A tél nem tartozik a kedvenc évszakok közé. Legnagyobb bajom vele az, hogy hideg van, hatvanhat réteget kell magára vegyen az ember, és még mindig fázik a keze, feje, füle, orra… De most tél következik és bármennyire is toporzékolnék ellene, ez mit sem változtatna. Így akkor a séták valamivel rövidebbek, de közbe van iktatva egy kesztyű letámadó akció is. Mert PrezLee még mindig rendszeresen bakalódik a kesztyűmmel, valamilyen fura okok miatt neki nem tetszik ha az a kezemen van. Pedig több példánnyal próbálkoztam… se a szürke, se a kék se a mintás nem stimmel neki… Anélkül meg ráfagy a kezem a pórázra.
Kimondottan érdekes dolgok most nem történnek, de előbb utóbb csak fognak. Kutyasuliba már rég nem voltunk, mert hol kutyakiállítás előtti készületek, hol kutyakiállítás, hol egyéb miatt elmaradt, vagy nem tudtam menni. Lássuk szombaton mennyire lesz hideg, és hogy egyáltalán van valami tervbe véve.
Azon gondolkoztam egy kicsit, hogy vajon mi is lesz amikor nagyon hideg lesz kint… mert PrezLee oda fog fagyni a földhöz, a vékony bundája nem fogja jaj de nagyon melegen tartani, addig amíg várnia kell sorára … de ejsze kiderül, csak nem hülyegyerekekkel van dolgom és nem hinném, hogy megfagyasztják az ebet 😀 Na de végül is sétálhatunk a pálya szélén amíg ő következik…