PrezLee – a barna dobermann

PrezLee megint produkálta magát… mert mikor nem teszi.. Azzal kezdtük a napot, hogy reggeliztem. Majd adtam neki is reggelit. Cserébe amiért kaját kapott bevonultam a szobába a kávémmal és őt kizártam egy fél órára Gondoltam ennyi nekem is jár. Miután megette az ételt nekifogott kajtatni. Meg nyávogni jó hangosan.  Hogy igazán most mi lesz…ő szegény oda bezárva.

Majd felszedelőzködtem és kijöttünk falura. Ebédig nem történt semmi különös, ebéd után kettő… Apukám kivitte Győzőt sétálni. Most direkt nem vittem én is PrezLeet, hadd szokja, hogy nem mindig megy.. erre PrezLee iszonyat nagyon elkezdett nyivákolni, amiért lemaradt. Nem telt bele 5 perc… még három sem, Győző visszaloholt, hagyta apukámat a sétájával, jött a szerinte bajba jutott PrezLeet megmenteni… Nem érdekelte a séta, ha a másik nem ment vele…

Ezután  nem sokkal apukám adott enni a kecskéknek. PrezLee beosont félig az istállóba. A nagy kecskéktől tart. Ugyanis az egyik egyszer kétszer megbökte miheztartás végett. És azóta PrezLee miheztart.  A kicsi kecskék is kaptak enni, erre PrezLee nagy kínba került, ugyanis oda már ment volna csak épp nem tudta, hogy bevállalja vagy sem. Végül bevállalta… mert ő olyan bevállalos fajta. Bement a kiskecskékhez. Erre az egyik  kiskecske kiszaladt és fel a lépcsőn 3 lépcsőfokot. Na, félrehúztuk a kutyákat, a kecske vissza is szaladt enni. DE PrezLee figyelmét elkerülte, hogy a kiskecske visszaszaladt. És miután becsuktuk az ajtót nekifogott keresni… de nagyon. Azon röhögtem, hogy még kecskepásztornak se lenne jó, mert csak úgy tünhetnek el a kecskék és azt se tudja merre. Annyira lázba jött, hogy szaladt árkon bokron, fel a kertbe, mindenütt kereste a kiskecskét. Végül liftel lett lehozva őkegyelme. Nagyon mókás volt az egész jelenet. Az már nem, hogy nagy buzgóságában felszántotta a fél kertet.

Amúgy készült film PrezLeevel a liften… remélem így nyílvánvaló lesz, hogy mi is ez a lift.

Na és a mégjobb hír… hogy egyelőre “csak” házigyártmány, de van fék a görkorimon! Ma hazafele menet azt hiszem ki is próbálom. A végén kiderül, hogy jobb mint a gyári . Nem lenne az első eset a történelemben.

Eccer volt, hol nem volt… tavaly ilyentájt motoros találkozó a városban. Ez így nem is lett volna baj, hiszen nekünk igazán semmi közünk nincs a motorbiciklikhez. Na nem volt… Most sincs sok.

Annyi történt, hogy gondoltam én… itt van ez a pindurka eb. Ha sikerül neki megijednie kb 2 hónapos korában a motorbiciklik zajától, akkor annak annyi. És az egyetlen bajom az volt, hogy a motorosok annak ellenére, hogy hihetetlenül hangos motorbiciklivel jöttek mentek, még rá is húztak a gázra, hadd rezegjen még az ablakom is. Persze mindez szorozva sokkal. Tudom tudom, nem engem akartak bántani az ablakrezegtetésekkel…

Még csak kezdtek vonulni a motorosék, mikor is mint látható nem igazán sok gondolkodás után úgy gondoltam én biza a lehető legtöbb lelkesedéssel fogok kirohanni a balkonra, és körbeörvendtem magamat, hátha az jön le ebkutyának, hogy nagy brummogó motorok…. juj de vagány dolog.

Persze, benne volt a pakliban, hogy akkor helyben bele verődik a frász és ki nem szedem semmivel. Arra gondoltam hátha mégsem. Hiszen én nem mondom neki, hogy jöjjön ki motorbicikliket nézni, sőt, csak annyit teszek, hogy példát mutatok…

Na és így is történt. Rohantam, ő is rohant, kiugrott a balkonra, majd a nagy zaj hatására vissza hőkölt. De bolond gazdája kint maradt és “nini motorbiciklik”-ezett. Szegény kutya Előbb utóbb rá is ragadt a lelkesedésből, mert mire végigvonult az összes motoros már ő is lelkesedve bámulta őket. Szóval sikerült.

Azóta sincs semmi bajunk a motorosokkal.

