Remek dolog a hétvége mondjon bárki is bármit… Szombaton voltunk nagyot sétálni, bár nem a tervek szerint alakultak a dolgok. Ugyanis pénteken egy kicsit elcsúszott ez meg az, és éjjel 1 kor indultam el a városba sört inni, akkor érkezett egy barátnőm a városba. És tipikus női módra elfecsegtük az időt. Egészen reggel 5 ig. Eddig volt türelme a kocsmáros legénynek, majd ekkor szépen köhögni kezdett, meg hangosan megbeszélte telefonon, hogy MÉG NEM ZÁRHAT BE, de HAMAROSAN. Ahhoz képest egészen illedelmes volt, nem pofátlankodta oda magát. Végül eszünkbe jutott nekünk is, hogy hű de késő van, majd vagy 10 percet még osztottuk az észt a bejárat előtt. Olyan hat óra fele járta mire hazaértem.
Remek… pont kutyasétáltató idő, hát kivittem az ébredező PrezLeet a sarokig, majd örvendtem, hogy még ő is álmos és ágyba bújtam.
Szombaton nem volt kirándulhatnékunk, így itthon tevékenykedtünk, főzőcske és társai címmel,este is csak rövid sétára mentünk. Vasárnapra volt kiruccanás tervezve, de az egész heti meló után bevallom én teljesen ki voltam nyúlva és bár felébredtem ebem nyafogására, levittem pisiljen, meg végezze el az összes dolgát, de nem volt energiám többre. Rendes gazdaként adtam neki egy olyan műcsontot, hadd rágcsálja.. Gondoltam hátha lefizetem ezzel az ajándékkal és békémet hagy.
Délután akartunk kimenni falura, be is pakoltam a kocsit, indultam is, kihoztam a kocsit az udvarra, minden rendben, erre levigyem a kutyát, indítsak és sehol semmi.. Autó úgy döntött, ő biza nem indul el. Jó… visszatolva kocsi a garázsba, visszatéve a töltő, és mivel PrezLee már bent csücsült sík idegként, hogy na megyünk, irány egy nagy séta.
Nem volt a legboldogabb ebpajtás, de végül is csak jobb menni mint nem menni…
Szájkosaras séta volt ez is, mert rájöttem, hogy ha rajta van a szájkosár, és nyakörve szépen át van fűzve annak a pántján, egy “természetes haltit” kapok… Vagyis ebkutya úgy megy mint egy igazi angyal, na félszárnyú meg izé, de valami 70%-al kellemesebb a séta. Nekem. De valahol neki is, ugyanis, nem rángatom állandóan vissza. Ettől még mehet pisili a fához amit kinéz magának, még átjön egyik oldalról a másikra, még előre megy vagy lemarad, szóval nem lett ő kimondottan angyal, de nem rángat.
Pech neki, mert ezek szerint akkor tekeregni így fogunk menni.
Sokat gondolkoztam ezen a szájkosár dolgon, és annak ellenére, hogy utálom, az eb is utálja, mégis hordani fogjuk. Az emberek jó része (ugye megfelelő tisztelet a kivételnek) idióta tud lenni mikor meglát egy “rémes, szörnyű, veszélyes” dobermant. NEM A DOBERMAN nem veszélyesebb mint bármilyen más kutya. És tessék statisztikákat is nézni, nem támad és nem eszik meg több embert mint más kutya! SŐT Ausztráliában a Yorkie vagy Wetstie jött ki, hogy statisztikailag a legtöbb embert, gyereket harap meg… Persze lehet érvelni hogy mekkorát harap az és mekkorát a doberman, de a lényeg az ami a fontos 😀 A doberman nem egy támadó kutya, mint amit a sok süket film az emberek tudatába belenyom.
Na és mint olyan, a sok alaptalanul ítélkező hülyékkel ritkán lehet zöld ágra vergődni.Ilyen a postásunk is, aki felháborodva kérdezte meg!!! FELHÁBORODVA, hogy MINEK KELLETT NEKEM ILYEN KUTYA??? és miért nem vettem németjuhászt… És csak maradtam tátott szájjal, hogy vazze mégis egyáltalán mi köze neki hozzá, hogy milyen kutyám van??? Mert nem értem. Mi köze van ahhoz, hogy ő eszetlenként fél a dobermantól, és minden kutyától amúgy,annak, hogy én milyen kutyát tartok… Passz, mert erre válaszom nincs.
Hja és ahányszor jön, mindig elzárom az ebet, tíz méter a távolság közte és a kutya között, na meg 2-3 ajtó. Mégis állandóan pánikol, mintha legalábbis fél méterre tőle vicsorogva, fogat csattogtatva ugatna. Ha nem vigyáztam volna, hogy még véletlen se ijessze meg, ha nem érteném meg, hogy oké, fél, nem szereti, nem kötelező, elviszem amíg átadja az anyuék nyugdíját, nem várom el, hogy mindenki szeresse… de azért már engedje meg a világ, hogy eldönthessem milyen kutyát válasszak és ne egy süket postás véleménye legyen mérvadó.
Uff… jól elszálltam a témáról. Szóval szájkosaras séta volt a vasárnap délutáni, majd mégis megpróbáltuk még egyszer a kocsit, lám lám elindult, sopping következett, majd kimentünk falura. Itt kicsit rohangált kint, meg nyitogatta az ajtókat jobbra balra, egy két órán keresztül, majd szépen haza jöttünk.
Na sacc per kb ennyi volt a hétvége.
Ja… amióta elrendezték egyszer a balhét Győzővel, azóta minden a legnagyobb békében van.