PrezLee

Hát nem jön, hogy elhiggyjem! PrezLee ma betöltötte a 8 hónapot. Rémes egy tekergő Rettenetes tud lenni, de azt hiszem ezért tudom olyan nagyon szeretni… Minden napra valami új hülyeséget tartogat… valamit kitalál és csak fáraszt, fáraszt fáraszt!!! De … hamarosan eljön annak az ideje, hogy én fogom fárasztani…

Ma voltunk egyet szaladni… persze nem “ó jaj be nagyon sokat”, csak úgy egy kicsit, mértékkel (a jóból is megárt a sok alapon)… persze ahhoz, hogy PrezLee egy icipicit is lihegjen kéne legalább 5x annyi… De sebaj, van nekem ám bicajom!!! És tavasztól PrezLee bicikli után fog szaladni És ott már nem lesz olyan gond, hogy ki fárad ki… mert mind a ketten ki fogunk fáradni 

Ma voltam soppingolni, persze a kis herceget a helyén hagytam…hát nem betolakodott a fürdőszobába?? Pedig ott annyira szorul az ajtó, hogy mikor “be van zárva” nekem is nehezemre esik kinítni… de gondolom látta, hogy egyszer kétszer tiszta erőből le kell támadni az ajtót, és akkor azt teszi ő is…

Az nem lenne kimondottan baj, hogy a fürdőbe bemegy és nagy mafla módra be is zárja magát oda… hanem rágcsálja a cipőimet!!! És a szekrényem még nincs kész, hogy a cipőket ott tudjam tartani! Na valahogy csak “átéljük” ezt a korszakot!!! Végül is lehet, hogy szét kéne nézzek és valami egyéb cipőket keressek??? Lehet nem tetszik neki a model vagy a szín vagy a forma…. Hmmm, ezen a változaton még nem gondolkodtam!!!

Ellenben az a “randa” szokása, hogy mikor hívom ahelyett, hogy jöjjön elkezd veszettül körözni körülöttem, még ugat is meg játékból morog… nos ez nagyon idegesit, és kicsit frusztrál is… mert totál tehetetlennek érzem magamat. Mert még csak meg se verhetem mindig elszökken… eh… elrohanok, elbújok és rettenetesen nagy kontrolra van szükségem, hogy mikor sikerül elkapnom akkor ne “döngessem” el alaposan, hanem amiért oda jött, megállt, leült WHATEVER megdícsérjem … Ma nekivágtam egy faágat egy nagy fának dühömben… mert borzasztóan ideges lettem rá… és ő a képembe röhögött meg tovaszökkent… hát ne üsse meg a lapos gutta az embert??? Azzal biztatnak, hogy kinövi… Remélem… és azt is, hogy HAMAROSAN.. mert becs szóra semmi kedvem nincs most megtanulni lasszót dobálni…

Múlt héten PrezLee volt látógatóba meg “gondozóba” Győzőnél, tegnap pedig Győző volt PrezLeenel… hát jó, még szerencse, hogy jelen esetben nem egy hétről volt szó, hanem sak egy napról!!! Mert hogy ez a kettő darab kutya együtt nemnormális az is biztos. 5 percet nem hagynak békét egymásnak… nem is bosszantana ha szépen eljátszanának, aránylag csendben… de neeeeem… ők kell hangoskodjanak és mindezt úgy időzítik, hogy lehetőleg már nagyon legyek elmerülve a munkába, amikor hangos és éles vakkantással (Győző) kiborít minden vizemből és kezdhetem előröl… A jobbik eset amikor csak megijedek… a rosszabb az amikor ennek következtében nyakon öntöm magamat teával… a még rosszabb az amikor jó pár óra ilyen után nagyon nyilalik a fejembe és kénytelen vagyok külön zárni őket 10 percre… amolyan természetes csillapítóként…. Kellett nekem csere kutya! Nósza megkaptam

PrezLee tevékenykedik néha rendesen. Van amikor angyal ként nem bánt semmit, de vannak napjai amikor teljesen nemnormális kerge birkaként szedi szét a házat. 99.9% összefüggés van a szétszedés és a hideg között, jobban mondva a hideg miatti enyhén kevesebb mozgással…

Vegyem csak sorba:

-két napja épp egy barátnömmel kávéztam, a kutya olyan másfél méterre tőlem a helyén ücsörgött, beszélgettünk s egyszer csak hallom… rics recs ripsz ropsz… PrezLee lerágta az egyik fióknak a fogantyúját…