Ma megint találkozó volt. Már csak a hagyomány kedvéért…. rikoltozva rohantam ki a balkonra. Kezdetben ebem nemnormálisnak tekintett. De szerintem ő már tudja, hogy tényleg úgy van. Persze ő is jött. És néztük a motorosokat ahogyan átburrognak a városon.

Ja és miért motorbicigligek?

Annácska, a szomszéd kislány nevezi biciglignek a bicklit. Innen a motorbicigligek szó is

Estefele adtam neki enni. De mivel ma valami csirkehúsokat is kapott, hát odaadtam neki a kaját, leterítettem a szokásos újságpapírt (mert mi környezet barát módon előbb még használjuk maszatvédelem ellen, és utána dobjuk ki) és kizártam a konyhába amíg eszik.

Hallom a csámcsogását, lefetyelését egy ideig. Aztán rövid csend következik. Majd hallom, hogy kajtat valamivel. Még szokott, teszi veszi a tálját miután elfogyott, bökdösi meg mittudom én. De ez más hang. Kimegyek és szétnézek… PrezLee kihalászta a szemétből a sajtos dobozt és azt nyalogatta előszeretettel… jó. Még más apróbb szemetek is voltak szétszórva. Összeszedtem mindent. És bejöttem. Még kint hagytam. Erre hallom, megint kajtat valamit.

Megyek ki… Persze mire kiérek már felvette az ártatlan szemeket is. És ül a helyén mint a “jó kutyulimutyuli”. Szétnézek.. sehol semmi. Na mi a fene, mert valami huncutságnak csak kéne lennie. Elárulja magát az biztos. És akkor látom. A konyhaszekrény mellett szépen letéve egy fél tasak liszt.

Érdekes. Mert ez egészen hátul volt. Biztos segíteni akart nekem főzni valami finomat… . Na hát ejnye bejnye… mondtam én, hogy nagyon rendes ebem van… segítőkész kis konyhatündér!

Ma megint nagyon gyógyós hangulatban volt ebedli… Egész nap nyafogott, nyöszörgött és egyenként huzigálta ki az idegeimet.  Rémes ez a vinnyogása, csak remélni tudom, hogy egy nap leszokik. Mert hamarosan készülök bevetni ez ellen vízi pisztolyt, mert kikészít. Vagy kizárom a helyére… S akkor ott mind nyavalyogjon…

Na de… munkaszüneti perceimet arra használtam fel, hogy  játszódtam PrezLeevel. Szobafrizbit jelen esetben. Tetszik neki az biztos. Ami nagyon nem tetszik nekem, hogy mindenáron ropogtatni akarja. Meg a visszahozást sem értette meg egészen… Valamennyire konyítja, de nem, tutira még minden alkalommal gondolkozik egy sort, hogy elhozza és  ideadja vagy sem… Pedig az igazi frizbizésnél pedig a lényeg az lenne, hogy ketten játszódjunk.

De panaszra nincs okom. Jól haladunk, és amúgy is csak szépen lassan lehet ezeket a dolgokat “belenevelni” … Így meghallgattam mások tanácsát is. Vagyis Frizbi úr a magas polcon lakik. Vagy éppenséggel a táskába.

Délután csak levittem pisilni. Nem másért, de hulla fáradt voltam. A tegnap éjjel 4-kor fejeztem be a melót. És elfáradtam, de nagyon. Így délután ledöltem “csak pihizni egy kicsit”. Három órát aludtam.  Szerencsére mikor alszom, ő is csendben ül. Ezután kimentünk a zöldbe. Járni, frizbizni, kint lenni.

Már nagyon várta, tudom. Sajnálom de megesik ilyen dolog is. Nekifogott rohanni. Tán már ezért is megérte a “szobafogságot”. Hihetetlen mennyire tud örvendeni, meg milyen életöröm sugárzik belőle amikor rohan. Csak nézni lehet meg rikkantani mellé, hogy még rohanjon. Csak úgy dől be a kanyarokba mint valami edzett vadmotoros!

És ekkor történt a majdnem baleset Mert engem is be akart vonni a játékba. Igen ám, de olyan gyorsan vágtázott, hogy elnézte a kanyart és majdnem nekem jött. Teljes gőzzel. Az első ilyen lendülését kivédtem, mert sikerült félre állnom. De ő fordult. És következő körben formálisan nekem jött. Hát volt ott ihaj csuhaj meg kapálódzás rendesen. Nagyon kicsin múlott, hogy nem estem egy hatalmasat, most se tudom felfogni, hogy akkora inogás mellett, hogyan is maradtam talpon. Általában nem szokott nekem jönni. Hanem olyan “majdnem nekem jön”, de hirtelen kanyarodik és tovább vágtat…

Ekkor előszedtem Frizbit, hadd játszunk egy picikét. Jó negyedórát ment is a zsuka. Haladás ezután kezdett lankadni az érdeklődése, gyorsan el is csomagoltam és kerestem neki egy tobozt. Na ezzel még futott egy keveset, és elindultunk gyalogolni. Mentünk mentünk mendegéltünk… mint a mesében. Csak épp nem jutottunk szinte sehova. Mert megint nekifogott húzni. És amint icipicit előre indult én fordultam és mentem másik irányba.

