Vasárnap

PrezLee megint produkálta magát… mert mikor nem teszi.. Azzal kezdtük a napot, hogy reggeliztem. Majd adtam neki is reggelit. Cserébe amiért kaját kapott bevonultam a szobába a kávémmal és őt kizártam egy fél órára 😀 Gondoltam ennyi nekem is jár. Miután megette az ételt nekifogott kajtatni. Meg nyávogni jó hangosan.  Hogy igazán most mi lesz…ő szegény oda bezárva.

Majd felszedelőzködtem és kijöttünk falura. Ebédig nem történt semmi különös, ebéd után kettő… Apukám kivitte Győzőt sétálni. Most direkt nem vittem én is PrezLeet, hadd szokja, hogy nem mindig megy.. erre PrezLee iszonyat nagyon elkezdett nyivákolni, amiért lemaradt. Nem telt bele 5 perc… még három sem, Győző visszaloholt, hagyta apukámat a sétájával, jött a szerinte bajba jutott PrezLeet megmenteni… Nem érdekelte a séta, ha a másik nem ment vele…

Ezután  nem sokkal apukám adott enni a kecskéknek. PrezLee beosont félig az istállóba. A nagy kecskéktől tart. Ugyanis az egyik egyszer kétszer megbökte miheztartás végett. És azóta PrezLee miheztart.  A kicsi kecskék is kaptak enni, erre PrezLee nagy kínba került, ugyanis oda már ment volna csak épp nem tudta, hogy bevállalja 😀 vagy sem. Végül bevállalta… mert ő olyan bevállalos fajta. Bement a kiskecskékhez. Erre az egyik  kiskecske kiszaladt és fel a lépcsőn 3 lépcsőfokot. Na, félrehúztuk a kutyákat, a kecske vissza is szaladt enni. DE PrezLee figyelmét elkerülte, hogy a kiskecske visszaszaladt. És miután becsuktuk az ajtót nekifogott keresni… de nagyon. 😀 😀 Azon röhögtem, hogy még kecskepásztornak se lenne jó, mert csak úgy tünhetnek el a kecskék és azt se tudja merre. Annyira lázba jött, hogy szaladt árkon bokron, fel a kertbe, mindenütt kereste a kiskecskét. Végül liftel lett lehozva őkegyelme. Nagyon mókás volt az egész jelenet. Az már nem, hogy nagy buzgóságában felszántotta a fél kertet.

Amúgy készült film PrezLeevel a liften… remélem így nyílvánvaló lesz, hogy mi is ez a lift.

Na és a mégjobb hír… hogy egyelőre “csak” házigyártmány, de van fék a görkorimon! Ma hazafele menet azt hiszem ki is próbálom. 😀 A végén kiderül, hogy jobb mint a gyári :D. Nem lenne az első eset a történelemben.

Read More

Motorbicigligek

Eccer volt, hol nem volt… tavaly ilyentájt motoros találkozó a városban. Ez így nem is lett volna baj, hiszen nekünk igazán semmi közünk nincs a motorbiciklikhez. Na nem volt… Most sincs sok.

Annyi történt, hogy gondoltam én… itt van ez a pindurka eb. Ha sikerül neki megijednie kb 2 hónapos korában a motorbiciklik zajától, akkor annak annyi. És az egyetlen bajom az volt, hogy a motorosok annak ellenére, hogy hihetetlenül hangos motorbiciklivel jöttek mentek, még rá is húztak a gázra, hadd rezegjen még az ablakom is. Persze mindez szorozva sokkal. Tudom tudom, nem engem akartak bántani az ablakrezegtetésekkel… 😀 😀

Még csak kezdtek vonulni a motorosék, mikor is mint látható nem igazán sok gondolkodás után úgy gondoltam én biza a lehető legtöbb lelkesedéssel fogok kirohanni a balkonra, és körbeörvendtem magamat, hátha az jön le ebkutyának, hogy nagy brummogó motorok…. juj de vagány dolog.