- délután, kicsaptam egy kicsit mert vártam valakit, mikor mentem utána a kutya sehol… természetesen megint bezáródott a fürdő szobába… és természetesen elrágta az egyik cipőm … nem egészen, de azért khm … lecserélendőre rágta

- másnap fürdőszoba túra ismét… kiszórta az egész szemetet

-az olyanok, hogy hajcsat, hajgumi, pokróc, póráz, tálka, asztal sarka már nem is tartoznak az említésre méltóak közé…

- rendszeresen lopja a smirglit(szekrényfelfrissítési akció)… kénytelen vagyok az egészet a szekrény tetején tartani, mert ha megkapja elnyálazik rajta egy jó félórát. Nem tudom mi tetszik neki a smirglin…

- tegnap előtt megdézsmálta az egyik virágomnak a leveleit… majd szépen habosan kihányta az egészet… hogy mi ütött belé nem tudom, mert eddig nem piszkálódott a csendes lakótársakkal…

A tél nem tartozik a kedvenc évszakok közé. Legnagyobb bajom vele az, hogy hideg van, hatvanhat réteget kell magára vegyen az ember, és még mindig fázik a keze, feje, füle, orra… De most tél következik és bármennyire is toporzékolnék ellene, ez mit sem változtatna. Így akkor a séták valamivel rövidebbek, de közbe van iktatva egy kesztyű letámadó akció is. Mert PrezLee még mindig rendszeresen bakalódik a kesztyűmmel, valamilyen fura okok miatt neki nem tetszik ha az a kezemen van. Pedig több példánnyal próbálkoztam… se a szürke, se a kék se a mintás nem stimmel neki… Anélkül meg ráfagy a kezem a pórázra.

Kimondottan érdekes dolgok most nem történnek, de előbb utóbb csak fognak. Kutyasuliba már rég nem voltunk, mert hol kutyakiállítás előtti készületek, hol kutyakiállítás, hol egyéb miatt elmaradt, vagy nem tudtam menni. Lássuk szombaton mennyire lesz hideg, és hogy egyáltalán van valami tervbe véve.

Azon gondolkoztam egy kicsit, hogy vajon mi is lesz amikor nagyon hideg lesz kint… mert PrezLee oda fog fagyni a földhöz, a vékony bundája nem fogja jaj de nagyon melegen tartani, addig amíg várnia kell sorára … de ejsze kiderül, csak nem hülyegyerekekkel van dolgom és nem hinném, hogy megfagyasztják az ebet Na de végül is sétálhatunk a pálya szélén amíg ő következik…

Megölnek ezek a kutyák!!! Ma rám bízták Győzőt, meg persze itt van jómadár PrezLee… kezdetben vala a nagy játék, majd Győző kifáradt.. megunta kivonult a folyosóra és lefeküdt aludni. PrezLee, lévén ő “szinte kopasz” (persze Győző bundájához képest) a szobában a helyén aludt… jó két órát tudtam dolgozni. Ekkor PrezLeere rájött a játszhatnék és 5 percenként nyitotta az ajtót, menjen Győzőhöz.. becsuktam de kb annyit is ért… mert rögtön kinyította a másik oldalról. Na most bent vannak kérem szépen a szobába… nekem esik le a fejem a helyéről, úgy fáj, ezek ketten meg élvezettel hörögnek és rángatják PrezLee lila kistáskáját, a rongyot, a pingvint a teljesen mindegy mit de a hangzavar az hatalmas. Néha néha Győző felvakkant rettenetes éles hanggal, amikor is azt hiszem egy villát szúrtak át a fejemen, majd PrezLee folytatja kissé mélyebb ugatással…

Ja … nagyon fontos lenne, hogy maximálisan odafigyeljek a munkára.. de ettől a két ördögfiókától nem lehet!!! Hu az is tuti, hogy csak kertes házban lesz egynél több kutyám!!!