Aztán egyszer csak kapcsolt. Hogy vagy ő követ engem, vagy nem megyünk csak szinte topogunk egy helyben… Ezt bevezetem neki. Napi szinten addig fogok jobbról balra és balról jobbra menni amíg “megadja magát”… mert igenis, PrezLee egy sunyi dög. Gyógyós és sunyi. Mert ő szépen csendben dolgozgat, hogy ő legyen a vezér… csak úgy finoman … peche van, mert ő még nem tudja kivel kezdett ki

De imádom. Imádom amiért ilyen rámenős.. végül is dög unalmas lenne ezek nélkül a nagy csatáink nélkül. Vagy csak nyugisabb??

Délelőtt néha unatkozik. Eh ez van, dolgoznom is kell, hogy délután tudjunk jó nagyokat tekeregni.  És ilyenkor biza rájön, hogy rosszalkodjon is. A minap nézem, hogy mi a fene támadta meg a kedvenc növényem egyik levelét… Ez a Colocasia lenne… Hát kiderült, hogy PrezLee is szereti… na meg a Pletykát is rágcsálja… Már amelyiket eléri.

A rossz az egészben az, hogy tudtommal a Colocasia mérgező… na jó, nem annyira hogy halálos legyen… de csak nem tesz jót neki. A bosszantó meg az, hogy mostanáig békén hagyta a növényeket. A pletykától meg hányik szép sárga habot… még nem kapcsolt, hogy bekap két levelet és rögtön hányik…

Minden esetre rájöttem egy adott pillanatban, hogy PrezLee igenis azért rágcsálja a Colocasia levelet, hogy felhívja magára a figyelmet… A kis fürdőbe voltam, résnyire nyitva volt az ajtó. Ő bekukucskált… rászültam, kint marad…. erre olyan durcás képpel fordult el és kezdte rágni a levelet. Meg nézte, hogy látom-e mit művel??? Mikor “elkergettem”, boldogan vette tudomásul, hogy ja igen látta… Azt hiszem akaratom ellenére megerősítettem benne, hogy ha a levelet rágja akkor rá figyelek… a fene se érti néha ezeket az ebeket

Van egy  könyv. Patay László: Szelídits meg . Nagyon tetszett ez a könyv, és érdemes elolvasni. Szerintem. Sok olyan témát vet fel, amelyek a mai modern állattartásban felmerülnek. Például azt, hogy egyes emberek akarva vagy akaratlanul összetévesztik a kutyát például egy kisgyerekkel. Mert jaj hiszen olyan értelmes. Ért mindent. Persze persze érti, hogyne, hamarosan meg az egyetemre fog menni nyelvésznek. csak épp nem tudja kifejezni magát szavakban.

Az agyam dobom el, a hajam meg tépegetem mikor embertársaim nem veszik figyelembe, hogy az az állat egy KUTYA. Vagy az az állat egy MACSKA. Vagy teknősbéka, kígyó, hörcsög. Bármi. De lévén, hogy egy állat, ő más világban él, a sajátjában. Ezért úgy is illene ám kezelni. És éppen ez az ami annyira csodálatos. Hogy egy más világban élő lény képes ráhangolódni és BIZONYOS szinten kommunikálni az emberrel. Ez csodálatos, ez fantasztikus. Amikor a kutya igyekszik kifejezni mire van szüksége, hogy szomjas, hogy éhes, vagy sétálna, játszana.

A kutya nem fogja megérteni a szavak értelmét. Megtanul asszociálni egy szót, hanghordozást adott történésekhez, erre mi összecsapjuk a kezünket, hogy hű de értelmes! Hiszen nézd érti mit mondok neki!!!  Igen. TÉNYLEG ÉRTELMES. Csak az a baj, hogy mint szavakat NEM ÉRTI mit mondunk neki.

Ideje lenne már, ha mi emberek olyan rémesen értemesen fejlettnek tekintjük magunkat, akkor úgy tekintsünk az állatainkra ahogyan kell.. A kutyát kutyának nézzük, a macskát macskának.

Néhány vidámabb fotó.

PrezLee miután a helyével beköltözött az íróasztalom alá, most az asztal másik része alá is betelepedett. Ott laknak kábelék és Nyomtató.  Csak meg kell nézni, de valahol a képére van írva, hogy “mi van máááá????” vagy “nekem teccik zongorázni???”