Persze, benne volt a pakliban, hogy akkor helyben bele verődik a frász és ki nem szedem semmivel. Arra gondoltam hátha mégsem. Hiszen én nem mondom neki, hogy jöjjön ki motorbicikliket nézni, sőt, csak annyit teszek, hogy példát mutatok…

Na és így is történt. Rohantam, ő is rohant, kiugrott a balkonra, majd a nagy zaj hatására vissza hőkölt. De bolond gazdája kint maradt és “nini motorbiciklik”-ezett. Szegény kutya 😀 Előbb utóbb rá is ragadt a lelkesedésből, mert mire végigvonult az összes motoros már ő is lelkesedve bámulta őket. Szóval sikerült.

Azóta sincs semmi bajunk a motorosokkal.

Ma megint találkozó volt. Már csak a hagyomány kedvéért…. 😀 rikoltozva rohantam ki a balkonra. Kezdetben ebem nemnormálisnak tekintett. De szerintem ő már tudja, hogy tényleg úgy van. Persze ő is jött. És néztük a motorosokat ahogyan átburrognak a városon.

dscf2623 dscf2624 dscf2627

dscf2633

Ja és miért motorbicigligek?

Annácska, a szomszéd kislány nevezi biciglignek a bicklit. Innen a motorbicigligek szó is 😀

Read More

Minek neked liszt???

Estefele adtam neki enni. De mivel ma valami csirkehúsokat is kapott, hát odaadtam neki a kaját, leterítettem a szokásos újságpapírt (mert mi környezet barát módon előbb még használjuk maszatvédelem ellen, és utána dobjuk ki) és kizártam a konyhába amíg eszik.

Hallom a csámcsogását, lefetyelését egy ideig. Aztán rövid csend következik. Majd hallom, hogy kajtat valamivel. Még szokott, teszi veszi a tálját miután elfogyott, bökdösi meg mittudom én. De ez más hang. Kimegyek és szétnézek… PrezLee kihalászta a szemétből a sajtos dobozt és azt nyalogatta előszeretettel… jó. Még más apróbb szemetek is voltak szétszórva. Összeszedtem mindent. És bejöttem. Még kint hagytam. Erre hallom, megint kajtat valamit.

Megyek ki… Persze mire kiérek már felvette az ártatlan szemeket is. És ül a helyén mint a “jó kutyulimutyuli”. Szétnézek.. sehol semmi. Na mi a fene, mert valami huncutságnak csak kéne lennie. Elárulja magát az biztos. És akkor látom. A konyhaszekrény mellett szépen letéve egy fél tasak liszt.

Érdekes. Mert ez egészen hátul volt. Biztos segíteni akart nekem főzni valami finomat… 😀 😀 . Na hát ejnye bejnye… mondtam én, hogy nagyon rendes ebem van… segítőkész kis konyhatündér!

Read More

Gyógyós!

Ma megint nagyon gyógyós hangulatban volt ebedli… Egész nap nyafogott, nyöszörgött és egyenként huzigálta ki az idegeimet.  Rémes ez a vinnyogása, csak remélni tudom, hogy egy nap leszokik. Mert hamarosan készülök bevetni ez ellen vízi pisztolyt, mert kikészít. Vagy kizárom a helyére… S akkor ott mind nyavalyogjon…

Na de… munkaszüneti perceimet arra használtam fel, hogy  játszódtam PrezLeevel. Szobafrizbit jelen esetben. Tetszik neki az biztos. Ami nagyon nem tetszik nekem, hogy mindenáron ropogtatni akarja. Meg a visszahozást sem értette meg egészen… Valamennyire konyítja, de nem, tutira még minden alkalommal gondolkozik egy sort, hogy elhozza és  ideadja vagy sem… Pedig az igazi frizbizésnél pedig a lényeg az lenne, hogy ketten játszódjunk.

De panaszra nincs okom. Jól haladunk, és amúgy is csak szépen lassan lehet ezeket a dolgokat “belenevelni” … Így meghallgattam mások tanácsát is. Vagyis Frizbi úr a magas polcon lakik. Vagy éppenséggel a táskába.

Délután csak levittem pisilni. Nem másért, de hulla fáradt voltam. A tegnap éjjel 4-kor fejeztem be a melót. És elfáradtam, de nagyon. Így délután ledöltem “csak pihizni egy kicsit”. Három órát aludtam.  Szerencsére mikor alszom, ő is csendben ül. Ezután kimentünk a zöldbe. Járni, frizbizni, kint lenni.