Ej de nagyon büdi volt ez a kutya! Ma megfürdettem és fekete lett a víz a kádban. Ahhoz képest egészen egyszerűen ment. Amikor bepakoltam a kádba csinált úgy mint egy kerge macska, és a négy lába a kád szélein állt, támasztotta magát, de végül csak sikerült a kádba tenni….Rájöttem, hogy ha a kádba van víz, akkor sokkal nyugisabban állingál, mint akkor ha csak akkor vizezem amikor kell… Alig egyszer akart kiugrani, de akkor se gondolta komolyan. Azt hiszem csak tesztelte a reflexeimet. És valahol van egy olyan sanda gyanum, hogy a dörzsölés részét még élvezi is.. mert olyankor még akkor se próbál szökni ha éppen csak a lábát mosom…

Nem is lettem katasztrófálisan vizes, pedig negyed órát kerestem valami ócska cuccokat, szépen beöltöztem és ráadásul felkészültem rá lelkileg.. még arra is, hogy a végén vizesebb leszek mint őkegyelme… Csodakutya, mondom én…

Miután kiszállt a kádból (erre már egyedül is képes, csak annyira vigyázok, hogy ne vágodjon el a betonon) alig tudtam elkapni és kicsit megtörölgetni, mert megpendült és el akart indulni… mindegy merre csak már mehessen. Végül betessékeltem a szobába (oda ahol van szőnyeg) mert vizes lábbal képes odavágni magát egyás után többször a parketten…

Egy jó órát rongyot huzigáltunk, labdáztunk és játszódtunk míg végre megszáradt egészen, és egy kicsit el is fáradt… most csendben alszik. És enyhén citromos illata is van…

Egy hetet volt falun és máris úgy el van kanászosodva a drága dobermannom, hogy az egyenesen rémes… mint akit a fejére ejtettek és elfelejtette azt, hogy az utcán “lábhoz” igazodunk, a stopnál “ülsz” formában várjuk a zöldet és felfele a hegyen nem rángatjuk gazdit túlságosan mert felmegy a cukra… Na nem kérem szépen… PrezLee biza egy hétig volt a kis herceg és csinált amit akart… általában póráz nélkül volt sétáltatva, a mezőn és most azt hiszi, hogy itt is a réten vagyunk!!!

Ma sok rángatás közepette értem fel vele a fellegvárra, majd gyakorlatoztunk egy sort, hadd csak tudja meg mégis kivel van dolga… legalábbis úgy vettem észre, hogy a kiállítás előtti gyakorlatozások kimondottan jót tettem elkényeztetettkének! Mintha sokkal szófogadóbb lett volna pár nap gyakorlás után. Igaz majd minden nap (ma is) volt höri-mori (ö morgott én hörögtem rá mérgemben) és ma is le kellett bírkoznom mert egyszerűen nem bír magával … Aztán egy két ilyen helyrepakolás után olyan lesz mint egy angyal… Gondolom még egy ideig tart ez a korszak… A fura a dolgoban, hogy amúgy totál jófej Mégis ha nagyon rá akarok erőltetni valamit… hogy most akkor körbe szaladunk és IGENIS SZALADUNK, akkor egy ideig elviseli majd kommentálni kezd….

Ma nem is hagytam a pajtasokkal… és egy ideig kicsit levágom a pajtásozás adagját…

A múlt héten sikerült megrendelnem a ledes nyakörvet!  És nem akármilyen lesz nekije!!! Eredeti “méjd in tájván”!!! Egyenesen tájvánból postázva!

A szekrény alkotó részeivel tegnap ismerkedett meg a kis herceg… Kezdetben nem tudta mire vélni az egyre másra tolakodó fa darabokat. Főleg amikor a szekrény oldalát tettem jobbról balra akkor nézet nagyot… vélhetően azt hitte valami új lakó költözött hozzánk, mert eléggé barátságtalan volt vele egy ideig. Pechére (és véletlenül (mert ott volt hirtelen hely) az egyik szekrény darabot az ő helyére tettem le…Mármint ott támasztottam a falnak, és ennek következtében ő közel kellett kerüljön ehhez az “idegenhez”… kissé húzódott majd beletörődött a sorsába és unottan a szekrény fala mellé feküdt… Mikor megint hozzá értem akkor kicsit arrébb ment, de már kevésbé nem volt annyira távolságtartó …

Ma pedig találtam a szekrényen egy szalagot… na jobban mondva kassza bont… olyan szép hosszú tekercset. Gondoltam PrezLee élvezné, ahogyan az a hosszú göndörödő szalag ide oda mozog.. elő is szedtem, feldobtam a magasba, majdnem levertem a csillárt ( hihi úgyis kell vegyek újat!) majd amikor a földre esett nagy durranással meg a maga után tekergő fehér izével akkor PrezLee megijedt

