladt is vissza reszkető lábakkal.

Történt ugyanis, hogy tegnap jól megfagytam… Nem is egyszer, hanem kétszer. A fél várost bejártam, belém fagyott a lélek, hazajöttem és még 2 órát vacogtam. “Minden vágyam” ugye az volt, hogy még egy órát ráhúzzak erre és vidáman kezeket lóbálva sétálgassak..  Na nem. Ez volt az egyetlen amire nem vágytam. Láttam, hogy eb öméltósága is nyugis, gondoltam megspórolom ezt a fázást. Örömmel jelentem sikerült.

Ma azonban már nem fogom megúszni.. így a délutáni séta meg lesz ejtve ha tetszik ha nem… Felveszek vagy 2 nadrágot, 3 pulóvert, sapka sál, aztán valahogy csak végig vacogjuk mi a kilométereinket… Lehet, hogy csak rövid sétára viszem, meglátom neki mennyire fognak reszketni a lábai ….

Ha látta valaki a tavaszt a kanyarba… lécci szóljon neki, hogy igyekezzen.. nagyon várjuk.

Ahányszor eszembe jut a domboldali kellemes langyos időbeli séta ebbel, ellágyulnak a lábaim!

Read More

PrezLee-Győző

Egyik fantasztikus tulajdonság ami megvan PrezLeebe. Nem tudom, ha más kan doberman rendelkezik vele, de PrezLee igen. Nem is tudom pontosan hogy magyarázzam. PrezLee van annál okosabb, mintsem rivalizáljon Győzővel. Inkább kikerüli a “harci helyzeteket”. Elbillen, odébb megy, nem keresi, egyáltalán nem keresi azt, hogy összekapjanak. Persze könnyen meglehet, hogy azért mert vagy kétszer kapott a fejére Győzőtől… mert a +20 kiló az +20 kiló akárhogy is nézzük.

Igen ám, de Győző inkább kötekedik. Érzi, valahol érzi, hogy bár formálisan “letette”, legyőzte PrezLeet, de valami van ebbe a kutyába, hogy pimaszul tesz róla, hogy mégsem. És nem akar mindenáron harcolni, csak simán húzza a Győző idegeit. Előtte rohan ki, “kineveti” amiért Ő mármint PrezLee bent lehet a lakásban, Győző nem… és ugye ki a főnök, ha egyiknek több joga van mint a másiknak??? Győző ki van tiltva, PrezLee be van engedve. Normi, hogy összekavarodnak a dolgok az ő egyszerű fejükbe… S akkor ott van, hogy az úri eb, jön meg a kocsival, Győző is beülne, be biza de megint nincs neki megengedve… S akkor ő úgy érzi, meg kell mutassa ennek a pimasz városi ebnek, hogy miféle szabály járja ott…

Itt van azonban a pici baj… Hogy PrezLee, ha sarokba van szorítva, vagy kényszerítve van és semmi pimaszságot nem tud alkalmazni, akkor végsőkig képes harcolni. És ugye hiába gyors , mikor egy halom bundát fog, és őt már rég kilyukasztották, akkor nincs fair harc 😀

Igyekszünk ezt elkerülni. Most nagyon úgy néz ki, hogy kis fegyelmezéssel Győző megelégszik azzal, hogy kihúzza magát, végig sétál előtte mint valami buta kakas, majd az első Győző viselkedj rászólásra kissé esik a tekintélye…A trükk, hogy idejében rá kell szólni és emlékeztetni, hogy a NAGYON NAGY FŐNŐK az továbbra sem ő…. Hanem az emberek kezében van a hatalom. Nagyon örvendek, hogy így alakult. Az sem lett volna kellemes, ha bármikor megyek oda, akkor kerítéseket húzni a kutyák közé… Kerüljék el egymást.

Ja.. az érdekes, hogy mikor ketten, felügyelet nélkül vannak egymás mellett akkor semmi baj nincs… Amikor  mondjuk PrezLee elkezd kötekedni velem, játékból, na akkor baj van 😀 Győző helyre akarja tenni a helytelenkedőt 😀

Read More

Hétvége

Hű de megjártuk a hétvégén 😀 Na nem olyan nagyon, de kicsit másképp alakultak a dolgok, ahogyan terveztük. Mert ugye mindenképpen falura akartunk menni. Szombaton délelőtt kellett volna indulni, ahol hatalmas főzőcske volt megbeszélve. Persze ez akkor történt volna meg, ha az autó is kollaborál. De nem tette. Ő úgy gondolta, hogy szombaton jobb lesz itthon ülni. Nagy baj nem történt, csak vagy 2x összevesztünk PrezLeevel. Borzasztó féltékeny 😀 Hogy is képzeltem el, hogy nem foglalkoztam vele minden másodpercben???

Tolakodik, lökdösődik, rángatja a fekhelyét, hozza a játékot, kutat a szemétbe és az asztalról is le akar venni mindent. Mindent de mindent megpróbált csak ő legyen a központba. Enni se hagyott, inni se hagyott. Persze amint valaki vele foglalkozott, azonnal “lecsillapodott” és semmi baja nem volt , mondjuk addig a percig amíg valaki simogatta a fejét.

Szerencsére csak ilyen feltűnési viszketegségben nyilvánul meg a féltékenysége 😀

Szóval “szobafogság”, szépen elmentünk a hagyományos sétánkra, meg a boltot is meglátogattuk. Nem is nagy baj végül is, mert olyan rémesen hideg volt a hétvégén, hogy szinte teljesen mindegy hol töltöttük… itt se ott se tudott PrezLee igazán kint lenni, még amíg evett is vacogott, reszkettek a virgácsai.

Bezzeg Győző fetreng a hóban, -20 fokban se ment be a helyére! Pedig ott meleg van 😀

Ja nem is mondtam… Győző kinézete magának a sufnit, és se szó se beszéd beköltözött. Igaz, leggyakrabban akkor “lakott ott” amikor kint nagyon meleg volt, ő meg behúzodott az árnyékba. Meg néha csak úgy is… de most képes kint feküdni a havon. Brrr…

Read More

Elveszett a lánc

Most jöttünk a sétából és elvesztettük a nyakláncát PrezLeenek. Azt a nyakörv nyakláncot. A hibás én voltam, mivel rajta hagytam, hogy ááá úgysem esik le… és lám lám leesett. A nagy hóban meg ugye ki a csoda fogja észrevenni a láncot? Végigjártam azokat a helyeket ahol többet időzött, de persze sehol semmi… még jó, hogy van rajta tartalék nyakörv 😀 Majd megkerül, vagy veszünk másikat …

Read More