Már nagyon várta, tudom. Sajnálom de megesik ilyen dolog is. Nekifogott rohanni. Tán már ezért is megérte a “szobafogságot”. Hihetetlen mennyire tud örvendeni, meg milyen életöröm sugárzik belőle amikor rohan. Csak nézni lehet meg rikkantani mellé, hogy még rohanjon. Csak úgy dől be a kanyarokba mint valami edzett vadmotoros!

És ekkor történt a majdnem baleset 😀 Mert engem is be akart vonni a játékba. Igen ám, de olyan gyorsan vágtázott, hogy elnézte a kanyart és majdnem nekem jött. Teljes gőzzel. Az első ilyen lendülését kivédtem, mert sikerült félre állnom. De ő fordult. És következő körben formálisan nekem jött. Hát volt ott ihaj csuhaj meg kapálódzás rendesen. Nagyon kicsin múlott, hogy nem estem egy hatalmasat, most se tudom felfogni, hogy akkora inogás mellett, hogyan is maradtam talpon. Általában nem szokott nekem jönni. Hanem olyan “majdnem nekem jön”, de hirtelen kanyarodik és tovább vágtat…

Ekkor előszedtem Frizbit, hadd játszunk egy picikét. Jó negyedórát ment is a zsuka. Haladás 😀 ezután kezdett lankadni az érdeklődése, gyorsan el is csomagoltam és kerestem neki egy tobozt. Na ezzel még futott egy keveset, és elindultunk gyalogolni. Mentünk mentünk mendegéltünk… mint a mesében. Csak épp nem jutottunk szinte sehova. Mert megint nekifogott húzni. És amint icipicit előre indult én fordultam és mentem másik irányba.

Aztán egyszer csak kapcsolt. Hogy vagy ő követ engem, vagy nem megyünk csak szinte topogunk egy helyben… Ezt bevezetem neki. Napi szinten addig fogok jobbról balra és balról jobbra menni amíg “megadja magát”… mert igenis, PrezLee egy sunyi dög. Gyógyós és sunyi. Mert ő szépen csendben dolgozgat, hogy ő legyen a vezér… csak úgy finoman … peche van, mert ő még nem tudja kivel kezdett ki 😀 😀 😀

De imádom. Imádom amiért ilyen rámenős.. végül is dög unalmas lenne ezek nélkül a nagy csatáink nélkül. Vagy csak nyugisabb??

Read More

Rosszcsontkodik…

Délelőtt néha unatkozik. Eh ez van, dolgoznom is kell, hogy délután tudjunk jó nagyokat tekeregni.  És ilyenkor biza rájön, hogy rosszalkodjon is. A minap nézem, hogy mi a fene támadta meg a kedvenc növényem egyik levelét… Ez a Colocasia lenne… Hát kiderült, hogy PrezLee is szereti… na meg a Pletykát is rágcsálja… Már amelyiket eléri.

A rossz az egészben az, hogy tudtommal a Colocasia mérgező… na jó, nem annyira hogy halálos legyen… de csak nem tesz jót neki. A bosszantó meg az, hogy mostanáig békén hagyta a növényeket. A pletykától meg hányik szép sárga habot… még nem kapcsolt, hogy bekap két levelet és rögtön hányik…

Kutyarágta Colocasia levél

Minden esetre rájöttem egy adott pillanatban, hogy PrezLee igenis azért rágcsálja a Colocasia levelet, hogy felhívja magára a figyelmet… A kis fürdőbe voltam, résnyire nyitva volt az ajtó. Ő bekukucskált… rászültam, kint marad…. erre olyan durcás képpel fordult el és kezdte rágni a levelet. Meg nézte, hogy látom-e mit művel??? Mikor “elkergettem”, boldogan vette tudomásul, hogy ja igen látta… Azt hiszem akaratom ellenére megerősítettem benne, hogy ha a levelet rágja akkor rá figyelek… a fene se érti néha ezeket az ebeket 😀

Read More