Imádom amikor ilyen “hülye” fejet vág Na meg az a nagyon hanyag tartás, ahogyan az asztal lábának dől… hát … )))

Bal oldalt látszik a fekhelye. Meg a piros szék amit PrezLee fazon igazított egy csöppet. Azért van az asztal alatt, mert néha pihentetem rajta a lábam… na és néha PrezLee rágja valamelyik sarkát.

ezt csak betettem dicsekvés képpen… sejthető róla, hogy bazi nagy iróasztalom van Egy PrezLee méretű törpének már el lehetne adni garzonként!

PrezLee ennyire soha semmiért nem lelkesedett, kivéve a kacsa. A frizbitől el van ájulva, nagyon bejön neki. De nincs frisbee-nk. S akkor mi legyen? Hát most vagy elmegyek és veszek egyet vagy hm hm mégiscsak előbb gondoltam szétnézek a lakásban, hátha lehet gyártani valamiből.

Hogy mennyire lelkesedik érte… Hát ma délután azzal aludt el, majd kiesett a szájából a “pót frisbee” alias tejfölös vödörke teteje, amit ugye már kissé megrágott…(ja és fogalmam sincs miért szeret így aludni…)

És lehet. Mondtam én… mindent lehet csak akarni kell

Először reméltem, hogy csak van valami erre alkalmas formájú (és állagú) műanyag tálka amivel pár napot elszórakozunk, ha nem unja meg akkor irány menni és venni valami hiper szuper lehetőleg márkás, jó drága, dizájnos frisbeet.

Kaptam egy sárga tálat, ami régebben a növényeim alatt volt… nem jó, túl kemény, túl vastag az anyaga és nem repül rendesen, bár PrezLeenek tetszett.

Kaptam egy zöld ugyancsak műanyag tálat, ez is a növények alá került egy idő után, ez meg nem is volt kerek hanem olyan kockásított kerek… Nem jó ez sem.

Végül találtam egy műanyag tálat. Néztem s gondoltam ejsze ha nem lenne ilyen magas ez tuti jó volna. Nem törékeny műanyag…de túl magas. Jó. De ha egyszer túl magas…. hm hát le lehet azt fűrészelni!!! És ime. Így készül a házi frizbi

Először is többször el kell hesegetni a kutyát, nehogy az orra is rövidebb legyen. A tompa orrú dobermann hülyén nézne ki!

Majd a fűrésszel addig kell erőlködni amíg kettévágódik a móanyag tál és lesz belőle egy még nem tudom mire jó karika meg egy félig kész frizbi! Ezután rém rodzsás fűrészt el lehet pakolni és kell keresni egy kis smirglit.

a fűrészelés sorját kicsit le kell szedni, majd kicsit megdizájnolni

fővő vízbe rakni…

Ezután lehet tálalni…

pardon, akarom mondani átadni a kész terméket a játékosnak:

A főzést talán egy kicsit el kell magyarázzam Nem tévesztettem össze a dolgokat és írtam a főzést PrezLeehez VirsLee helyett…Azért tettem forró vízbe, mert reméltem megpuhul és például nehezéket téve rá, még tudom egy picit laposítani. Laposabbra nem tudtam vágni, mert csúszott le a fűrész. Hát a főzés ezen esetben nem jött be… Végül is ez nem főtt pingpong labda hanem FRIZBI!!!

Ma úgy döntött ökegyelme hogy elköltözik. Vagyis fogja az ágyát és máshova helyezi, mert neki ott ahova tettem nem tetszik. Nem az első alkalom. Már párszor megcsinálta, hogy a helyére küldtem, de ő mindenképp mellettem akart lenni (közel közel) és fogta a helyét és mellém hozta, majd elégedetten ráfeküdt. És lett volna mit mondjak???? Ugyan már! A  HELYÉN volt… igaz, hogy a helye nem volt a helyén de ez már értelmezhető akárhogy.

Ma is idecipelte a helyét. Majd nekifogott fészkelődni mint akinek valami nem tetszik. Meguntam. Mind bökött és nem hagyott figyelni. Gondoltam egyet és behelyeztem szépen kisimítva az íróasztal alá. Na és mit gondoltok mi történt?

Mint egy igazi kis herceg, aki nagyon meg van elégedve azzal ami történt, lefeküdt és két nyögés meg dörmögés közepette tudomásomra adta, hogy NA VÉGRE megértetted…

Ebben már csak az a rossz, mikor leteszem a kávéscsuprot az asztalra, ő meg ezt valamiféle kopogásnak értelmezi, kiszökik az asztal alól, én megijedek ő meg kiáll az ajtóba nagy hangosan őrző védeni a házat a “betolakodó” ellen… Majd tán ezt is megszokom, hogy a VuuuuuuuuuVUUUUUVUUUUUVUUUUVUUUU az közvetlen a fülemből indul….