Csirlidert játszottam vagy jó negyed órát, amíg elhitte nekem, hogy ez a fehér kíííígyóóó nem azok közül való amelyik őt bántani akarja! Majd örömében cafatokra szaggatta… Jó játék Csak ne kéne takarítani utána…

És jut eszembe.. a tegnap nemhogy Őrült nap volt hanem egyenesen katasztrofális

Levertem vagy 4 cserép virágomat… ebből 2 menthetetlen, 2 helyrejön. Ezután észrevettem, hogy a napokban elfelejtettem megöntözni a virágaimat, ennek következtében rém száraz mindegyiknek a földje, öntözéskor elárasztottam a fél szobát… majd bejöttünk a kutyával, mert itt is vannak növények, és a kutya nekiment a fűtőtestnek az meg csinált egy olyant, hogy nyikk és a falon megjelent egy szép folt.. és terjedt.

Pánik pánik… szerencsére találtam egy ruhacsipeszt, azzal kitámasztottam a csövet, ami ennek következtében visszatolodott a helyére, lezártam a fűtőtestet és … gondoltam vagy elárasztjuk az egész lakást reggelig, vagy nem… de nem fogok ott ülni őrizni a falat…

A kép kimondottan művészire sikeredett… vagyis ÉN aszondom

És igen, azért örökítettem meg, hogy tudjam ezt is bekalkulálni abba a hatalmas végösszegbe, amibe egy kutya kerül…:D

ma reggelre megszáradt, a ruhacsipesz meg tökéletesen működik… le van zárva, azonban akár ki is próbálhatnám és szabadalmazhatnám a felfedezésemet….

És a Szalagavató játékunk

Na ma minden esetre tisztára egy gyagyás nap volt.. itt van alig 10 óra múlt és máris hullafáradt.

nem részletesem… csak szétordítottam a szomszéd cég tulajdonosának a fejét… mert már betelt a NAGY poharam is, hiába beszéltem szépen mégcsakazért is úgy parkolnak a kocsikkal, mint ahogyan a ló elszórja a lócitromot… vagyis ahova érik… és ma nagyon de nagyon de NAAAAAGYON ideges voltam…

Aztán felcipeltem a tv-t, majdnem a fejembe ejtettem, de végül csak sikerült a helyére tennem.

Kicsit később egy szekrényt is felcipeltünk, igaz az darabokban volt és itt már segítségem is akadt, majd neki is akartam fogni össze szerelni, de kis technikai gondjaim vannak, a fél lakást át kell rendezni a szekrény miatt… nem unatkozom az tuti.

Időközben megjelent lökött nagybátyám is… csengetett az ajtóban, és majdnem felpofoztam őt is… na igen, őt már csak azért mert az agyamra megy, és ha amúgy is ilyen napom van, akkor miért ne lennék mindenkivel hasonlóan “kedves”…

És ma csak annyit terveztem, hogy megfürdetem PrezLeet, megszáringatom, adok neki vacsira finomat, majd ágyikó és alukálás korán… utálok már tervezni!!!

Eh he he he Ezt most nem PrezLeetől kérdem, hanem valahol én szeretném megfogni a madarat! Ma ismét egy hajszálnyit közelebb kerültem ahhoz, hogy eccer majd meglegyen a házikóm! Valami mittomén miféle számok hiányoztak, amik mittomén miféle hivatalban kellenek, ahhoz, hogy ki lehessen keresni mittomén miféle aktákat… szóval az ügy kimondottan komplex, és igazából még semmi de semmi okom sincs örvendeni, de ha ez a szám megvan, akkor azzal kikereshető egy másik szám, ami megint egy másik mittomén mit jelöl meg és aztán sok ilyen szám kikeresése után egyszer csak meglesz a teleknek is a száma…

Komplikált igaz? Kicsit igen, de végül is olyan ez mint egy hatalmas gombolyag, amit csak gombolyítani kell és türelmesnek lenni egy egy bognál.. meg aztán pánikra nincs ok, elvégre és utóvégre mindig van rosszabb megoldás … és mindig kerül egy kard amivel a leglehetetlenebb bogot szét lehet vágni.

Ma mondtam is PrezLee uraságnak, hogy ejsze készüljön fel a falusi életre, mert még egy két évet lehúz a városi kutya státusba, aztán jöhet ki parasztebnek a portát őrizni .. szoktatom a gondolathoz már most kint van most is a kertben és ugat valamit veszettül.. ja és amint meglesz a ház, máris szerzek be egy második ebet: ő biza bullterierr lesz és lányzó!!! De jó!!!